Michael Vescera - A Sign of Things to Come

írta garael | 2008.07.07.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Metal Heaven

Weblap: www.myspace.com/mikevescera

Stílus: neoklasszikus metal/hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Mike Vescera - Vocals and Piano (ex-Killing Machine, The Reign of Terror, Obsession (US), Palace of Black, Safe Haven, Roland Grapow, Loudness, ex-Yngwie J. Malmsteen, ex-Dr. Sin, Stygia (US)) Roland Grapow - Guitar (Helloween, Masterplan, Kotipelto, Locomotive Breath, as guest) Metal Mike Chlasciak - Guitar (Painmuseum, John West, Halford, Ian Parry, Testament, Cans, Sebastian Bach & Friends) Jim Bell - Guitar (Thunderhead, Wayne, ex-Jungle Rot, ex-Obsession (US), BlackPaul) Robert Marcello - Guitar (Obsession (US), Infestdead) Mats Olausson - Keyboards (ex-Silver Mountain, ex-Yngwie J. Malmsteen, ex-Ark, Evil Masquerade (guest), ex-Kamelot (live), Biscaya) Rob Johnson - Guitar (Magnitude 9 (US), Saddleback Shark) Eduardo Ardanuy - Guitar (Dr. Sin, Almah) Stet Howland - Drums (ex-W.A.S.P., Temple of Brutality, Killing Machine, Belladonna, ex-Impellitteri, Violent Storm, Edu Falaschi)
Dalcímek
01. Between Heaven and Hell 03:32 02. Sign of Things to Come 04:11 03. Shine On 03:47 04. Something To Believe 04:13 05. Crossing The Line 04:12 06. Hands Of Fate 03:50 07. I Have Seen The Light 04:29 08. Make Your Move 03:58 09. When You Are Crying 04:00 10. Say The Word 04:41 11. Track11 04:05 12. Thrill Of It All 01:17
Értékelés

Az év folyamán már sikerült egy ex- Malmsteen énekes "önálló" munkájával megismertetni a kedves olvasókat: Göran Edman Vindictiv nevű projectjével kellemes, progresszí­v í­zekkel megtűzdelt munkát rakott le az asztalra, mellyel ha gyökeresen nem is, ám sikerült egy Malmsteen mentes univerzumot létrehozni, ahol a gitárosi munka mellett az énekdallamok jelentették a hangulat-teremtés fő alkotó elemét. Vescera zenei szocializációját klasszikus környezetben kezdte, ezért szinte autentikus közegbe érkezvén hozta meg számára a nemzetközi elismerést a Mesterrel történő közös munka, a Seventh Sign és a Magnum Opus Yngwie aranykorszakának jól sikerült darabjai. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez mennyire Vescera érdeme is, a "vérfanok" szerint Michael egyike a leggyengébb Malmsteen dalnokoknak, hangja főleg - a neoklasszikus szí­ntéren gyakorta látogatott - magasabb régiókban bizonytalan. Persze minden érték a viszonyí­tási közeg determináltja, s egy olyan mezőnyben az utolsók között végezni, mint amit a Malmsteen istálló produkál, abszolúte nem szégyen, sőt. Végighallgatva az énekes zenei pályáját, én nem érzem ezt a fajta hiányosságot, kissé affektáló, modoros stí­lusa inkább az egyéniséget hangsúlyozza, mintsem a bizonytalanság elleplezését szolgálja. Ezen felül jó érzékkel válogatta meg zenésztársait: a Loudness -el metal-történelmi momentumot hajtva végre teremtette meg Japánban a kemény rock első osztályának mindezidáig egyetlen nippon résztvevőjét, de dolgozott a fémisten ‘Metal' Mike Chlasciak -el, John Corabi -val, Bobby Jarzombek -el: mintegy 23 albumos életművével ott van a metal Balsac-ok termékenységet reklámozó elit rétegében. Jelenlegi albumán Michael a szokásoknak megfelelően megbí­zható és szí­nvonalas instrumentális logisztikát teremtett meg, elég egy pillantást vetni a közreműködő zenészek nevére, hogy biztosak lehessünk egy kiinduló alapvető szí­nvonal felállí­tásában. A két gitáros az internacionalizmust hirdetvén teremt nemzetközi közeget az amúgy is népes táborban, érdekesképpen a connecticuti Joey Concepcion még csak 17 éves - ehhez képest remekül hozza a neoklasszikus szí­ntér szigorú követelményeinek megfelelő minőséget. A dalok természetesen a már emlí­tett stí­lus épí­tőköveiből állnak össze, talán kevesebb gitármágiával, és billentyűorgiával, mint amit Mark Boals -nál, vagy a Mesternél megszokhattunk: itt nagyobb mértékben van az énekdallamokon a hangsúly, persze megmaradva az alapvető neoklasszikus sémáknál. Michael Vescera -nak ezáltal nagyobb a felelőssége, egyértelműen neki kell elvinnie a hátán a produkciót, ami szerencsére maradéktalanul sikerül is. Köszönhető ez persze a kockázatmentességnek is: a rutinos, a biztos panelekből épí­tkező dalok óriási meglepetéseket nem, ám ismerősen kellemes pillanatokat bőven tudnak okozni. A jellegzetes, kissé keleties, kissé klasszikus dallamfordulatok - melyek alatt kellemesen morc riffek is felütik néha a fejüket - a műfaj sablonjainak megfelelő emészthetőséggel váltják be az í­gérteket, olyan deja vu-t okozva, mely inkább kellemes, mintsem bosszantó, vagy esetleg fárasztó. Ennél az attitűdnél természetesen ott van az unalom romboló munkájának a veszélye is, ám szerencsére a legtöbb dalban akad egy-két olyan momentum, mely figyelemre készteti a hallgatót. A hangulat a szokott heroikus- apokaliptikus vonaltól inkább a derű irányába mozdul el, bár az olyan szerzemények, mint az I Have Seen The Line, vagy a Make Your Move igazi Malmsteen-es sarkossággal definiálják a gitárhősi váteszi szerepet. Az emlí­tett érdekességek számomra a Something To Believe -et avatják a lemez kedvencévé: a felcsendülő vezető gitárdallam mintha csak egy autentikus magyar népdalból származna, melyet Vescera "fordí­t le" neoklasszikus nyelvre, az album végén pedig amolyan frissí­tő etűdként felcsendülő instrumentális darab méltó lezárásként ad igazi klasszikus-barokk feelinget az elkészült produktumnak.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások