Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: Dance Of Death (2003/2019)

Kis csúszással, de napvilágot látott a zenekar legutóbbi négy albumának újrakiadása is, melyek közül először a ’Dance Of Death’ kerül górcső alá.

Bebizonyosodott, Bruce Dickinson visszatérésével újra szupersztár kategóriába emelkedett az Iron Maiden, és a ’Brave New World’ album sikere továbblépésre sarkallta őket. Pedig sokan azt hitték, nem lesz hosszú életű a Maiden és Bruce újra egymásra találása.

Nem így történt. 2002 elején véget ért a ’Brave New World’ turné, és még annak az évnek a végén elkezdtek dolgozni egy új lemezen. 2003 nagyon sűrű év volt a Maiden pályafutásában, hiszen két turnét is lebonyolítottak. Május 23-án Spanyolországban elkezdődött a ’Give Me Ed… Til I’m Dead Tour’. Ez afféle ’best of’ koncertsorozat volt, ám egy új dal, a Wildest Dreams is elhangzott a bulikon. A magyar közönség is tanúja lehetett a show-nak június 4-én a Kisstadionban. A ’Dance Of Death’ lemez a turné befejezése után, szeptember nyolcadikán jelent meg, ám ekkor újabb fellépés-sorozatba fogtak, és az LP promóciós turnéját október tizenkilencedikén, Debrecenben kezdték. Azóta sem volt olyan év, hogy egy évben két koncertet is adtak magyar földön.

Más, mint a ’Brave New World’, mivel sokkal vadabb, erőszakosabb a zene, a hangulata – amit a cím is mutat – is fekete. Pedig hasonlóan kezdődik, mint a megelőző album: a már említett Wildest Dreams egy lendületes, könnyen megjegyezhető, dallamos metal szerzemény, ki más írhatta volna a zenéjét, mint Adrian Smith. Egy számítógépes animációs videoklip is készült a lemezhez. Azonban a folytatás eltér, innentől kezdve, ha tetszik, földbe döngölik a hallgatóságukat. Pedig a Rainmaker (dal az újrakezdésről) vagy a beszédes című No More Lies is melodikus szerzemények, ám betonkemény zenei alapokkal. A Montségur és a Paschendale történelmi témákat dolgoznak fel, előbbi egy középkori inkvizíciós történet, utóbbi pedig az első világháború egyik legvéresebb csatáját részletezi. Ez utóbbi a lemez legkeményebb dala, a tipikus döngölős Maiden-galopp zene hallatán azt hinnénk, Steve Harris agyszüleménye, holott ő csak a szöveget írta, a zenét Adrian Smith hozta össze. Egy kuriózum is hallható, ez a New Frontier című dal, ugyanis ennek zeneszerzője Nicko McBrain, aki először írt dalt a Maidennek, igaz, azóta sem. A címadót Bergmann ’Hetedik pecsét’ filmje inspirálta. Janick Gers zenéjére Harris írt nem éppen napfényes sorokat, a zene összetettsége miatt pedig a legnehezebben emészthető darab. A záródal, a Journeyman egy akusztikus rockballada (ritkán csinálnak ilyet), zenei világa Dickinson szólótevékenységét idézi, a gitár akkordbontásaira Bruce misztikus, de szép énekdallamot hajlít.

A lemezt úgy szerkesztették, hogy az első fele a dallamosabb, könnyebben befogadható, a második fél az, ahol bonyolultabb szerzemények hallhatók. Teszik mindezt úgy, hogy az egész album anyaga egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, viszont sikerült kitölteni a hatvanhat percet üresjáratok nélkül, ami ritkaság ilyen hosszúságú albumok esetén.

Az album kapott negatív kritikákat, én mégis úgy gondolom, hogy a ’Haláltánc’ Dickinson visszatérése óta a legjobban sikerült Maiden stúdióalbum. Kevin Shirley segítségével egy kicsit a ’Somewhere In Time’-ra emlékezető progresszív metal albumot hoztak össze, ám a zene sokkal fajsúlyosabb, keményebb, mi több, metalosabb, mindehhez nagyon változatos, nagy műveltségről árulkodó szövegi világot alkottak. Kár, hogy ezt a kiváló zenét egy olyan tasakba csomagolták, mely a legótvarosabb a zenekar lemezborítói közt.

Egy ilyen album után természetesen nagyok voltak az elvárások a folytatás iránt, ami azonban messze elmaradt a támasztott igényektől. De erről majd legközelebb értekezünk.

Iron Maiden (2003):

Bruce Dickinson – ének
Janick Gers – gitár
Steve Harris – basszusgitár
Nicko McBrain – dob
Dave Murray – gitár
Adrian smith - gitár

'Dance Of Death': Wildest Dreams / Rainmaker / No More Lies / Montségur / Dance of Death / Gates of Tomorrow / New Frontier / Paschendale / Face in the Sand / Age of Innocence / Journeyman