Tony Martin Band, Gotthard, Pandora's Box koncert - A38

Drága vacsora, gyenge kezdés, egy fantasztikus zenekar és egy gyengécske élő legenda! Így lehet összefoglalni ezt az estét röviden. De lehet hosszabban is... Egy igazán érdekes este - Pandora's Box, Gotthard, Tony Martin Band - A 38 Szokásos koncertlátogató négyes fogatunk sok mindenre számí­tott a tegnap esti "hajókázáson", de arra, ami történt egyikünk sem fogadott volna előre. A buli előtt a hajó étteremrészében (rántott hús 2000 forint, de erről majd máskor) latolgattuk az este esélyeit, majd mikor már jól felhergeltük magunkat a "Juj, de jó lesz Tony Martint látni, reméljük a Gotthard sem lesz kutya" felkiáltásokkal, elindultunk a hajó gyomra felé. A Pandora's Box már bőszen nyomta programját. A három nótából, melyet hallottunk tőlük, azt a kissé cinikus következtetést vontam le, hogy a zenekart öt profi zenész alkotja, akik megpróbálnak a lehető legkisebb érzelmi töltetet vinni a dalok előadásába. Minden a helyén volt (talán az énekhangot kivéve), de még sem jött át a muzsika. A Tony Martin zenekar késői megérkezése miatt kissé kaotikussá váló átszerelést követően szí­npadra lépett, mit lépett, robbant a Gotthard. Sokan mondták, hogy a banda remek (én még sohasem hallottam őket azelőtt), de arra a hihetetlen profizmusra és energia áradatra, mellyel a deszkákon feltűntek, egyikünk sem számí­tott. Steve Lee énekes már az első nótában bebizonyí­totta, hogy nem igazak azok a hí­resztelések, melyek szerint arany van a torkában. ...inkább gyémánt. Ő az igazi rock sztár, a megtestesült rock istenség. Nagy szavak ezek, de amit az énekes és társai az első három-négy nótában műveltek az elmondhatatlan. Kőkemény rock and roll, csodaszép AOR, csodás szólók, irgalmatlan szí­npadi munka, és még egyszer leí­rom, egy HIHETETLEN TOROK!!! Barátaimmal úgy éreztük angyal szállt a hajó fölé. ...aztán pedig hirtelen elreppent. Történt ugyan is, hogy Marc Lynn bőgős vérben forgó szemekkel elkezdte egyik kezének középső ujját függőleges irányba tartani egy néző felé, aki valószí­nűleg kezdeményezője volt a "barátságnak". Mivel ez a mozdulat nem érte el a megfelelő hatás, letépte nyakából a hangszerét, és egy laza karate mozdulattal leugrott a szí­npadról. Társai nagyon profin nem álltak le a játékkal, a zenekar menedzsere ugrott pártfogoltja után és próbált rendet tenni. A kis intermezzo - mely után a basszusgitáros elnézést kért a közönségtől, majd kis idő múlva a renitens néző is megjelent néhány engesztelő sörrel - arra volt jó, hogy a kezdeti nagy kedvét elveszí­tse a zenekar, és azt csak jó néhány nóta után kapja vissza. Ettől függetlenül a koncert óriási volt, de úgy érzem egy profi zenész, nem engedhet meg magának ilyen viselkedést. Küldje le a menedzserét, vagy a szóljon a biztonságiaknak. Azután újabb átszerelés és mivel nem volt idő a beállásra, annak hiányában érkezett Tony Martin és zenekara. Életemben nem hallottam még ilyen pocsékul szólni bandát. Jöttek a Sabbath nóták egymás után, és egyszer csak azt vettük észre barátaimmal, hogy erősen a kijárat felé tendálunk. Nem volt rossz, amit Martinék játszottak (Sabbath nem lehet rossz), de hosszútávon rendkí­vül unalmasnak hatott. A már emlí­tett hangzás pedig az élettől is elvette az ember kedvét, nem hogy a koncerttől. Ahogy az énekes elmondta, kilenc órát utaztak és ezért értek késve a buli helyszí­nére. Ezzel nem is lenne baj, előfordul. De véleményem szerint ilyenkor, ha ott van a közönség, ha nincs, be kell állni a hanggal. Egy olyan énekes, aki a ex-Sabbath tagságával hirdeti magát, egy ilyen malőrt nem engedhetne meg magának. Szóval ez egy igazán érdekes este volt. Az "előzenekar" győzött!!! Brinyó Hard Rock hajó a Dunán! A megkésett őszi szakadó esőben érkeztünk az A38 hajóra, ahol egy igazi hard rock estére készülődött a város egy kicsiny része. Igen sajnos kicsiny, mert nem voltunk túl sokan ezen a bulin, de erről majd később. A fent található étteremben áldoztunk a gasztronómiának egy kicsit a Gotthard zenekar 'társaságában', amikor elkezdődött a Pandora's Box koncertje a kajütben. Pandora's.Box: Legyen inkább Szfinx... A koncert második felére érkeztünk le, de engem az sem győzött meg. Még ha elvonatkozatok attól, hogy ezek az arcok a Pandora's Box nevet viselik, akkor sem tudtam megbarátkozni vele. Bár hozzáteszem, hogy nagyon profi zenészeket látott a nagyérdemű, de valahogy a dalok egy kicsit ötlettelenek és uncsinak tűntek és Koroknai Árpád énekes sem lett a kedvencem. Nem mintha bármi problémám lenne vele, csak a hangja és a sokszor félre csúszott hangok. És hát a név! Lehet, hogy az a bajom, hogy én ezt a csapatot láttam eredeti felállásban? Gotthard: Egy majdnem tökéletes koncert Sipos Peti és Kabai Laci barátaim (IHM) már hetekkel ez előtt be voltak indulva erre a napra és közölték velem, ha nem jövök, nem ismernek többet. Ezzel gondolom elárultam, hogy az ország legnagyobb Gotthard fanjaival állunk szemben. Na lássuk! Elkezdődött a koncert és legyökerezett a lábunk. Az első négy dalt taní­tani kellett volna. Valami olyan erővel csaptak bele a svájci srácok, hogy az elképesztő. Steve Lee valami olyan fantasztikus énekes, hogy azt tényleg látni és hallani kell. Brinyó barátom rögtön meg is jegyzete: 'Itt lehet érezni, milyen egy Coverdale buli élőben'. Iszonyatosan fel lettünk spannolva, már azon gondolkodtam lehet, hogy bekerül az a koncert az első ötbe nálam az évvégén? Aztán történt valami, amit még most sem értek. Marc Lynn basszusgitáros konfliktusba keveredett a közönség közül valakivel, aminek az lett a vége, hogy a szám után leugrott a szí­npadról és neki eset az embernek. Ebből egy rövid dulakodás alakult ki ami igencsak meglátszott Marc nyakán amikor visszatért a deszkákra. Döbbenettel álltunk az eset előtt. A zenészek kevésbé, de Steve Lee énekesen látszott, hogy ez a fajta magatartás nem jön be neki. Le is ült a buli rendesen. Nagy kár volt. Aztán néhány szám után Marc kért szót, és elmondta, hogy csodálatos emberek vagyunk, és hogy csak egy seggfej van köztünk. Ez megnyugtató volt.:-) A csapat profizmusát jellemzi, hogy nem sokkal ezután újra felpörgött mindenki. A végére maradt néhány 'nagy' sláger, amit én személy szerint nagyon szí­vesen kihagytam volna. A kis intermezzót leszámí­tva fantasztikus bulit láthattunk. Elképesztő profi zenészek nagy hard rock zenével. Gotthard-ot a Szigetre!!! Tony Martin Band: Soha véget nem érő történet az éjszakában Mivel a Gotthard teljes programmal érkezett, ezért Tony Martin és csapata koncertjére este 11 óra után került sor. Ahogy azt sejtettük a zenekar csak késve érkezett a helyszí­nre, ezért beállásra már nem volt lehetőségük. Ezt a koncert elején lehetett is érezni, de néhány dal után beállt a cucc. Nagyon keresgélnem kell a szavakat, hogy mit is í­rjak erről a buliról. Ha nagyon szélsőséges és rövid akarok lenni, akkor annyit í­rnék, hogy unalmas volt, de azért ezt ennyivel nem lehet elintézni. Tony Martin tulajdonképpen a Black Sabbath megmentője volt annak idején és nagyon sokan szerették és szeretik ma is. Hogy Őt magát, mint Tonyt ma nehéz eladni anélkül, hogy oda ne í­rnák a Black Sabbath nevet, az is mutat valamit. Őszintén megmondom, nem tetszik nekem az a stí­lus. Az, hogy valamikor, valahogy zenéltem egy hí­res zenekarban, ami már akkor sem volt az enyém és egész életemben abból akarok megélni. Sajnos Martin esetében is ez a helyzet. Főleg akkor húztam be a féket, amikor belecsaptak a Children Of The Sea-be amihez, aztán végkép semmi köze, és ezt a dalt csak egy ember tudja elénekelni. (na ki?) Éjjel fél egy körül a hegedűs betétnél már elég sokan elhagyták a fedélzetet és bevallom férfiasan mi is ezt tettük. Elég volt. Bár Tony szóló albumai jók, de ez nem jött át ezen az estén. Sajnálom! Szakáts Tibor