Tyr: By The Light Of The Northern Star
írta Kotta | 2009.07.01.
Megjelenés: 2009
Kiadó: Napalm Records
Weblap: www.myspace.com/tyr1
Stílus: europower
Származás: Feröer-szigetek
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Feröer-szigetekről származó együttes első lemezére még senki nem kapta fel a fejét, ami nem is csoda, hiszen egész más zenét tartalmaz, mint a továbbiak (Load korszakos Metallica + Sabbath-os doom + némi prog. rock), igaz a felállás is lényegesen megváltozott a második albumra. Az Eric The Red-el viszont gyakorlatilag berobbantak az európai folk/power metal színtérre, és ha már ott voltak, jól meg is vetették a lábukat. Ehhez nyílván nem lett volna elég a származásukból adódó egzotikum, illetve anyanyelven kántálni a népi rigmusokat - a Tyr, a Powerwolf-hoz hasonlóan jelessel végezte el a “hogyan írjunk bombasztikus kórusokat és dallamos gitártémákat" kurzust az euro-metal egyetemen. Továbbá, nem utolsó sorban, amíg az énekdallamokban ott bujkál a Blind Guardian és a Freedom Call heroizmusa, a gitárjáték náluk jóval összetettebb, ötletesebb volt, mint az időnként egysíkú germános reszelés. Igen, azt hiszem ez adta számomra a Tyr szexepiljét: a monumentális kórusok alá kifejezetten hagyományos (brit típusú) riffelés adta az alapokat. Ráadásul némi progresszivitás is megfért a zenéjükben: egy számon belül többféle ritmus/téma is előfordult, a gitárok igen gyakran elkalandoztak egy picit, a szólókat sem korlátozták 10 másodpercre. Egy szó, mint száz, a Vörös Erik egy kiváló album lett, szerintem történetesen azóta sem csináltak jobbat, de becsületükre legyen mondva, a maguk módján a színvonalat azóta is magasan tartják. A Raganok persze még nagyobb siker lett, aranyszabály: nézd meg melyik lemezzel fut be egy banda aztán hallgasd meg az előzőt! Itt talán még egy lapáttal rátettek a heroizmusra, szép lassan át is estek a ló túlsó oldalára: a következő Land már kifejezetten túlkomplikált lett. A rajongótábor nem is fogadta kitörő örömmel a hosszú, időnként feleslegesen terjengős számokat. Jelentem, itt egy zenekar, amelyik figyelembe veszi a hallgatók visszajelzéseit és nem önmegvalósítani, hanem szórakoztatni akar! Ez a lemez ugyanis alapra lett véve, olyannyira, hogy az nekem már kicsit sok is. Illetve kevés. Fránya magyar nyelv, de azért értitek, ugye? Itt ugyanis nincs kecmec, Manowar -os egyszerűséggel elővezetett harci himnuszok gyűjteményéhez van szerencsénk, kérem szépen. Tisztességes csatadalokhoz illően tempósabb szerzeményekről van szó (roham...), melyek a harci szellemet hivatottak magas lángon tartani (... közben kórusban üvölteni). A dalok jellegéből adódóan sajnos a gitármunka terén így némi visszalépésnek lehetünk tanúi. Úgy érzem, e tekintetben beleszürkültek az átlagba, így bár legfogósabb dalaikat írták erre a lemezre, el is vesztettünk valamit. Az ilyen típusú, nagy ívű dallamokkal operáló, harcba küldő power metal lemezekből szinte havonta jelenik meg egy-egy remek mű (Sabaton, Powerwolf, Alestorm, Wizard, stb.), félő, hogy a Tyr az egyéniségét/egyediségét adja fel, ha tovább halad ezen az úton. Mivel oda a finom ritmusjáték (a szólók azért még rendben vannak!), a középtempók és az enyhe progresszivitás, most már tényleg csak a néhány dalban anyanyelven előadott népi dallam nyújt különbséget/különlegességet a hasonszőrű bandákhoz képest. Azért ne hagyjátok magatokat befolyásolni, ez az album így is (vagy talán éppen ezért) komoly sikerek elé néz! Nekem személy szerint ugyan szimpatikusabb pl. a Hibria speed-ben gyökerező, tradicionálisabb megközelítésű Duracell-metalja, ha már ilyesmiről van szó, mint a most divatos harcos-folkos vonal (már csak azért is, mert nem ez folyik a csapból), de attól ez még egy igazán odavágós lemez (hogy politikusan fejezzem ki magam). Irány a (virtuális) bolt! (Ja, még annyi: csak azért sem sorolom őket a folk-metal kategóriába, bár szokás, mert szerintem nem sok közük van a Korpiklaani/Fintroll vonalhoz.)
Legutóbbi hozzászólások