Deák Bill Gyula: Hatvan Csapás
írta garael | 2008.10.23.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Sony
Weblap: http://deakbillgyula.extra.hu/
Stílus: blues
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Valószínű, hogy a legtöbb ős - HOBO rajongó számára a klasszikus duál - dalnok felállás általi képviselt zenei világot a törés után Deák Bill Gyula vitte tovább: nem véletlen, hogy a későbbi, sajnos csak egy albumra szóló munkakapcsolat, a Csintalan Lányok, Rossz Fiúk kiemelkedik "slágerességével" és optimista szarkasztikusságával a többi, talán már túlontúl is Földes László perszonális lelki leképezését jelentő elmélkedő körbetekintésekből. (Ez talán a két zenész zenei preferációjából is következik: Bill köztudott Hendrix rajongása közelebb áll a klasszikus Kopasz Kutya blues-rockhoz", mint inkább a szövegi lényeg megragadást előtérbe helyező Hobo féle stílus. Talán éppen ebből következik, hogy a szokatlan művészi igénnyel összerakott Bort, Bluest, Békességet, nem aratott akkora sikert, melyre készítésénél fogva predesztinálódott: egyszerűen túlugrotta azt a lécet, mely a zenei elitizmust választja el a közönségsiker esélyes világától.) A hatvanadik születésnap remek alkalom egy életpálya zenei összegzésére, talán nem is véletlen , hogy ezt a "sanszot" ragadta meg az albumot készítő "kreatív csapat", mely tizenhét számban fogalmazta meg Bill kapitány ars poética-ját - szerencsére felesleges és erőltetett megfejtések nélkül, egy olyan zenész tiszta és egyszerű látásmódjával, melyben az emberi kapcsolatok és érzelmek, valamint a jó értelemben vett lokálpatriotizmus a legfontosabbak. (Nem véletlen a ragaszkodás Kőbánya "lepukkant" világához: a blues autentikus témája az egyén és az őt körülvevő környezet viszonya, melyben az eredendő értékek szorosan kapcsolódnak az életpályára történő indíttatás nehézségeihez.) A Koltay Gergely által producelt és vezényelt lemez igazi sztárparádét varázsol: Csillag Endre, Patai Tamás, Sipeki Zoltán, Borhi Miklós mellett sikerült rámenteni az albumra a fiatalon elhunyt Daczi Zsolt (1969-2007) néhány szerzeményét, sőt gitárjátékát is. Jóllehet, a "Kormorános szellem" néha át-átfut a hallgató lelkén - így például a magyar népzenét, és a delta bluest zseniálisan keresztező "Kéne egy üveg bor" - ban - , a dalok nagy része azt a tradicionális bluest, rhythm and bluest és rock'n'rollt követi, melyet az énekestől megszokhattunk, talán még az "Angyalok az asztalodon" country &western duettje az, ami nem nagyon képviseltette magát eddig a Bill univerzumban. Természetesen a blues nem az a műfaj, ahol az innováció értékteremtő kategória lenne, jómagam sokadszorra is el tudok gondolkodni az ismerős riffek felett szárnyaló, sokszor deja vu-t okozó dallamokon és az újból és újból körbejárt szövegtémákon, melyek ezúttal - a lemez születésnapi jellegéből adódóan - a szokásosnál is jobban támaszkodnak Bill életrajzi momentumaira: a szokásos életképek mellett a nosztalgikus visszatekintés adja a dalok fő szervező elemét. Ennek ellenére szerencsére nem "fordul magába" túlságosan a lemez, a kellemes dallamok gondoskodnak arról, hogy ne az öncélú lelki marcangolás legyen a központban: a refrének szinte első hallásra megragadnak a fülben, a tempó - még ha nem is a sebes rock'n'roll féle őrületet idézi - azért képes magával ragadni a közönséget.
Legutóbbi hozzászólások