Von Hertzen Brothers: Stars Aligned

írta Tomka | 2011.08.04.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Spinefarm Records

Weblap: http://www.vonhertzenbrothers.com

Stílus: modern progresszí­v rock

Származás: Finnország

 

Zenészek
Mikko Von Hertzen - ének, gitár Kie Von Hertzen - gitár, vokál Jonne Von Hertzen - basszusgitár, vokál Juha Kuoppala - billentyűk Mikko Kaakkuriniemi - dob
Dalcímek
1. Miracle (4:05) 2. Gloria (4:40) 3. Voices in our Heads (6:49) 4. Angel's Eyes (5:57) 5. Down by the Sea (4:33) 6. Bring out the Snakes (6:50) 7. Repeat Mode (6:51) 8. Always Been Right (3:58) 9. I Believe (8:08)
Értékelés

Az eredetiség mai napig vesszőparipája a rockzenének, és valószínűleg az is marad, azonban míg korábban a stílusdefiniáló zenészek kiemelésére, újításaik körülhatárolására használták, mostanában inkább csak negatív mérceként, át nem ugrott lécként merül fel, azaz olyan összehasonlítási alapként, amin elvéreznek az egy-egy stílus paneleihez túlzottan ragaszkodó zenekarok. Az originalitás persze csak egy minőségmérő a sok közül, de érdekes módon progresszív rock körökben, ahol az elődök neveihez mérten még nagyobb súllyal kéne latba essen ez a kategória, mintha egyre megbocsájtóbb lenne a zsűri, hiszen a jó „kópiabandáknak” is minimum tisztelet, de akár kultstátusz is lehet a jussa (pl. The WatchGenesis, RPWLPink Floyd, WobblerYes). Ez a jelenség bizonyára elválaszthatatlan attól, hogy az „ősök” mostanság vonulnak végleg nyugdíjba, vagy ha még 60 felett is zenélnek, korántsem a régi aktivitással – a progresszív zenék szerelmesei pedig mindig akarnak majd „új” Yes- vagy Genesis-lemezeket hallani.

De van másik opció is: az, amit a Mars Volta, a The Dear Hunter vagy például a Three választott. Azaz, a prog.rock komplexitását, virtuozitását különböző modern-kortárs zenei megoldásokkal színezni, legyen az agyament pszichedélia vagy „indie” rock. A Von Hertzen Brothers, Finnország jelenlegi legsikeresebb progresszív rock formációja valahol a kettő között félúton zenél: egyrészt néha direkte kacsintanak ki, egyértelműen fejet hajtva egy-egy nagy előd munkássága előtt, másrészt az albumaik első perceitől a legutolsóig azzal próbálkoznak, hogyan lehet úgy populárisba hajlítani szeretett stílusukat, hogy közben az ne legyen túl kommersz, esetleg giccses.

Finnországban maradéktalanul teljesítették is célkitűzéseiket: miközben a rádiók játsszák dalaikat (mint az ötpercesre vágott, elszállós balladájukat, a Kiss A Wisht, vagy az indie rock kedvelőit is lekenyerező Freedom Fightert), szakmai reputációjuk is makulátlan, a prog.rock közösség és kritikusai egyöntetűen borultak le a 2008-as ’Love Remains The Same’ c. albumuk előtt.

Ebben elsődleges szerepe van a VHB védjegyének, a Queen (vagy a Beatles, aStyx) mintájára kimunkált, gazdagon rétegzett vokálmelódiáiknak, ugyanis a három testvér közül mindenki énekel, Kie és Jonne erős falzettón kísérik a vezérénekest, néhol erősen dagályos-ünnepélyes hangot ütve meg mini-kórusműveikben, de garantáltan egyéni és fülbemászó dallamokat tolmácsolva.

Mikko kissé feminim beütésű, magas regiszterekben mozgó orgánumán csöpögteti el a fülekben hatásos dallamait, amik nagymértékben hozzájárulnak a majd’ minden lemezüket körbelengő „peace, love & happiness feelinghez” (arról nem is beszélve, hogy a fő dalszerző Mikko rendre Indiába ruccan át, ha egy kis ihletre van szüksége, és ott születnek a VHB-lemezek dalötletei).

A ’Stars Aligned’ nem is változtat a jól bevált vokálrecepten, zeneileg pedig a „siker útján” viszi tovább a zenekart, azaz Von Hertzenék az esetleges Pink Floyd- vagy Yes-áthallásokat végleg modern referenciákra cserélték, amelyek között továbbra is a Muse foglalja el a legnyilvánvalóbb helyet (ők maguk egyébként a finn pszichedelikus rock zenekart, a Kingston Wallt, a Floydot és a Led Zeppelint jelölik meg legfontosabb hatásaikként). Mikko szívesen követi le Matt Bellamy érzelmes-szenvedélyes énekstílusát, de Freddie Mercury-t továbbra is példaképei között tarthatja számon (elég csak lecsekkolni Bohemian Rhapsody-feldolgozásukat, vagy az I Believe nyitányát). A gitárosok viszont az akkordhalmozás és a progresszív játékosság mellett ezúttal egy jó nagy adag dögöt is beleöltek a hangzásba (Miracle, Voices In Our Heads, stb.), amely kiválóan ellenpontozza a lágy énekdallamokat.

A szívtesókat nem is virtuozitásukért, hanem dalszerzői képességeikért lehet szeretni, amely mindig fogós, ritmikailag sűrített, pofátlanul dinamikus, és maga alá gyűrő, drámai hatásmechanizmussal építkező szerzeményeket eredményez. Végeredményben pedig ez számít, nem pedig az, hogy melyik dal milyen zenekarok keresztezésével írható le.

A modern rockzene hajtásai mellett rendre egyéb hatásokkal is színesítik az összképet, alkalomadtán orientális, folkos elemekkel is (az előző lemez beszédes című Spanish 411 dala a VHB egyik legsikerültebb alkotása), de lehet ez egy lüktető-lebegő, elszálló ritmus is, amely egy monumentális kórustémában csúcsosodik ki, miközben a háttérben a retro billentyűk duruzsolnak (Voices In Our Heads). A Down By The Sea énekdallamai példának okáért az ír népdalok világába kalandoznak el, amit a rákövetkező Bring Out The Snakes experimentális kedve ellenpontoz, amiben némi elektronikával és különböző torzításokkal kísérleteznek – a hasonszőrű ambivalencia pedig az egész lemezt végigkíséri.

A ’Stars Aligned’ talán egyetlen hibája, hogy a vége felé közeledve kissé visszaesik a színvonal, egyszer túl bő lére eresztik a mondanivalót (I Believe), máskor túlzottan elszállnak (Bring Out The Snakes). Ám ettől függetlenül ez egy izgalmas, előremutató és a zenekar egyéni hangját stabilizáló lemez, amit nyugodt szívvel odahelyezhetünk a ’Love Remains The Same’, vagy a tradicionálisabb vonalon mozgó 2006-os ’Approach’ mellé.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások