The Clarke/Duke Project - 2006. JÚLIUS 13. JÖVŐ HÁZA

A populáris jazz-rock-funky stí­lus egyik legjelesebb képviselője az 1981-ben alakult Clarke/Duke Project, amely idén amerikai-európai turnéval ünnepli alakulásának 25. évfordulóját. Ennek a közel ötven koncertes szenzációs turnénak egyik állomása, július 13-án csütörtökön lesz Budapesten a Millenárison. Stanley Clarke 1951. június 30-án született Philadelphia-ban. Habár karrierje nagy részét a jazz világán kí­vül töltötte el (középiskolai rock zenekarok, saját a popzene határát súroló lemezei, filmzenék), mégis fantasztikus képességei lehetővé teszik, hogy mind bőgőn, mind basszusgitáron világszí­nvonalon játsszon jazzt. Még nem volt 20 éves mikor New Yorkba költözött, ahol bőgősként olyan jazztörténeti legendák zenekaraiban játszott, mint a szaxofonos Pharoah Sanders, Stan Getz és Dexter Gordon, a zongorista Gil Evans és Horace Silver, valamint a dobos Mel Lewis és Art Blakey. 1972-ben csatlakozott Chick Corea Return To Forever elnevezésű jazz-rock együtteséhez. A következő 4 évben (Jaco Pastorius Weather Report-OS berobbanását megelőzően) a kritikusok és a muzsikusok is egyaránt a világ legjobb basszusgitárosának tartották. Rendszeresen listavezető volt a Down Beat kritikusi szavazólistáján. 1975-ben barátkozott össze a billentyűs hangszereken (keyboards) játszó George Duke-kal, akivel 1981-ben megalakí­totta a Clarke/Duke Project-et. Stanley Clarke először 1985 őszén "Find Out!" cí­mű lemezturnéja során saját együttesével először járt hazánkban, majd 10 évvel később a Clarke/Di Meola/Ponty trió akusztikus "The Rite of Strings" turnéja keretében. George Duke 1946. január 12-én született San Rafael-ben. Mindössze 4 éves volt, mikor édesanyja elvitte egy Duke Ellington koncertre. Ekkor határozta el, ő is zongorista lesz. Középiskolájának jazz zenekarában már a billentyűk mögött ült, akkor már Miles Davis és a soul-jazz vonalat képviselő Les McCann volt rá a legnagyobb hatással. 1966 és 1969 között önálló jazztriójával szerepelt a helybeli Half Note klubban, ahol egy akkor még ismeretlen énekes Al Jarreau lépett fel vele rendszeresen. 1969-ben csatlakozott a trióhoz a francia hegedűs Jean-Luc Ponty. 1969 végén elfogadta Frank Zappa invitálását és csatlakozott a gitáros Mothers of Invention együtteséhez. 1970 végén a legendás altszaxofonos Cannonball Adderley hí­vta combojába és ezzel a formációval járt életében először hazánkban, 1972 szeptemberében AZ Erkel Szí­nházban. 1973 és 1976 között Duke ismét Frank Zappa-Val szerepelt, miközben 1975-től (Journey to Love) a basszusgitáros Stanley Clarke szólólemezeinek állandó közreműködője, majd 1976-ban a dobos Billy Cobham-mel turnézott és készí­tett lemezt. Szóló pályafutásának kezdetét is ez évre datálja. Ekkor jelent meg első önálló LP-je a "From Me to You". A nagy áttörés azonban 1978-ban következett be, mikor a funky jellegű "Reach For It" lett Duke első aranylemeze. Muzsikusi karrierjével párhuzamosan AZ 1970-es évek vége óta zenei rendezőként (producer) is nagy sikerrel dolgozik a stúdiókban. Producerként AZ első "nagy durranását" 1981-ben AZ A Taste Of Honey női diszkó csapattal érte el, a "Sukiyaki" harmadik a slágerlistán, de AZ R&B listát több hétig vezette, végül aranylemez lett. Az 1980-as években három LP-t készí­tett a basszusgitáros Stanley Clarke-kal (The Clarke/Duke Project, Vol.1 - 1981; The Clarke/Duke Project, Vol.2 - 1983; 3 - 1989). Dí­jkiosztó rendezvények és TV-sorozatok zenei igazgatójaként is tevékenykedett: 9 éven át vezette AZ un. "Soul Train Award" zenekarát és részt vett AZ NBC "Sunday Night Show" cí­mű hétvégi sorozatában is. 1992-ben "Snapshot" cí­mű CD-je öt héten át vezette a Billboard Magazin Top Contemporary Jazz Albums listáját. 1993-ban a Montreuxi Jazzfesztiválon mutatták be a szimfonikus zenekarra és jazztrióra í­rt nagy lélegzetű művét, a "Muir Wood Suite"-et. A maga 21 (huszonegy!) jelölésével a valaha élt legtöbb Grammy-dí­jra nominált jazzművész. A legutóbbit (T-Jam) épp AZ idén kapta. Grammy-dí­jas jazzlemezek elkészí­téséből is kivette részét - Miles Davis: "Tutu" (1987), Dianne Reeves: "In the Moment" (2001), "The Calling" (2002).