Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

At Night I Fly: Mirror Maze

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.

Hozzászólások

  • Black Swan – Felrázza a világot a Frontiers új hard rock csapata (3)
  • AC/DC – Dee Snider szerint jövőre jön az új album és a turné (2)
  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019) (5)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (3)
  • Shiraz Lane – Headlinerként jönnek Budapestre (1)
  • #50: Rob Halford, Chicago, Keb’ Mo’, Bryan Adams, 'A Prog Rock Christmas' (2)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (12)
  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (3)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó és 67 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Bigfoot
  • KiB
  • promises
  • spiritknight

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

John Waite: Rough and Tumble

TShaw, 2011, március 5 - 18:39
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2011
Kiadó: 
Frontiers
Weblap: 
http://www.johnwaite.com/
Stí­lus: 
AOR/rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

John Waite - ének
Luis Maldonado - gitárok
Shane Fontayne - gitárok
Kyle Cook - gitárok, vokál
Tim Hogan - Low End David Santos - basszusgitár
Mike Webb - Hammond orgona
Billy Wilkes - ütősök
Fred Eltringham - ütősök
Rodger Carter - ütősök
Bobby Keys - szaxofon
Jennifer Paige - vokál

Dalcí­mek: 

Rough & Tumble
Shadows of Love
Evll
If You Ever Get Lonely
Skyward
Sweet Rhode Island Red
Love's Goin' Out of Style
Better Off Gone
Further The Sky
Peace of Mind
Mr. Wonderful
Hanging Tree

Értékelés: 

John Waite karrierjének érdekes momentuma az, hogy bár hősünk annakidején lehetőséget kapott arra, hogy a legnagyobbak mellett dobbanthasson, ezt az esélyt elszalasztotta, bár nyilvánvalóan nem szándékosan. A minőségi melodikus rockzenét keresők számára Waite elsősorban a Bad English nevű egykori szupercsapatból lehet ismerős, ahol a Journey zenei agytrösztjei (Neal Schon és Jonathan Cain) mellett énekelhetett, ám megbízatása és egyúttal a csapat élettartama két lemez után véget ért. Ez már csak azért is fájdalmas momentuma a rockzene történetének, mert a Bad English mindkét lemeze közel klasszikus AOR megmozdulás volt a kilencvenes évek kezdetén. A csapatban egyébként ott muzsikált Ricky Philips is, akit a sors végül a Styx-be sodort másfél évtized múltán, ahogyan a dobos úriembert is Schon később vitte magával a Journey-be, így Waite kivételével gyakorlatilag a zenekarból mindenki feljutott a csúcsra.

Waite megmaradt szólózenésznek, ily módon azonban el is vágta magát a sikertől. Szólóban egészen a mai napig megmaradt egy szűkebb réteg hősének: legnagyobb sikerét, a slágerré avanzsált Missing You című dalt még 1984-es lemezén követte el, azóta gyakorlatilag egyetlen egy, szélesebb körben is ismerté vált megmozdulása sem volt, leszámítva persze a Bad English lemezeket (érdekes momentum viszont, hogy karrierjének kezdetén még Ziggy Stardust klónként próbálta eladni magát a The Babys névre keresztelt együttesben…). A kétezres években lemezei már különböző kiadóknál jöttek ki, átütő sikert pedig nem igazán ért el egyikkel sem, ám idén a feltörekvő, egyre komolyabban nyomuló Frontiers hozta ki új albumát, ugyan úgy hatalmas feneket kerítve a dolognak, mint nem is olyan régen a Nelson korong esetében. Hát lássuk, volt-e oka a felhajtásnak.

Waitelemezét hallgatva az első gondolatom az volt, hogy hősünk bár hard rock körökben lett igazán népszerű, most mégis egy olyan utat jár, ami kifejezetten drasztikusan szakít a régi hagyományokkal. A lemez AOR albumként lett beharangozva, valójában azonban sokszor érzi úgy az ember, hogy itt inkább egyfajta pop-rock zenéről van szó, ami inkább a rockzene felé húz (hála például az enyhén blues ízű, hova tovább, Dire Straits-es gitártémáknak). Kicsit talán Eric Martin szólólemezeire hasonlít, a Mr. Vocalist előtti korszakból, amit ugyan rockzeneként akartak eladni, de már ott is kilógott kicsit a lóláb (mindazonáltal azok a lemezek fantasztikusak voltak)

Zeneileg ez az album nem sok izgalmat ígér. A gitárok jelentik talán az egyetlen kapaszkodót, amik viszont tényleg nagyon karakteresen szólnak – mint feljebb írtam, van bennük egy kevéske bluesosan nyers íz, ami miatt tényleg egészen egyedivé és ötletessé válik a zenei háttér, pedig hát tényleg nincs itt az ég világon semmi különleges. Ami az egész anyagot viszi a hátán, az Waite éneke, amire viszont tényleg nem lehet semmi panasz. Nagyszerűen énekel, hangja gyakorlatilag sokkal jobb most, mint anno a Bad English időszakban volt (ez persze annak is betudható, hogy a két klasszikus lemez hangzása manapság már hagy kívánni valót maga után).

Minőségileg tehát egyáltalán nincs gond a lemezzel, inkább a stílusával lehetnek problémáink. Nagyon kellemes hallgatnivaló ez az album, de dög egyáltalán nincs benne. Bizonyos daloknál (például Evil) a kelleténél talán jobban belemerülünk a popzenébe, viszont vannak nagyon jól sikerült ellenpontok – a pattogós Shadows Of Love, a rockos Mr. Wonderful, vagy a Peace Of Mind igazán kiváló pontjai az albumnak.
Ha tehát nem idegenkedünk a popzene felé orientálódó AOR-tól, mindenképpen tegyünk egy próbát az anyaggal, de ebből adódóan viszont ne is várjunk Bad English-szerű anyagot hősünktől. Viszont ha a kultikus zenekart éppen Waite hangja miatt szerettük, akkor feltétlen beszerzendő ez a lemez.

Összegzés: 

John Waite kiváló énekes, ám a szép emlékű Bad Englishben eltöltött évei okán félreismerhetjük őt, akkor pedig csalódást fog kelteni ez az album. Előítéletek nélkül viszont egy kellemes, itt-ott popos, ám minőségi AOR lemezt fogunk kézhez kapni, ami kizárólag kellemes pillanatokat okozhat majd.

Dátum: 
2011. március 5
Pontszám: 
8
Szerző: 
TShaw
0
Értékelés: Nincs

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2050 olvasás

1 hozzászólás "John Waite: Rough and Tumble"

red képe

1. Nagyon zavaró a dobgép

Beküldő: red. Beküldés időpontja: 2011, március 9 - 23:49.

Nagyon zavaró a dobgép használata.Meg sem próbálták élővé tenni a hangzást...Az Evil c.dalban már bántja a fülem pedig egy húzós egyszerű tempóval élődobbal feljátszva jóval jobb lenne...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.