Bencsik Samu: Kilenc nap!
írta szakáts tibor | 2008.09.15.
(fotó: Vértes György)
Ötvenhat éves lenne a magyar rockzene egyik kiemelkedő alakja Bencsik Sándor, akinek egyénisége, eleganciája és gitárjátéka még most is nagyon hiányzik. Kilenc nap választja el a csoda, és a tragédia évfordulóját...
Bencsik Sándor 1952. szeptember 15-én született. Első zenekarát Martonvásárban alapította, majd 1972-ben beszállt a Beatricébe és egy évvel később a Gesarol zenekarba. A Gesarol 1973-tól P.Mobil néven működött tovább.
(fotó: Vértes György)
Ez a zenekar nem tartozott az akkori rendszer kegyeltjei közé, de ha nagylemezük nem is jelenhetett meg, végül három kis lemez (Menj tovább/Kétforintos dal, Forma 1/Utolsó cigaretta, Miskolc/Csizma az asztalon) őrzi még most is Samu, P.Mobilos játékát. Hogy mennyire meghatározó zenésze volt annak a zenekarnak, mi sem bizonyítja jobban, mint a mai napig koncerteken játszott dalai. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Mobil még most is koncertjei egyharmadát, Bencsik dalokkal tölti ki. 1978. április 30-án a Budai Ifjúsági Parkban bemutatták a Cserháti Istvánnal és Földes Lászlóval közösen szerzett Honfoglalás című rockszvítet, amit később a Magyar Rádióban is rögzítettek, de csak 1984-ben adták ki.
(fotó: Vértes György)
Egy évre rá kezdett szétesni a csapat és Samu, Pandora's Box néven néhány régi és új arccal zenekart alapított. Sokan ezt a döntését árulásnak tartották, de ezzel a formációval is olyan kincseket adott az utókornak, ami bizonyítja nem Samuval volt a probléma. Sajnos három nagylemez után, a P.Box is feladta a harcot. (fotó: Vértes György)
1982-ben Radics Béla temetésére megírta a Zöld, a bíbor és a fekete című rockhímnuszt, akkor még nem sejtve, hogy ez a dal pár évvel később neki is fog szólni.
Bencsik Sándor két formációt próbált életre hívni ezután, Metal Company valamint Bill és a Box Company névvel. Sajnos, ezektől a csapatoktól csak kalóz felvételek maradtak hátra.
A kilátástalanság arra késztette, hogy családjával emigráljon. Először Svédország volt a cél, de végül feleségével és kislányával egy ausztriai lágerben kötöttek ki. Zenésztársai és barátai előtt is nyilvánvaló volt, hogy Samu nem jön ki jól apósával. Örökös veszekedések és botrányok voltak köztük. A mindig is hallgatag művészlelkű Bencsik nehezen viselte a családi botrányokat és talán ez elől is menekült el hazájából. Nem sikerült neki. Azon a szörnyű napon apósa felkereste és tanúk elmondása szerint, hangos szóváltásba keveredtek. Hogy ez után mi történt, azt talán soha nem tudjuk meg. Egy tény, a magyar rockzene egyik meghatározó gitárosa, 1987. szeptember 23-án egy menekült láger házának ablakából kiesett és azonnal meghalt. Egy őszi napon jött, és egy őszi napon távozott is közülünk!
Ligeti Nagy Tamás írta róla: "Tüneményes, de torokszorítóan rövid pályafutása alatt mindent megélt és mindent elért, bár soha nem gyűjtött címeket." Emlékét őrzi néhány kalózfelvétel, néhány kis és nagylemez és minden rockzenét szerető ember kis hazánkban. Köszönjük Samu!
Legutóbbi hozzászólások