Avantasia - Lost In Space EP Part 1 - 2

írta garael | 2007.11.22.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.tobiassammet.com

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A nyálukat csorgatva váró Avantasia fanok számára itt egy kétcsomagos papí­rzsepi kúra,- amivel időlegesen kiszárí­thatják a szájukat a gyönyörtől - már ha sikerül tartós zsebkendőkkel megajándékozni Tobias Sammatnek a nagyérdeműt. Nos, a kétrészes EP - nem tartottam fontosnak mindkettőről külön kritikát í­rni - csak pár szám erejéig kapcsolódik az Avantasia projecthez, jóllehet a metal operánál eddig jól működő többénekes koncepció mindkét mini albumon jelen van. Azt mondjuk nem igazán értem, miért kellett az egyik Avantasia számot mindkét lemezre - sőt, az egyikre duplán - felrakni, ráadásul éppen ez az egyik szerzemény, melynek a jövője a Eu-ban is kérdőjeles, lévén annyira paneles. A Lost In Space nyálcsorgató rutinmunkája után a Helloween feldolgozással nem lehet hibázni, hiszen a szám annyira metalra termedt, hogy még a nagy példakép Helloween is feldolgozta Metal Jukebox c. lemezén, ahol sikeresen eresztették ki a dögöt az amúgy hatalmas slágerből - igazi riffelős fémbe öltöztetve a dalt. Tobias hasonlóan próbált ténykedni, de nekem igazából a pumpáló bassszus miatt megmaradt az a DISCO feelingem, ami az egyébként általam nem kategorikusan elutasí­tott műfaj sajátja. A nagy lehetőségeket tartalmazó Jorn Lande-val előadott duett sajnos nem hozta ki azt a potenciált, ami benne rejtőzött: bár a hagyományos germán barátság jól működik, és mindkét énekes odateszi, amit oda kell, maga a dal nem akkora durranás, hogy emlékezetes maradjon. Én a jól bevált német speedelés helyett jobban el tudtam volna képzelni egy amolyan Coverdale-es dalt, de hát ez most Sammet birodalma, és nem a fehér kí­gyó leghűségesebb bűvölőjé. Ennek ellenére a Bob Catley-vel előadott dal már nem is lehetett volna Magnumosabb - erre talán csak Tom Seleck lenne képes. A lágy AOR melódiák, és simogató vokálok a kislemez talán legkiemelkedőbb tételévé teszik a remek énekesi produkcióval kibontakoztatott epikus művet - itt érzem leginkább a két korábbi Avantasia album világának hatását. A Return To Avantasia inkább csak egy hangulati összekötő, a Reach Out For The Light énektémájának szintis felvezetésével, majd az Eric Singer által előadott Ride The Sky zárja az albumot: a Hammondos, valószí­nűleg feldolgozás dal egy gőzmozdony robogásával ad maxuimális tiszteletet az orgona elbűvölő hangjainak. A második rész kezdő és záró száma az első lemezen is szereplő Lost In Space, erről csak annyit, mint Pósalaky úr a hí­rekről: ugorjunk! A Promised Land akár egy Edguy szám is lehetne - lendületes power darab - , ha mostanában a banda nem felejtett el volna ilyeneket í­rni: mindenesetre a maga sablonjaival is élvezetes, magával ragadó darab, Tobias kiemelkedő teljesí­tményével. Az Ultravox minden bizonnyal az énekes kedvenc csapata, hiszen egyik szerzeményüket - Hymn - már korábban is feldolgozta - az egyik legjobb cover darabbal ajándékozva meg minket - , szerencsére a mostani alakí­tás is hasonló eredménnyel járt, ahol főleg a vokális teljesí­tmény viszi el a hátán az amúgy ragadós melódiákat. A Scary Eyes ismét a tradicionális vizekre evez, ismerős verzével, különös megfejtések nélkül, a refrénre kihegyezett kissé paneles, ám élvezhető megoldásokkal , majd az In my Defence kötelező lí­raija borzolja a balladákat szeretők hátán a szőrt - zongorás, nagy í­vű dallamokkal ellátott, kissé hatásvadász, de éppen ezért szentimentálisan elvarázsló dal.

Pontszám: 6