Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019)

írta Bigfoot | 2019.12.09.

Bár az albumok megjelenésekor kollégáim pennájából kiváló recenziókat olvashattatok (ITT és ITT), engedjétek meg, hadd mondjam el én is véleményem róluk, már csak azért is, mert én más megvilágításban látom őket. Az Iron Maiden e két albuma nem tartozik a zenekar fényes alkotásai közé.

Ez különösen az ’A Matter Of Life And Death’-re érvényes, mely álláspontom szerint az 1999 óta tartó második Bruce Dickinson-korszak leggyengébb alkotása. Egyértelmű irányváltás történt már a ’Brave New World’-ön, a ’Dance Of Death’-ben pedig megerősödött ez a progresszív rock vonal, amiért sokan Kevin Shirley-t kárhoztatták, mert nem tetszett nekik az irány.

De nem ezzel van a baj, hanem a zeneanyaggal. Pedig a kezdet, a Different World elvileg egy lendületes dal, Nicko McBrain rá is kiabál Steve Harrisre, majd beindul a banda. Az egész már a kezdetén lendületét veszti, nem úgy szól, mint a Wicker Man vagy a Wildest Dreams: nem ragad magával, az egész nóta sántít. Nem klappol a gitár és az ének sem, hiába a gyors ritmus, nincs sodrás. Aztán a folytatás sem ad okot örömre, nincs egy ütős dal, még a The Reincarnation Of Benjamin Breeg sem, amit a lemez húzónótájának tartanak. Nem ragadnak meg sem az énekdallamok, sem a dallamos gitárfutamok a hallójárataimban, mert az untig ismert Maiden-formulákat alkalmazzák folyamatosan, hetvenkét percen keresztül. Egyes dalokat teljesen indokolatlanul elnyújtottak, és nagyon zavaró a sok ismétlés. Időnként nehezen kezdenek el egy-egy szerzeményt, ilyen a már említett „Benjamin Breeg” nóta. Amit nagyon hiányolok, egy igazi lendületes zúzás, mint az Aces High vagy a Man On The Edge, (Igen, egy Blaze Bayley-féle dalt említek!) egy olyan, amiket az utóbbi években Janick Gers szokott írni. Most nincs ilyen, csak a vég nélküli középtempós döngölés.

A másik gondom a lemez hangzása. Ennyire tompán egy Maiden-lemez sem szólt, és ami külön katasztrófa, az a dob megszólalása: Shirley biztos a fülén ült a keverőpultnál. Szóval ami negatívum csak lehet egy albumon, azt a Maiden mindet felvonultatta. Nem is térnék ki a többi dalra, felesleges, és a részletekbe sem mennék mélyebben bele, ez a Maiden-lemez bizony haloványra sikeredett.

Négy év várakozás után 2010-ben jelent meg a ’The Final Frontier’. Bár ez is sok kívánnivalót hagy maga után, jobban sikerült, mint a megelőző lemez.

A hangzást helyrebillentették, azért riasztóan kezdődik, legalább is nekem: a Satellite 15 monoton, a Hawkwindre hajazó space rock dörömbölése rémunalmas. Vagy öt percen keresztül kell hallgatni ezt a hangorgiát, ráadásul kezdésként. Aztán a folytatás már befogadhatóbb, bár a címadó szerzemény izgalommentes lineáris rockzenéje nem ad okot optimizmusra. A harmadik nótáig kell várni, mire megvillan valami: az El Dorado végre egy eltalált riff – ezt szánták a húzónótának is –, Bruce Dickinson nagyot alakít, főleg a refrénben. A Mother Of Mercy színtelenre sikeredett, a Coming Home inkább Dickinson szólóproduktumaira emlékeztet. Végre egy lendületes nóta, persze, hogy Janick Gers írta a zenét! A The Alchemist zúz, a már említett Man On The Edge modorában szól, nem egész öt percben. Az Isle Of Avalon kilenc perce progresszív rockos vonásokat tartalmaz, az ének valamennyire a No More Liest hozza a ’Dance Of Death’-ről.

A lemez vége unalomba fullad a, Starblind szaggatott, vontatott ritmusa nyolc percen keresztül elég fárasztó. A The Talisman vagy a Man Who Would Be King nóták nem lennének rosszak, ha ezeket is időben abbahagynák, de nem bírnak leakadni egyik témáról sem. Steve Harris ismét odapakolt a végére egy tízperces eposzt, ezzel leginkább az a baj, hogy erősen emlékeztet a Scorpions Make It Real örökzöldjére.

Csakúgy, mint a megelőző album esetében, ezúttal sem sikerült maradéktalanul kitölteni a hosszú műsoridőt, az összkép azért jobb, mint 2006-ban. Az új albumra való várakozás még egy évvel hosszabb lett, és maga a lemez is vagy negyed órával. De erről majd jövő héten…

’A Matter Of Life And Death’: Different World / These Colours Don't Run / Brighter Than a Thousand Suns / The Pilgrim / The Longest Day / Out of the Shadows / The Reincarnation of Benjamin Breeg / For the Greater Good of God / Lord of Light / The Legacy

’The Final Frontier’: Satellite 15... The Final Frontier / El Dorado / Mother of Mercy / Coming Home / The Alchemist / Isle of Avalon / Starblind / The Talisman / The Man Who Would Be King / When The Wild Wind Blows

Iron Maiden (2006-2010):

Bruce Dickinson – ének
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár
Janick Gers – gitár
Steve Harris – basszusgitár, billentyűsök
Nicko McBrain – dob

Legutóbbi hozzászólások