Crystal Lake: Safe
írta Adamwarlock | 2009.07.06.
Megjelenés: 2009
Kiadó: Lynxmusic
Weblap: www.crystallake.eu
Stílus: progresszív metal
Származás: Lengyelország
Zenészek
Adam Plotnicki - ének
Marcin Gawelek - gitár
Lukasz Bienkowszki - basszus
Krzysztof Grzelak - dobok
Piotr Wypich - szintetizátor
Dalcímek
1. Way of Dream
2. We'll be Safe
3. Rose
4. Crystal Lake
5. Flame of Soul
6.I'm Free
Értékelés
Crystal Lake néven számos városkát találunk az Egyesült Államokban, többek között Connecticutban, Floridában, Illinoisban, Wisconsin-ban. Még ennél is több Kristálytó nevű állóvíz akad USA-szerte. Fogalmam sincs,hogy a most terítékre kerülő banda épp a californiai, vermonti vagy michigani tavak egyikéről kapta-e a nevét,de egy biztos, hogy nem az azonos nevű, tokyoi punkcsapat ihlette őket, mert bizony az óriási meglepetés lenne egy progresszív metal banda részéről. Igazából mindegy is, mert a lengyel csapat első albuma nem kevés meglepetést tartalmazhat (külön öröm) nemcsak a matek-metal rajongóinak. Végre egy normális borító! Stílusos, egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő! A borongós hangulat nemcsak a képet, hanem az egész lemezt is jellemzi, melankolikus, szűnni nem akaró esőzés uralja a Crystal Lake világát. A képen látható kanálba zárt tó, és a rajta úszó hajó tökéletes metaforája az elkövetkező háromnegyed óra varázsának. Ez a zene megfoghatatlanul légies, összetett, és megszámlálhatatlanul sok hatásból táplálkozik. Dream Theater, ami legelőször beugorhat sokaknak, de rábukkanhatunk a U2, Pink Floyd, a space rock muzsikusok és a NWOBHM mozgalom ismerős mozzanataira, a gitárszólók pedig leginkább Ritchie Blackmore balladáinak témáira hajaznak( persze nem egyértelműen visszautalva a mesterre, ám néha olyan érzésem támadt, mintha a Vielleicht Das Nachste Mal küzdené át magát agyam tudattalan részéből a tudatosba). Persze ez már a modern idők muzsikája, így aPetrucci, Vai, Satriani trió világa is visszaköszön nem is kevésszer. A kezdőszám egy instrumentális öt és fél perces ,,szösszenet", mely az album legrövidebb és mindenképpen leginkább kísérletezgető darabja. Esőkoppanásokhoz hasonló zongora indít, majd átváltunk egy számomra kezdetben megmagyarázhatatlan részbe: ugyanis a dobtéma fájóan elüt a dallamtól. Második hallgatásra már világossá vált, hogy ez bizony tudatos húzás, és nem a zenészek bénasága. Néhány másodperc figyelmes hallgatás után rettentően feszültté váltam, és éreztem, hogy ez bizony e szokatlan zenei eszköznek köszönhető. Mikor már a szám ,,normálisan" folytatódott,hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Ezek a fiúk képesek a hangulatomat és idegrendszeremet egyik pillanatról a másikra befolyásolni. Nem semmi! A folytatásban már Adam Plotnicki énekes is beszáll a buliba. Kellemes hangja van, ehhez a zenéhez nagyon passzol a stílusa, de azért az állát senki nem fogja a padlón keresni tőle. A számok végtelenül összetettek és borongósak, de a progresszív világban nem annyira járatos, fülügyileg edzetlen hallgatók számára is könnyedén emészthetőek. A gitártémák pedig egyenesen zseniálisak! Melankolikus, dallamos, érzelmekre apelláló szólók, mellette kemény, hatásvadász riffek kápráztatják el a hallgatót (megjegyzem, keverés szempontjából a zúzós részeket lehetett volna erőteljesebbé tenni, de most kegyesen elsiklom e kis hiba fölött). A számok meglehetősen hosszúak, ezzel kompenzálva, hogy mindössze hat került a lemezre. A kezdő trió (Way of Dream, We'll be Safe, Rose, ) egyszerűen hibátlan. A következő, címadó dalban mintha kissé már elfáradni látszanának ötletek terén a lengyel srácok, de ezt a pici megbotlást kompenzálják a Flame of Soul-lal és az I'm Free-vel. A fiatal és kreatív banda első lépései nem totyogósra sikerültek, mint egy kisbabáé, hanem határozottra és meggyőzőre, mint aki teketória nélkül tudja, hogy mi a teendő a porondon. A Crystal Lake magasra tette fel a lécet ezzel a koronggal, most jöhetnek utánuk sorban a többiek, hogy átugorják azt, és elnyerjék 2009 progresszív bandájának megtisztelő címét. Nálam eddig a Kristálytó vezet.
Legutóbbi hozzászólások