Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

At Night I Fly: Mirror Maze

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Imádnám, ha az egyik Los Angeles-i zenekarommal eljutnánk Magyarországra”: Interjú Veress Mártonnal


#50: Rob Halford, Chicago, Keb’ Mo’, Bryan Adams, 'A Prog Rock Christmas'


Két frontcsaj, két teljesen külön világ: Delain, Arkona – Barba Negra, 2019. 11. 24.


Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett

Hozzászólások

  • Demons & Wizards – Itt az első dal az új lemezről: Diabolic (1)
  • Judas Priest – Hamarosan elkezdik írni az új dalokat (8)
  • Aerosmith – Gyorsan fogynak a jegyek a budapesti koncertre (4)
  • Biff Byford – Dal- és klippremier: School Of Hard Knocks (2)
  • Annihilator – Klipen az Armed To The Teeth (1)
  • Guns N’ Roses – 2020 nyarán ismét Európában koncerteznek (4)
  • Black Veil Brides – Jövő nyáron a Budapest Parkban lépnek fel (x) (9)
  • Herflizett a Mikulás: Deep Purple, Monster Truck – Papp László Budapest Sportaréna, 2019. 12. 09. (11)
  • Pink Floyd – Negyven éve jelent meg a ’The Wall’ (14)
  • Open Road Fest – 2020-ban ismét Alsóörs ad otthont a fesztiválnak (x) (7)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 52 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Sons Of Apollo: Fall to Ascend (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- At Night I Fly: Mirror Maze
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name
- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Yoso: Elements

TShaw, 2010, július 30 - 18:45
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2010
Kiadó: 
Frontiers Records
Weblap: 
www.yosohq.com
Stí­lus: 
Soft Rock/AOR
Származás: 
USA
Zenészek: 

Billy Sherwood - basszusgitár, vokál
Tony Kaye - billentyűk
Bobby Kimball - ének
Johnny Bruhns - gitár, vokál
Scott Conner - ütősök, vokál

Dalcí­mek: 

01. Yoso
02. Path To Your Heart
03. Where You'll Stay
04. Walk Away
05. The New Revolution
06. To Seek The Truth
07. Only One
08. Close The Curtain
09. Won't End Tonight
10. Come This Far
11. Time To Get Up
12. Return To Yesterday

Bónusz CD, élő dalokkal:
01. Yoso
02. Rosanna
03. Owner of a Lonely Heart
04. Walk Away
05. Good For You
06. Yes Medley (Yours Is No Disgrace/Heart of the Sunrise/South Side of the Sky/Starship Trooper/I've Seen All Good People)
07. To Seek the Truth
08. Hold The Line
09. Cinema
10. Gift With a Golden Gun
11. White Sister

Értékelés: 

A Yoso nevű supergroup képességeit a legegyszerűbben talán a következőképpen lehetne bemutatni: Ha az első premisszánk az, hogy a Yes zenészei tehetségesek és legendás lemezeket alkottak meg, a második pedig az, hogy a Toto a világ egyik legjobb és legalapvetőbb soft rock csapata, akkor a konklúzió csakis az lehet, hogy a Yoso nagyon jó! De sajnos nem ennyire egyszerű a helyzet...

Az 'Elements' nem adja könnyen magát, pedig azt reméltem, hogy ez az album töménytelen mennyiségű AOR slágert fog tartalmazni, amivel majd szép lassan felkúszik a klasszikusok listájára is. Ez azonban nem fog bekövetkezni, mert bár jó lemez, semmiképpen sem jobb egy tisztességes iparos munkánál. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy bár jó, mégsem ezt vártuk - jóval többet ennél, több élvezetes és fülbemászó momentumot. Hisz tényleg, mi más is lehetne az eredmény, ha a Yes és a Toto zenéjét házasí­tjuk?
Csakhogy a Yoso távolról sem a két anyabanda zenéjének a házasí­tása. Példának okáért Bobby Kimball (amúgy fantasztikus tehetségű) énekes jelenléte még nem garantálja azt, hogy a Toto zeneisége megjelenik a Yosoban, ahhoz hiányzik például egy Steve Lukather nevű gitárzseni, de ugyanez igaz a másik oldalról Chris Squire-re, vagy Steve Howe-ra. Magyarán szólva a zenekar neve, ami ugyebár már első hallásra is arra utal, hogy itt egy hatalmas fúzióról lesz szó, enyhén szólva is megtévesztő.

Mégis azt kell mondanom, hogy bár a Yoso eleinte csalódást okozott, végső soron amint az ember megérti, mit lehet elvárni ettől a trió felállástól, egyből nem lesz olyan kellemetlen a lemez. Jó hallgatni. Gyakorlatilag könnyen emészthető soft rock/AOR dalokról van szó, Kimball kissé öregecskének tűnő hangjával, természetesen profi zenei kí­sérettel. Sokak szerint zeneileg a Yes legendás '90125' cí­mű albumához hasonlí­tható leginkább ez az anyag. Ezzel én is egyetértek, és hozzátenném, hogy a lemez valóban inkább a Yes hangzására hajaz, ami nem is véletlen, tekintve, hogy a hangszeres szekció abból a bandából érkezett. Kiemelkedő pillanatként talán a kezdőnótát lehetne megemlí­teni, ami jellegzetes refrénjével egy időre magabiztosan beveszi magát az ember hallójárataiba, hasonlóan a Path To Your Hearthoz, ami kifejezetten jó dal lett, bármelyik anyazenekar kí­nálatába beférhetne. Sajnos az album második feléről nehezebb jó pillanatot kiragadni, de például a Time To Get Up egészen fogós kis szerzemény lett.
A lemezhez mellékelt koncertlemeznek köszönhetően meghallgathatjuk azt is, hogyan vegyí­ti ez a felemás supergroup a két anyazenekar életművét a saját szerzeményeivel, és hála ezeknek az élő felvételeknek, tisztán látszik, hogy élőben egész jól működik a dolog, még ha az új dalok ott sem feltétlenül vehetik fel a versenyt a klasszikusokkal.

A Yosoval tehát alapvetően nincs nagy gond, csak ne várjuk, hogy ez a hármas fogat majd egyedül képes lesz megmozgatni a Toto és a Yes összes rajongóját, hogy aztán stadionokat megtöltve váljanak legalább akkora legendává, mint az elődök. Fene tudja miért - talán képtelenek voltak rá, talán nem is akarták -, de az 'Elements' jó, viszont semmivel sem több. Profi és kellemes, szeretni való, de sosem lesz belőle olyan klasszikus, amit évtizedek múltán is felemlegetnek. Ha igazán gonosz akarok lenni, még azon is elgondolkodhatnék, hogy mégis, mennyire ikonikus alak Billy Sherwood és Tony Kaye a Yes-ben... de ezt már nem teszem, í­gy is a kelleténél negatí­vabb lettem. Zárásként szó szerint álljon itt magazinunk pontozási rendszerének megfogalmazása: az erőfeszí­tések többsége pozití­v lenyomatot hagy a hallgatóban, ám bőven lehet még tökéletesí­teni.

Összegzés: 

Jó, jó, csak nem eléggé. A Yes és a Toto tagjaiból alakult szupercsapat nagyon messze van a világmegváltástól, de ettől függetlenül azért korrekt kis lemezt hoztak össze, csupa kellemes hallgatnivalóval. Ki tudja, talán több tagnak kellett volna beszállnia... de nekik ez most nem jött össze.

Dátum: 
2010. július 30
Pontszám: 
6.5
Szerző: 
TShaw
1
Értékelés: Nincs Átlag: 1 (1 vote)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2267 olvasás

3 hozzászólás "Yoso: Elements"

sziti képe

1. Nehéz kimondani...

Beküldő: sziti. Beküldés időpontja: 2010, július 31 - 18:50.

...: ez egy szürke, nagyon közepes anyag. A bónusz-lemeznél meg nem tudok szabadulni attól a gyanútól, hogy egy stúdió körülmények között kevert álkoncert...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Így van

Beküldő: csabi.nemeth. Beküldés időpontja: 2010, július 31 - 08:55.

Ez egy profi cikk, gratulálok hozzá! Én is í­gy gondolom, nincs mit hozzáfűzni! :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Igaz meg csak belehallgattam

Beküldő: tipeti64. Beküldés időpontja: 2010, július 31 - 05:31.

Igaz meg csak belehallgattam a lemezbe, de teljesen egyetertek a kritikäval......valoban nincs nagy gond a Yosoval, csak egyältalän nem erintett meg. Ekkora muzsikusoktol talän joggal elvärhatjuk a földcsuszamlässzerü sikert, vagy legaläbbis ahhoz közelit....Nem mondhato el roluk hogy futoszalagszerüen produkäljäk a lemezeket, de ha mär belefognak valamibe....

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.