Northern Kings: Rethroned
írta garael | 2008.11.29.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Warner
Weblap: www.myspace.com/northernkings
Stílus: szimfonikus metal
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Nos, milyen az, mikor a jéghideg északi szél söpör végig a pop édeskés-napsütéses vidékén? A barátságos meleghez szokott popcsillag fázósan húzza magán össze a ruhát, sőt, talán még a szája is sírásra görbül, mikor is a jól dúdolható dallamokat egy viking harcos könyörtelenségével szabják darabokra, hogy újat építve belőlük feltárják az északi lélek borongós univerzumát. A finnek metal válogatottja immár másodszor indult útra, hogy megregulázza a pop-ribancot, amolyan kedélyes döngöldével utasítsa rendre a dolgát nem tudó jelenséget, ám a kikapós asszonyka egyáltalán nem lett olyan könnyű falat, mint amilyennek ígérkezett, s ahogy mostanában mondani szokták, a fagyi bizony visszanyalt néha. Popslágereket metalba átdolgozni amolyan magas labda effektusként élhet a köztudatban, a Helloween - tól elkezdve az At Vance-on keresztül számtalan fém csapat próbálkozott több-kevesebb sikerrel, az ABBA és a Beatles még külön metal-válogatás lemezt is kapott, melyeken ugrándozó színvonalon - de élvezhető átírások is hirdették az átdolgozások létjogosultságát. Perszer ahhoz, hogy ebben a műfajban jó dolog szülessen, nem elég odacsapni pár gitárriffet a melódiák alá: a feldolgozásnak akkor van ugye értelme, ha valami többletet tud kihozni az eredeti szerzeményből, ám ha lényegét változtatjuk meg az adott dalnak, akkor bizony számolnunk kell azzal, hogy nem jól sül el a dolog, még akkor is, ha a körítés igazán professzionista. Nem hiszem, hogy szükséges bemutatnom a vállalkozó szellemű gárdát, aki kicsit is otthonos a szimfonikus - speedelős északi világban, úgyis betéve tudja azokat az eredményeket, melyeket a tolmácsoló művészek pályájuk során prezentáltak. Éppen ezért nem is érhet minket meglepetés az átdolgozási koncepciót hallván: itt bizony a barátságos kis pop-kuckóból is hegyormon lévő katedrálist próbálnak varázsolni, ahol a méretek gyakran elszakadnak a valóságtól, hideg jégtakaróval eloltva a barátságos kuckó-tüzet. Mint ahogy a leírtakból érződik, nem találom különösen sikerültnek a megszületett átdolgozásokat. A kezdő, Rocky IV-es Training Montage-t feleslegesnek találom, a Bon Jovi country-s vadnyugati feelingjét szétverő powert pedig abszolúte oda nem illőnek. Seal dalából - hiába a technikailag tökéletes előadás - éppen az a megfoghatatlan melegség veszett el, ami az egész dalból slágert varázsolt, a Strangelove eredeti gótikusságához pedig nem igazán tudtak ezzel a horroros feelinggel sokat hozzátenni. Az I Should Be So Lucky szimfonikus doomba merevítése nem rossz ötlet, de a végére inkább érzem paródiának a dolgot, mintsem újragondolásnak. A fiúk természetesen túlságosan profik ahhoz, hogy azért ne csípjenek el egy-két remek pillanatot is: a My Way sokadik feldolgozásában is működik - legutóbb ugye James LaBrie előadásában hallhattuk -, a View To Kill hangszerelése által nyerte el a tetszésemet, a Take On Me új verziója pedig kioltva az eredeti dal tini nyálát egy igazi macsós- trubadúros duettet varázsol amúgy legényesen, talpalávalósan.
Legutóbbi hozzászólások