Brainstorm: Downburst
írta Tomka | 2008.01.28.
Megjelenés: 2008
Kiadó: Metal Blade Records
Weblap: www.truemetal.org/brainstorm
Stílus: power metal
Származás: Németország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Ha egy markáns és konzisztens zenei világgal rendelkező együttes legújabb korongja nem hatol első hallásra a fémszívek mélyére, az minden bizonnyal a zsenialitás jele. Eleinte talán egybefolynak a számok, komplexitásuk pedig leterhelően hat a befogadó kapacitására - mindössze azért, hogy később annál élesebben rajzolódjanak ki a tündöklő egyéniség határozott körvonalai. Bizonyára megszokott folyamat ez a kedvenceknél, de éppen ebben rejlik izgalmas, soha meg nem unható mivoltuk: a kutatás útjára kényszerített rajongó apró, ám a teljességet soha el nem érő felfedezései emelik az elismertség trónjára az arra érdemes lemezeket. Ez a helyzet a német power metalosok idei albumának esetében is: elsőre talán merész kijelentésnek tűnhet, de korántsem védhetetlen állítás a 2. legjobb Brainstorm lemeznek titulálni a Downburstöt, persze nem vonva kétségbe a szubjektív állásfoglalás legitimitását. A fentebb vázolt kiindulási pontból egyértelműen következik, hogy ha a Brainstormot az említett kategóriába soroljuk - és ki merné ezt megkérdőjelezni? -, akkor az új lemez is fel kell, hogy vonultassa a banda már megszokott stílusjegyeit, amellett, hogy - természetesen - leheletnyi újdongásokkal, a kíváncsiságot apró változtatásokkal fenntartsa. Értelemszerűen felmerül a kérdés: mi változott? Az egyszerűség kedvéért koncentráljunk először a személyi cserére: a szinte a kezdetektől fogva tagnak számító Andreas Mailänder basszusgitáros elhagyta a fedélzetet, helyére pedig Antonio Ieva érkezett a szintén német Farmer Boysból. Természetesen (?) ez a kényszerű változtatás nem befolyásolta az alkotói procedúrát, így Andy B. Franck vezényletével elkészülhetett az együttes legújabb opusa, amely nem véletlenül kap(hat)ja ezt a címkét: ezúttal még keresve sem lehet találni akár csak halványabb nótákat (ami a Liquid Monsternél azért becsúszott egy-kettő). Mintha csak Zeusz mennydörgő tekintetének mindent elsöprő erejét szabadítanák fel a dalok a tenger kontrollálhatatlan agressziójának ötvözésével, nem feledkezve meg a szirének édesen csábító erejéről: ezen mennyei muzsika meghallása garantált rabsággal jár (persze ezáltal értelemszerűen "csak" a muzikális orgazmus a garantált). A Downburst által meghatározott irányvonal egyértelmű, és mindemellett kétirányú radikalizálódást takar: ami eddig brutális és kemény, az még agresszívebb, ami dallamos, az még melodikusabb lett. Ennek jegyében a korábbi korongokon a The Leading vagy éppen az All Those Words által fémjelzett slágernóta (Fire Walk With Me) a hard rockos kórusrészek könnyedségének köszönhetően ugyanolyan fülbemászó és megkapó, mint elődei, ám olyan kegyetlen aprítással fogadja egyben az óvatlan hallgatót, mintha csak Bőrpofa darabolná fel soron következő áldozatát. Nem beszélve arról, hogy a lírai balladaként aposztrofálható számok ezúttal maximum a középtempós kategóriába sorolhatók: a megtévesztő módon fejbekólintó riffeléssel kezdődő All Alone már-már szokatlanul intim világot tár a rajongók elé - ami a refrén fájdalmasan elvágyódó litániájában ellenpontozódik -, csakúgy, mint az End In Sorrow vonósokkal megtámogatott melankolikus univerzuma - a kellő súly és dög azonban még ezekben a nótákban is megtalálható. A két dal jól reprezentálja azokat az aprónak tűnő, ám annál fontosabb változásokat, amit a Downburst hozott: elsősorban egy valamelyest borongósabb, talán ember közelibb érzésvilágot feltáró attitűdöt, amely az atmoszférára nyomja rá a - természetesen nem negatív - bélyegét (jól megfigyelhető ez például a számcímek és dalszövegek terén is, bár tény, hogy a Brainstorm soha nem kalandozott el a metal hősök mesevilágába). Ennek jegyében Andy több esetben is meglepően hajlékony, érzelmesebb-érzékibb énektémákkal operál, ám nem feledkezik meg hatalmas tüdejéről sem, ami a nagy ívű refrének és az alapvetően agresszív muzsika vokális kiterjesztésének alapfeltétele. Hogy a kezdeti állítás még inkább egyértelmű képet nyerjen, elég csak egy pillantást vetni az egyik legerősebb dalra, a Frozenre: az éterben magának leplezetlen brutalitással utat nem csupán törő, hanem hasító nóta a "nevermore-i" komplexitást integrálva, és a Maharaja Palace monotonitásán túllépve teremti meg azt az egységet, amelyet a mérhetetlen súlyú, ősenergiát prezentáló dinamizmus és a lebegő eloldottságot képviselő melódiák biztosítanak. Mondhatni: zseniális. Egyébiránt maradt a Liquid Monster és a Soul Temptation olyan nótái által definiált irányvonal, mint a Worlds Are Coming Through, vagy éppen a High Without Lows: a nyitódal (Falling Spiral Down) ezúttal is a már jól bevált recept szerint működik - Torsten Ihlenfeld és Milan Loncaric gitárosok már itt megmutatják, hogy valószínűleg soha nem fogják elfelejteni, hogyan kell húzós és reszelős gitártémák tömkelegével a földbe döngölni a nagyérdeműt. A szaggatott riffek elterjedésének további ékes példáját nyújtja a közönségénekeltetésre kiválóan alkalmas Stained With Sin, amelynek relatív lassabb tempóját a néhol már thrashes megoldásokat felvonultató, néhol a Symphorce agilisabb témáira emlékeztető momentumokat tartalmazó Redemption In Your Eyes oldja fel. Azonban itt egyik számnak sem kell félnie, hogy szégyenben maradna a másik előtt: az ezután következő, az agresszió és a melódiák konstans egyensúlyát megvalósító trió könnyedén tartja fenn a lemez színvonalát. Az igencsak magasra állított lécet a How Do You Feel slágergyára ugorja át a legkönnyebben, bombasztikus jellemvonásainak és közvetlen dallamainak köszönhetően, a szólóról már nem is beszélve. A vigyázzállásba merevedett nyakbiccentő izmokat bizony a duplázóval rendesen megtámogatott Protect Me From Myself sem hagyja pihenni - ez a feladat a Surrounding Walls simogató verzéire, és grandiózus jelleget öltő refrénjére vár. A "kikapcsolódás" azonban nem tarthat sokáig: a replay gomb az elhangzott fülbemászó, és a hallgatót gúzsba kötő dallamok tükrében az egyetlen lehetséges megoldásnak tűnik, hogy csökkentse a függőséggel járó rajongást.
Legutóbbi hozzászólások