Salvus: Minden Kezdet
írta Tomka | 2008.09.03.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Nail Recods
Weblap: salvus.uw.hu
Stílus: modern power/thrash metal
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Sajnálatos az a helyzet, ami a Salvus zenekar háza táján alakult ki: habár a modern metal szinte egyetlen olyan hazai reprezentánsai, akik a különböző "coreokozóktól" mentes oldaláról közelítik meg a metal zene ezen válfaját, mégis "csupán" underground körökben örvendenek igazi el- és közismertségnek. Ezen változtathatnak mostantól, ugyanis az intenzív koncertezés mellett idén végre előrukkoltak első nagylemezükkel, amely tovább csiszolta a csapat kiadványaira jellemző, folyamatosan javuló tendenciát. Egyre profibb produkciók sora szegélyezi ugyanis a 2001-ben, hobbizenekarként alakult gárda pályafutását, akik már 2005-ös Imago című kislemezükkel is elérték azt a színvonalat, amit egy "rendes" hosszúságú hanghordozó megkövetel. (Egyébiránt erről akárki megbizonyosodhat, ha ellátogat az együttes honlapjára, ahonnan sok korábbi kiadványuk letölthető.) Már rögtön első hallgatásra felfedezhető, hogy a 3 éves "gyártási idő" ellenére nem veszett kárba a befektetett precizitás: egy teljes mértékben korszerű hangzóanyag került Minden Kezdet címmel a boltok polcaira. A hangzásvilág az előző EP-ről már megszokott súlyos, húzós, éles torzításokkal operáló gitárhangzást és jól elkülönülő hangszereket kínál. A zenében szerencsére nem következett be jelentős változás: a neo-thrash metal által inspirált, szaggatott riffek, a power metal (m)értékű dallamos énektémák, és a néhol karcos göteborgi attitűd jó arányú elegye ez, némi markáns hard rock ritmussal megfűszerezve. A dalszerkezetek is főleg a gitár-ének minőségének ellentétére építenek: az akusztikus passzázsok által megszakított, de jól bevált, tördelt ritmika súlyossága biztosítja az ellenpontot Pötörke Zoltán orgánumának. Igaz, nem klasszikus metal torok, hangszíne mégis jól passzol ehhez a minden szempontból modern zenéhez: mintha csak a metalcore együttesek tiszta éneket prezentáló frontemberét ruháznánk fel dallamérzékkel és énektudással... Mindehhez járulnak még hozzá pluszban az összetettségre, néhol költői igényességre törő dalszövegek, amelyek pont a nagy célkitűzések miatt dicsérhetők és kritizálhatók is egyben. A szigorú ritmusok által felszabdalt zenéhez képest ugyanis néhol túlzottan hosszúak, - kifacsart dallamokat eredményezve -, néhol viszont tökéletesen eltaláltak a sorok. Az utóbbi eset forog fenn a lemez egyik legjobb száma esetében: a Hazavár finom basszusfutamokkal operáló verzéi és a megállíthatatlan lendülettel pörgő refrén azt a vitális őserőt tükrözi, amely a modern szemléletmód által felturbózott metal egyik fő ismertetőjegye. Természetesen ezen kívül is akadnak kiemelt figyelemre érdemes pillanatok a lemezen: a nyitó, Kulcslyukon át a világ egészséges agresszivitása, a 6 lépés power-thrash zúzdája és slágeres potenciálja, az Ami rólunk szól megadallamos refrénje, a Stigma punkos felszabadultsága és női éneke, a Szabadulás pedig zongorabetétei miatt tarthat számot pozitív értékítéletünkre. A Lejtőn bizonyítja, hogy Pötörke Gábor és Kokavecz András gitárosok a klasszikus metal iskolát is kijárták: mind szólóik, mind riffjeik képesek felváltva kifinomult vagy harsány, visszafogott vagy ambiciózus, fülbemászó vagy durva jelleget ölteni.
Legutóbbi hozzászólások