Primal Fear: New Religion
írta garael | 2007.08.14.
Megjelenés: 2007
Kiadó: Frontiers
Weblap: www.primalfear.de/
Stílus: heavy metal
Származás: Németország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Kíváncsi voltam, hogy a tavaly egy kissé más útra tévedő Primal Fear foytatja - e a Seven Seals-el kijelölt irányt, vagy pedig visszatér a Judas Priest fémjelezte szikárabb, döngölősebb világhoz. Jóllehet, a legutóbbi lemezzel egy dallamosabb, epikusabb irányba tévedt a csapat, ám talán a Scheepers vetzette zenekar azon kevesek egyike, akiknek a hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Emlékezzünk, a Judas Priest mentes "hét szűk esztendő"-ben ők gondoskodtak arról, hogy nehogy az epidemiológiai jelentések újfajta járványos betegségről számolhassanak be, melynek neve "Priestus Elvonasus", a lefektetett albumok jótékony pótszerrel adtak némi placebo hatást a kitikkadni vágyó híveknek. ( Azt csak halkan jelzem meg, hogy ezek az albumok epigon jellegük ellenére néha "verték is" a példakép produktumait.). A legutóbbi albummal azonban úgy gondolom, véghez vitték azt a nagy áttörést, mely igazi NB-1-es csapatot avatott a bandából, és végre ki tudtak emelkedni a "klónok háborújából". Zenei Bruce Lee-ként találtak rá a saját stílusukra, az ortodox "harcművészet" alapjain, színesebbé, változatosabbá és dallamosabbá téve a Scheepers féle hangorkánt. Nem véletlen, hogy annak idején a Judas is számításba vette az énekest, - szinte mindent el tud énekelni, amit akar. Régebben sok kritika érte, hogy nincsen saját, egyéni "hangja", ha akar, úgy énekel, mint Dickinson, ha akar, úgy, mint Kiske, vagy őfensége Rob Halford. Nos, erről meg kéne kérdezni Andi Derist, vagy Blaze Bailey-t, hogyan gondolják, hová jutottak volna ilyen jellegű kaméleon hanggal ( Derist persze szeretem, és elismerem) , a fanyalgóknak pedig tudom ajánlani, hogy hallgassák meg a Die Young Scheepers féle adaptációját, majd emeljék meg a kalapjukat. De nézzük hát az új lemezt, mely már a váltást "szentesítő" új kiadóval történt frigyből fogant - ráadásul a régi-új gitárossal, Henny Wolterrel megerősítve: a kezdő dal a régebbi Primal Fear féle döngöléssel alapozza meg a továbbiakat, ám a refrén már az "új világ szülötte", azonnal a fülbe ragadó, stadionos dallam. A Face The Emptiness - ben aztán előjönnek az epikát képviselő billentyűk, hogy aztán egy fantasztikus, ragadós refrént reptessenek a metal- szívekbe. Az újabb meglepetés azonban ezután következik: már a múlt lemezen is volt egy kis átkacsintás a gótika színterére, nos, most a kacsintásból kanos szemezés kerekedett ki, méghozzá egy gótikus szoprán kíséretével. Simone Simons, akár csak a Kamelot albumán, ismét nagyot alakít, a kis elektronikus prittyegéssel feldúsított szerelmetes dal a múlt album klipes címadó szerzeményének kis húga, élvezetes, bár szerintem kissé sablonos dallamokkal: a hatásvadászat azonban érdekes módon még dob is egyet a hangulaton. A New Religion aztán gyorsan észhez téríti az andalgókat. A szokásos Judasos kalapácsok ütik le a metal szinkópát, olyan munkadalt rittyentve a fém síneken, melyben a vonat kerekei is beszállnak hammer öcsiék mellé bazseválni. A több, mint nyolc perces Fightning The Darkness a lemez egyik csúcspontjaként erősíti a dallamosok csapatát.: ez a tulajdonképpen két számból összerakott csoda olyan, mint egy intarziás asztal, melyben a berakott szemelvények kerekítik ki a szemet, illetve fület gyönyörködtető végterméket. A lassú, epikus kibontású darab, közepén egy több perces instrumentális résszel mutatja meg azt, hogyan is lehet egy másfajta megközelítésben szimfonikus, nagyzenekari hangulatot teremteni. A továbbiakban hasonló metódusban bombázzák a dalok a hallgatókat: az alapvetően keményebb alapokon nyugvó, ám refrénjeikben inkább már az új, dallamközpontúsággal átitatott középtempós, zakatoló szerzemények váltják egymást a mesélősebb, szintivel bőven dúsított slágerekkel. Mindezek mellett külön kiemelném még a záró, The Man c. lírait: úgy gondolom, ez a fantasztikus énekesi teljesítménnyel előadott dal is bizonyíthatja azt a közhelyszámba menő megállapítást, miszerint a legszebb balladákat a metal csapatok tudják írni.
Legutóbbi hozzászólások