Bencsik Sándor utca

Az évtizedelőbe is gyakran í­rogató, Almár Ákos nevű kedves olvasónk gondolatai következnek egy új utcanévről, mely oly sokunknak kedves és példaértékű lehet..... .....Egy utca. Nem hosszú, ellenben rövid. "Saccperkábé" kétszáz méter lehet. Állok az utcanévtábla előtt, és nem hiszek a szememnek. De miért nem hiszek? Hiszen ezért jöttem ide Debrecenbe, hogy lássam a saját szememmel. Elvillamosoztam a Nagyerdőig, ott leszálltam a jó öreg Bengáliról, és elsétáltam idáig. Kellemes séta volt, gyönyörű tavaszi időben, igaz, útközben sikerült eltévednem. Ezúttal azonban kivételesen nem én voltam hülye, hanem a térkép hibás, rosszul jelöli a környező utcákat. Hiába, még csak mostanában épülget a környék. Méghozzá nem éppen csóró környék. Úrrétje. A neve is jól hangzik. Állok a sarkon, és bámulok. Az utcanévtáblán kedvenc magyar gitárosom neve olvasható. Bencsik Sándor. Bizony, Ő az. Róla nevezték el az utcát, és nem egy névrokonáról. Arról az emberről, akinek zenéje, gitárjátéka végigkí­sérte az életemet, kamaszkoromat, támaszt, ví­gaszt és segí­tséget nyújtott a nehéz időkben. És akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy később magam is gitárt ragadtam. Végtelenül tiszteltem és szerettem - pedig soha nem beszélhettem vele. Egyszer csak váratlanul elment. A mai napig tisztázatlan körülmények között - mondják, akik ismerték. Állok, és csodálkozom. Ez felénk valahogy nem szokás. Mármint hogy rockzenészről közterületet elnevezni. Pedig már sajnos vannak egy páran, akiknél a törvény által előí­rt, halálozástól számí­tott tí­z év már rég letelt. A Radics szobor is milyen nehezen jött össze, húsz évvel azután, hogy Béla eltávozott. Nem tudom, vajon Dublinban Phil Lynott szobra is ilyen hercehurca árán készült -e el. Állok, és Samura gondolok, akinek gitárjátéka olyan sokat jelent nekem. De még valakire is gondolok. Egy emberre, aki egyetemistaként évekkel ezelőtt Debrecenben volt gyakorlaton az Önkormányzatnál. És munkája során talált egy utcát, melynek még nem volt neve. Gondolt egyet, és beadott egy kérvényt. Ismervén a rockzenészek magyarországi általános megí­télését, "szépí­tett" egy kicsit a dolgokon, Samut, mint "kortárs magyar zeneszerzőt" í­rta bele. Ami stimmel. Aztán ő is meglepődött a végeredményen: lett Magyarországon Bencsik Sándor utca. Debrecenben, ahol legendás zenekara, a Pandora's Box később újjáalakult, és ahol egykori zenésztársa, barátja, Cserháti István nyugszik. Ki tudja, talán nyolc-tí­z év múlva őróla is elneveznek egy közterületet. És talán éppen itt a környéken. Mert talán most ezzel a kis rövid utcával elkezdődött valami. Valami, ami talán segí­t abban, hogy végre másképp tekintsenek Magyarországon a rockzenére, és azokra, akik művelik, akiknek ez az életük. Talán. Bálint Csaba, köszönjük minden P. Mobil és Pandora's Box rajongó, sőt, általában minden rockrajongó nevében.