Avenged Sevenfold: Nightmare

M. Shadows - ének
Zacky Vengeance - gitár, vokál
Synyster Gates - gitár, vokál
Johnny Christ - basszusgitár, vokál
The Rev - ének, zongora - "Fiction"
Mike Portnoy - dob
Brian Haner Sr. - gitár: "So Far Away"
01. "Nightmare" - 6:16
02. "Welcome to the Family" - 4:05
03. "Danger Line" - 5:28
04. "Buried Alive" - 6:44
05. "Natural Born Killer" - 5:15
06. "So Far Away" - 5:26
07. "God Hates Us" - 5:19
08. "Victim" - 7:29
09. "Tonight the World Dies" 4:41
10. "Fiction" - 5:08
11. "Save Me" - 10:56
A pasik klikkesednek, meg bandáznak, ez tiszta sor. Még ha hasonló ízlésűek, érdeklődési körűek, akkor is hajlamosak kisebb, egymással szembeálló csoportokra oszlani. Barcelona vs Real Madrid, Tuborg a Carlsberg ellen, Mercedesesek a BMW-sekkel szemben, stb. Már oviban nagy viták zajlanak arról, hogy ki a menőbb, Superman vagy Pókember. A rockerek egyik fele szintén egy kanál vízben meg tudná fojtani azt a másik felét, akik szerint a Helloween jó lemezeket csinál Kiske nélkül is, a további slágertémákról nem is beszélve: kell-e minden évben új Ossian lemez?, jó gitáros-e Kirk Hammett?, P. Mobil-e még a P. Mobil?, szar dobos-e Lars Ulrich?, melyik az igazi P. Box?, és így tovább. Lehetne folytatni napestig.
Mi következik ebből? Pofon egyszerű: ha igazán széleskörű sikerre vágysz, a csajokat is meg kell nyerned! Lásd: a vámpír-kultusz egészen addig underground maradt, amíg a tinilányok rá nem kattantak. Fenntartások nélkül, úgy tűnik, főleg a nőneműek tudnak felülni az éppen futó trendeknek és az aktuális divatnak. Az adott dolog attól, hogy egyre többen szeretik, számukra nem hogy ellenszenvessé válna, hanem éppen hogy ettől válik kívánatossá. Tapasztalatom szerint a férfiak esetén ez kicsit máshogy működik, a népszerűség egy adott ponton automatikusan kitermeli a saját ellentáborát, arról nem is beszélve, hogy a hímneműek egy jó részét egyszerűen bizonyos dolgok nem érdekelnek, akár menő, akár nem.
Elvis Presley-től kezdve a Beatlesen át a Led Zeppelinig, majd később a például a Guns 'n' Roses esetében is az igazi, hisztériáig fajuló világsiker kulcsa a női rajongók megragadása volt. A recept tehát ismert, a formula jól bejáratott, a jelentősebb lemezkiadók is nyilván tisztában vannak ezzel. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy szerintem az A7X az a 2000-es éveknek, ami a Zeppelin volt a '60-as, '70-es években, vagy a G 'n' R a '80-as, '90-esekben - a korszak egyik zenei jelképe, és mint ilyen, potenciális tömegtermék. A kemény rock, amely valahol Hendrixnél kezdődött, ezen az íven ért el a mába. Számomra nagyjából ugyanazt az értéket képviseli mind a három banda, csak különböző időszakokban: pimasz, formabontó megjelenés és hozzáállás, lendületes, beleszarok rock 'n' roll érzés, ugyanakkor a zeneiség, a sokoldalúság tökéletes kombinációja mindegyik. A Sevenfoldnak éppúgy megvan a kemény-tökös, mint az érzelmes-monumentális oldala, ahogy a másik két említett zenekarnak is. És hogy kerül a csizma az asztalra? Azaz, mit keresnek balladák és musical szerű izék egy eredendően hardcore punk (!) zenekar lemezén? Kérdezzétek Tony Kakkót, szerintem ő tudja a választ! Itt jön ugyanis képbe a szélesebb rajongói bázis és a média-kompatibilis hangzás: mégiscsak jobb stadionokban, sportcsarnokokban nyomulni, akár kis-csajok előtt, mint ötven bakancsos kemény-legénynek (Sonata esetén pumacipős, farmerdzsekis metalosnak) húzni a talpalávalót egy füstös kis rock-kocsmában.
Igen, a 'City of Evil'-lel nagyot robbantó kaliforniai metalcore zenekar (is) fokozatosan kommersszebbé válik, egyre inkább "gánszendróziszes"-edik, ha valakinek ez nem tetszik, azt javaslom, ne hallgassa az utolsó két lemezüket! Zepből én is leginkább a korai albumokat pörgetem, Axl Rózsiéktól meg az Appite...-ot, természetesen, úgyhogy meg tudom érteni azt, aki egy idő után már nem tart az adott zenekarral. Bár a kommersz itt nem is a legjobb kifejezés, hisz bizonyos szempontból zeneileg éppen hogy egyre összetettebbé válnak. Nemcsak Shadows-ék: ahogy a tagok zenészként is fejlődtek, mindhárom említett banda fokozatosan térképezett fel új területeket, és rakott újabb és újabb rétegeket a zenéjére, szóval nem csak az eladhatóságról van szó, hanem valószínűleg valamiféle művészi kiteljesedésről is. Ebben is van párhuzam. Ezt persze mindig megsínyli a kezdeti lendület, agresszivitás, de hát valamit valamiért. És igen, ez a Sonatára is igaz.
A kontextus persze teljesen más, mint mondjuk a '60-as évek végén, amikor bluesból, rock 'n' rollból és némi pszichedelikus rockból kellett az alapokat megépíteni, vagy '87-ben, amikor a Zep örökségre egy kis punk/glam/sleeze mázat lehetett rákenni. Közben ugyanis felnőtt egy generáció, amely nagyjából egyszerre ismerte meg Plantéket, az Iron Maident, a Faith No More-t, és a Panterát (többek között). Így az A7X is, kortársaihoz hasonlóan, bátran nyúl az alkotóelemek elképesztően bő tárházához és jóval természetesebben keveri a különböző stílusjegyeket, mint ahogy azt néhány öreg rocker gyomra be tudja vételezni. (Már a megjelenésük - 'Live in the LBC' - is a sokszínűséget sugallja: kell egy punkos csávó, egy keménykötésű hardcore arc, egyikünk legyen lecsúszott rocker forma, és a hab a tortán az inges-nyakkendős irodista fizimiskájú hülye-gyerek.) Bizony, ez a muzsika a fiataloknak szól, akik adatfeldolgozási képessége, sebessége többszöröse a nagypapáénak. Információ túltengés? Fordítok: zagyva össze-visszaság ez itt? Lehet..., jó hír azonban, hogy ezek szerint én lélekben fiatal tudtam maradni, mert nekem igencsak tetszik, amit csinálnak (tessék, megvolt a nagy coming out...). Még akkor is, ha azt a rossz szokásukat, hogy a szólógitár folyamatosan nyenyereg, lekísérve az énekdallamokat, nehezen szoktam meg. Ezt a Blind Guardian egyes lemezeinél sem állhatom, gondolom mindkét esetben a gyengébb vokális teljesítmény megtámogatását szolgálta eredetileg, ahogy eljutottak zeneileg a nagyívű, Queen-es, hard rockos dallamvilág implementálásának igényéig. Ma már erre talán nem lenne szükség, csakhogy időközben kvázi a védjegyükké vált, szerencsére egyre ritkábban alkalmazzák (ők is, meg a BG is).
Összefoglalva: úgy jó lemez ez, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem az. Semmi különleges nincs itt, mégis minden, amit az elmúlt 40 évben a kemény fémzene zászlaja alatt kiókumláltak nyomot hagyott rajta. De nem összehányva, egymásra dobálva ám! Dehogy. Szépen egységbe olvasztva, saját stílust kialakítva, mondjuk ahogy a Dream Theater annak idején egy új hangot, hangzást hozott létre a sok-sok összetevőből (ezt a párhuzamot is be kellett dobnom, ha már Portnoy dobol az albumon) - a végeredmény pedig valami olyasmi, mintha Axl Rose írná a számokat a Metallicának. Mindezt Steve Harris producerkedésével. Szerintem ez a Sevenfold legnagyobb erénye és vonzereje.
Ha már itt tartunk, ez a korong nagyon hasonló egy gyengébben sikerült Dream opushoz (mondjuk éppen a tavalyihoz) annyiban is, hogy habár önmagukhoz képest nem igazán sikerült előrelépniük, hisz mindez már az előző albumon is ott volt (sőt nekem kifejezetten hiányzik innen egy Almost Easy kaliberű ütős sláger), tény, hogy az Avenged Sevenfold 2010-ben zeneileg, és mint jelenség, megkerülhetetlen.
Szóval, te melyik csapatban focizol? Az "úgy teszek mintha nem telt volna el harminc év a metal hőskora óta és halál mindenre, ami core-ra végződik", vagy a "leszarom, ha divatbuzinak tartotok, de szerintem ebben az irányzatban is vannak izgalmas zenék" táborhoz tartozol? Szócsata indul...
Az A7X folytatta az előző korongon megkezdett utat és most is a sötétebb, líraibb oldalát villantja fel. Amit valószínűleg nem The Rev halála váltott ki, legalább is nem közvetlenül, hiszen a lemez dalai addigra nagyrészt elkészültek, sokkal inkább az ahhoz vezető útnak az eredménye. Hiszen világos, hogy egy súlyos depresszióban szenvedő művész nem a partizásról fog számokat írni. Stílusilag továbbra is egyedien olvasztanak magukba hard rocktól heavy metalon át thrash-ig gyakorlatilag mindent, így - ha klasszikussá valószínűleg nem is válik majd - ez az album is erősen ajánlott. Ha másért nem, hát mint korlenyomat.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 5662 olvasás
14 hozzászólás "Avenged Sevenfold: Nightmare"
1. A7X
Igen, a Sevenfold ma már megkerülhetetlen. És nagyon remélem, hogy jön Magyarországra!!!
2. Újkorában kommenteltem ide,
Újkorában kommenteltem ide, de azóta már szinte rajongónak tekintem magam. Szerintem a City of Evil mellett ez a legjobb lemezük, óriási zenélés megy rajta, s ha nem lenne rájukaggatva a modernkori üdvöske vagy a metalcore cimke, sokan nem is tudnák h utálni "kell" őket (a zenéből abszolút nem jövök rá miért kell ezt fújolni) és sok ortodox dallamrajongó hallgathatná őket. De így is név kötelez, csak ez esetben sokakat a nem hallgatásra. Kár, mert nagyon jó zenekar. Semmi baj az énekkel
3. Változatosságból van elég az albumon az tuti!
Bár nem igazán kedvelem az ilyenfajta zenét de ez az album megfogott.Az első három szám rögtön kedvet ad a többszöri meghallgatásra, a vége fele pedig teljesen beborúlt,igazán szép dallamokkal búcsúznak a dobosuktól.Nekem nagyon tetszett ez a váltás és az egész album úgy ahogy van!
4. Bar kicsit megkesve a City of
Bar kicsit megkesve a City of Evil is tetszett, engem az elozo lemezzel vett meg kilora a zenekar, amikor M. Shadows Corabi-s rekeszteseket eresztett el es amikor bejott a Tim Burton-feeling az egyik dalban. Na ott vegem volt, ezt a lemezt pedig mar rajongokent hallgattam. Szerintem marha jo es nagyon jol el lehet benne merulni.
5. Egyértelműen a Pókember a
Egyértelműen a Pókember a menőbb.
6. öööö,
csak ennyit mondok: Batman.
7. Az éneket szoknom kell, de
Az éneket szoknom kell, de jók a dalok. Modernek húznak, ütnek. Fogom ezt még hallgatni. Jóféle munka. A progot túlzásnak érzem Portnoy jelenléte ellenére is
8. Botfűl?
Sziasztok!
Én is sok helyütt olvastam már erősen megfogalmazott kritikát a lemezzel kapcsolatban. Én azonban úgy gondolom, hogy ha valaki veszi a 'fáradtságot' és legalább 3 alkalommal megfüleli a cuccot, akkor megmaradnak fogós témák, sőt ráébred arra, hogy ez bőven több, mint 'core, vagy heavy metal témák egy lemezbepréselése!
Ez kérem szépen egy szépen kidolgozott progresszív metal alkotás akár tetszik, akár nem!
1. Egyedi hangulata van
2. Változatos (változatosabb bármely eddigi anyagnál)
3. én azt mondom, hogy technikailag is rendben, ha nem is a toppon van. Gondolok a gitárszólókra. A dob nem téma - gondolom érthető okokból. Portnoy játéka felismerhető és ahogy játszik az remekül passzol az A7X zenéjéhez.
Ebből majd lemezismertetőt fogok írni valahová úgy belelendültem!
9. a modern bandákkal
megfogalmazott kritikák elsősorban az énekre vonatkoznak, zeneileg nemigen lehet beléjük kötni
az A7X-ben az ének is relatíve rendben van, de a többieket én is elsősorban ezért nem hallgatom
10. jó kis lemez lett, azok a
jó kis lemez lett, azok a dob-breakek pedig annyira dream-esek a nightmare elején, hogy azonnal lehet tudni, hogy ki dobolt a lemezen
11. Eddig minden lemezüket
Eddig minden lemezüket ismertem többé-kevésbé, de már most ezt ismerem a legjobban. Mégpedig azért, mert ezt többet halgattam már eddig, mint a korábbi lemezeik közül bármelyiket. Miért? Hát biztos azért, mert ez tetszik eddig a legjobban.
Igen, szerintem a zenekar elkészítette eddigi csúcsteljesítményét. Mindössze csak azon csodálkozom, hogy rajtam kívül ezt mások nem nagyon veszik észre. Legalábbis eddig. Azt pedig végképp nem értem, hogy ezt a zenét hogyan lehet rossznak tartani, pedig sokan vélekednek így.
Nem tudom felfogni, nekem régen jött be ennyire egy lemez, mint ez most.
12. Mindegy csak metál legyen:D
Jelentem, hogy én "leszarom, ha divatbuzinak tartotok, de szerintem ebben az irányzatban is vannak izgalmas zenék"!:D
A lemezről pedig annyit, hogy szerintem nagyon jól illik ez a hangulatvilág hozzájuk! A számok az előző lemezhez képest talán jobban visszanyúlnak a gyökereikhez, durvábbak (első két lemez) illetve progresszívebbek (City of Evil)!
Nálam ez az album 9/10!
13. Ez nagyon korrekt volt,
Ez nagyon korrekt volt, ismerkedek is a zenekarral tehát. Jó lesz ez az új lemez is. Lássuk, miről szól...
14. Olvastam,hogy a Nightmare az
Olvastam,hogy a Nightmare az USA-ban vezeti a Billboard listát ezen a héten,Eminem előtt....Hogy ez most jó vagy sem,mindenki döntse el!Mindenesetre nagyon fut a szekerük odaát!