Red Circuit: Homeland

írta Kotta | 2009.09.13.

Megjelenés: 2009

 

 

Kiadó: LMP

Weblap: www.redcircuit.de

Stílus: szimfonikus - progressziv power metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Chitral Somapala - ének Markus Teske - billentyűs hangszerek Christian Moser - gitár Andy Klein - dob Tommy Schmitt - basszusgitár
Dalcímek
Homeland The World Forgotten Sons Fall In The Skies Absinth Sun Of Utopia See The Light Through The Eyes Of A Child Healing Waters Canonize Your Sins Haze Of Nemesis x You Can Sleep While You're Dead
Értékelés

A Red Circuit Markus Teske projektje, aki a mellett, hogy a Sheela nevű zenekar billentyűse volt, inkább arról nevezetes, hogy olyan bandák lemezeit zenei rendezte, mint a Symphony X, Vanden Plas (a Homeland társ-producere, -szerzője is maga Andy Kuntz), Ian Perry, Saga és Neal Morse). Nagy meglepetést í­gy nem okozhat, hogy a zenekar második albumán hallható zene dallamos prog. power - történetesen csipetnyit nagyobb hangsúllyal a szimfonikus elemeken, hiszen mégis csak a szintis a főnök. De azért í­gy is simán beleillenek az európai heavy metal új hullámának fősodrába, sőt, annak egyik éllovasává avanzsálhatnak, legalább is e teljesí­tmény alapján. Persze, ha Fortuna is úgy akarja. Rajtuk nem múlik, első lemezükre még Patrick Rondat-ot és Stéphan Forté-t is meginvitálták, hogy kicsit magukra irányí­tsák a figyelmet, most pedig vendégzenészek nélkül szállí­tottak egy nagyon érett szimfo-metal albumot, csipetnyi progresszivitással. Jaj, már megint? - volt a reakcióm az első hangok hallatán. A harmadik szám környékén mégis nyúltam az album ismétlése gombhoz. Azóta jó néhányszor lepörgött már és nem is nagyon akaródzik kikerülnie lejátszási listából. Megfogott a cucc, valljuk be őszintén! Miért? Roppant egyszerű: amit Sompalta összeénekel ezen a lemezen, az példa értékű. A korábban a Firewind-ben és az Avalon-ban is megfordult pacsirta meglehetősen keresett zenész (jelenlég a Faro és a Civilization One tagja még, többek között), nyilván nem véletlenül. A magas hangokat tisztán énekli ki, ami ugye alapkövetelmény szimfonikus metalban. Közép-mély tartományokban viszont kellően dögös, már-már Blackie Lawless-re hajazó, karcos hangon hozza a jobbnál jobb dallamokat - összességében hard-rockos í­zt adva az amúgy szikár power metal témáknak. (Ráadásul úgy tudja váltogatni a különböző hangszí­neket, hogy az átmenetet észre sem veszed.) A másik dolog, ami nagyon tetszik: Markus (nem hiába neves producer és hangmérnök) aprólékosan kidolgozta a lemez minden egyes hangját. A hangzás tökéletes (nem túlcsiszolt), a riffek tökösek és - ha nem is újszerűek, de legalább - ötletesek. A kellően hangsúlyos gitártémákat tökéletesen ellensúlyozzák a zene alá (fölé, mellé) tolt, í­zlésesen adagolt billentyűtémák. A refrének pedig ülnek, ahogy az a nagykönyvben meg van í­rva! (Az Absinth fődallama például hetekre, kiűzhetetlenül beleragadt a hallójárataimba.) Igen, azt hiszem az "í­zléses" és az "egyensúly" szavakkal í­rható le leginkább ez az album: itt minden a helyén van, mindenből pontosan annyi van, amennyinek lennie kell! Tökéletes a harmónia. Nem is ragozom tovább, ha szereted a Threshold és a Kamelot dallamos, intelligensen progresszí­v (nem pedig témahalmozó és/vagy elborult) zenéjét, akkor ezt is csí­pni fogod!

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások