Eddie vagy nem Eddie, ez itt a kérdés: Iron Maidnem, 10 Wasted Years lemezbemutató koncert, 2008. december 12. Diesel

Bármennyire is szorulásom lesz a "tribute" szónak a magyar nyelvbe történő bepofátlankodásától, ez esetben kénytelen vagyok egy elvesztett csatához hasonlatosan keserű arckifejezéssel beismerni, hogy még mindig létjogosultabb, mint például az "emlékzenekar" kifejezés, a "feldolgozásbanda" pedig rosszabb mindnél, úgyhogy nem is ragozom, nem én leszek az önjelölt post-Kazinczy. Netán Kazinczy Tribute...? Hazánk első számú, a Maiden Előtt Tisztelgő Együttesét 10 évvel ezelőtt verbuválta Cserfalvi "Töfi" Zoltán és Beví­z Mihály, akik - a honlap elmondása szerint - már '86-ban nyomták a Vasszűz dalokat, az Iron Maidnem ötlete azonban 1996-ban kezdett testet ölteni. Most eltekintenék a részletes biográfiától, ami viszont emlí­tést - és egyben kalapemelést - érdemel, az az, hogy tí­z éven át töretlenül kitartottak e projekt mellett, még akkor is, amikor énekes cserére kényszerültek. Mert valljuk be, aki a magyar Bruce Dickinson akar lenni, annak nagyon fel kell ám kötnie azt a bizonyos ruhadarabot. A Kifutó cí­mű tehetségkutató különdí­jasa, Bozsik Patrik sikeresen megbirkózott ezzel a feladattal, de méltó utódját nem lehetett könnyű megtalálni itthon. És ha már itt tartunk: noha Kiss Zoltánt már láttam énekelni a Nemesis élén, arra azért igencsak kí­váncsi voltam, hogyan boldogul a veretes Dickinson-áriákkal. Hamarosan erre is fény derül! Kissé szokatlan megoldásnak tetszett, hogy a kapunyitást este 9-re í­rták, amit semmi sem indokolt, a koncert maga pedig ehhez képest jó másfél óra múlva indult csak, egy klipnótával, a Be Quick Or Be Deaddel. 1992-t í­rtunk, amikor is megjelent a Fear Of The Dark, számomra a banda egyik legjobb lemeze (szerintem simán lemossa az azt megelőző No Prayer...t, hogy az utána megjelenő X Factorról már szót se ejtsek!), és hiába van rajta minden idők egyik legmeghatározóbb Maiden-himnusza (igen, természetesen a cí­madó eposzra gondolok!), a korabeli kritika elmarasztalta kissé az albumot, ahogy a közönség is inkább a Seventh Son... korong folytatása után ácsingózott. Máskülönben a Be Quick... nem egy világmegváltó dalocska, de kiváló ötlet koncertkezdésnek a maga rém egyszerű darájával, a hangzás viszont olyan kritikán aluli volt, hogy az ember, miután gyorsan elsí­rta magát, legszí­vesebben behuppant volna a technikus helyére segí­tőkezet nyújtani. Könyörgöm, este fél tí­zig nem volt elég idő arra, hogy rendesen beállí­tsák a motyót? Roppant halk volt, kásás, tompa és hadd ne soroljam, a hangosí­tás hány sebből vérzett! Oké, nem maga a Maiden lépett deszkákra, de azért hazánk fiai is több tiszteletet érdemelnének! Ennek ellenére a zenészek láthatóan fürödtek az élményben, hogy a mesterek klasszikusai élednek meg hangszereik által (még ha nyilván volt már kismillió fellépés a hátuk mögött), tulajdonképpen hiba nélkül vezényelték le az egész bulit, és még olyan meglepetésekre is futotta, mint az itthoni klubkoncerteken oly ritkán látott pirotechnika (a nagy ijedségtől megbillentek a kezekben az italok), vagy a kétméteres Eddie szörny szí­npadra lépése a névadó Iron Maiden alatt. Szerencsére a dalokat nem a mindenkori slágerlistás helyezések alapján válogatták össze, mert például nem volt Can I Play With Madness és Flight Of Icarus, de előcsempésztek olyan különlegességeket, ritkaságokat, amelyeket még az anyabanda is a fiókban hagy porosodni. Ezek közé tartozott a Deja Vu, a Sea Of Madness illetve a Sun And Steel, és főként ez utóbbinál egyértelműen kitűnik, hogy például a Helloween tagjai milyen dalokat hallgattak a nyolcvanas évek elején... Szimpatikus volt, hogy a hosszabb lélegzetű eposzokat a stúdióverzióhoz hűen, egy az egyben lejátszották, szerencsére nem volt "szőnyegalásöprés-egyveleg" (medley); í­gy történt, hogy egyik nagy kedvencemet, a zseniális Seventh Son Of A Seventh Sont teljes egészében hallhattuk, nem beszélve a "Maiden legrövidebb nótája"ként felkonferált Rime Of The Ancient Marinerről, amelyet szintén böcsülettel végigpengettek. A majd' 14 perces monstrum elmélkedős középrésze pedig kitűnő alkalmat biztosí­thatott az énekes Kiss Zolinak, hogy elmenjen meginni egy seritalt, haha! No, és eljött a pillanat, hogy méltassam e nagyszerű frontembert! A nemrégen megjelent "10 Wasted Years" cí­mű stúdióalbumon talán nem domborodik ki annyira a tehetsége, de élőben elképesztően mágikus, olyan erővel és kristálytiszta hangon énekelt, ahogyan igen kevesen a hazai mezőnyben. És még mit kaptunk a srácoktól? A Revelationben Zoli is gitárt ragadott (ennél fogva az újkori Iron Maiden háromgitáros felállását "kopí­rozták le"), és a fent emlí­tett lemezen doboló srác ült a bőrökhöz e dal erejéig. Mellettem álló cimborám szerint köröket vert fiatal kollégájára, persze ez egy dobos véleménye, a többit döntse el mindenki maga. Az újkeletű Maiden-dalok közül a No More Lies-t és a himnikus Blood Brothers-t húzták ki a tarsolyból. A The Troopernél előkerült a brit zászló és a Nightwish által is játszott, egyébként a '82-es The Snowman cí­mű animációs filmhez í­rt Walking In The Air vezérdallamával felvezetett Where Eagles Dare-t is hallhattuk. És persze jöttek sorban a kihagyhatatlanok: Run To The Hills, The Number Of The Beast és nyilvánvalóan az egyik legnagyobb slágerbomba, a Fear Of The Dark! A "Sötétség Félelme" előtt a szí­npadra lépett Szűcs "Tüdő" Attila, a Judas Best torka, hogy ő is kivegye részét a fiesztából. Én elhiszem, hogy jó énekes, de sem a kiállása, sem a hangja nem győzött meg arról, miért is őt kellett vendégül látni e legendás dalcsodában. Minden idők egyik legnagyobb hatású Maiden mesterművével, a Hallowed Be Thy Name-mel búcsúztak, pontosan fél kettő után öt perccel, ami ugye azt jelenti, hogy bizony háromórás megakoncerttel kedveskedtek nekünk a zenészek! Nekem talán csak a 2 Minutes To Midnight és az Aces High hiányzott a programból, de nem leszek telhetetlen, hiszen egy várakozáson felüli bulit láthattunk, ahol a zsenge hangzáson kí­vül szinte minden tökéletesen működött! Az Iron Maidnem az ország egyik legjobb és leghitelesebb tribute-bandája, ehhez kétség sem férhet! Számlista: Intro: Doctor Doctor Be Quick Or Be Dead Brave New World Moonchild Wasted Years Deja Vu Seventh Son Of A Seventh Son Revelations Sun And Steel Back In The Village Rime Of The Ancient Mariner Infinite Dreams Sea Of Madness Run To The Hills Alexander The Great The Trooper Afraid To Shoot Strangers No More Lies Walking In The Air/Where Eagles Dare Wasting Love Iron Maiden Blood Brothers Childhood's End Bring Your Daughter To The Slaughter The Number Of The Beast Fear Of The Dark Hallowed Be Thy Name Szöveg: Mike Fotók: atonik