Kedvenc lemezeim – The Beatles: Abbey Road (50th Anniversary Deluxe Edition)

1969. szeptember 26-án jelent meg a legendás négyes tizenegyedik nagylemeze, melynek érdekessége, hogy az utolsó stúdiófelvétel, amin a négy „gombafejű” együtt zenélt. Félelmetes, hogy milyen visszhangja és utóélete van még mindig ennek a lemeznek: Paul McCartney állítólagos halála, a borító körüli mizéria és a lemezen szereplő dalok maguk sem mindennaposak.

A ’The Beatles’, azaz a „White album” időszakához köthető konfliktus a szerzőpáros között csillapodni látszott, így azzal a megegyezéssel mentek ismét stúdióba, hogy egy „igazi” olyan lemezt készítenek, mint a régi szép időkben. Ennek a kompromisszumnak az eredménye lett, hogy az ’Abbey Road’ – ha az LP-t nézem – első oldalán John javaslatára önálló dalok szólalnak meg, míg a másodikon Paul javaslatára pedig az összefüggő, nyolcdalos egyveleg. A korongon hallható művek nagyrészét a Lennon / McCartney páros szerezte, George Harrison két szerzeményt, míg Ringo egy saját dalt tett a végleges lemezre.

Az önálló dalok igazán sokszínűek, hiszen a blues, pop vagy akár a progresszív hatásokat is megtaláljuk benne. Az elmúlt 50 év bizonyította az időtállóságát ezeknek a nagyszerű daloknak. Mindenki megtalálhatja a kedvencét, ami valami plusz érzelmi töltet miatt szimpatikus a számára. Legyen az a Lennon által képviselt bluesos, kísérletezőbb, a Harrison által hozott érzelmes oldal, vagy épp a McCartney kis epikus sztorijait bemutató művek. Ez a hat dal a tökéletes példa arra, hogy a The Beatles zeneileg érett gépezete hogyan is működött. Mind a négy tag megmutatja magát énekesként, de mégis egységes, teljes zenekari összhang érezhető mögötte. Az ezt megelőző „fehér” esetében érezhetően más volt a helyzet. Az itt hallható közel 25 perc igazi kincs.

A LP második részén 22 perc időre tizenegy dalt találunk. Az elején található Here Comes The Sun és a Because még az első lemezen hallható önálló dalos témához tartozik. A folytatásban hallható „Abbey Road Medley” viszont a maga 16 percével a négyes leghosszabb dalsorozata. Érdekesség, hogy önálló művekként vannak feltüntetve, de jól érezhető rajtuk az összetartó erő. Ez a dalciklus előremutató, ugyanis később létrejövő zenekarok, előadók is inspirációt merítettek belőle. Személyes kedvencem a Transatlantic-féle változat, amely a 2003-ban megjelent koncertfelvételen hallható. A két európai és két amerikai zenész egy saját dalciklusukba – amely öt részből áll és 14 perc hosszúságú – gyúrták bele a The Beatles dalait. Mindezt persze művészi pontossággal, hogy egyik dal se lógjon ki a „modern” közegből. Ezt csak úgy lehetett elkövetni, ha az eredetiek is kiválóak.

2019. szeptember 27-én, szinte napra pontosan ötven évvel az eredeti megjelenés után ismét az ’Abbey Road’ a főszereplő. Giles Martin és Sam Okell volt ismét a restaurátor, munkájuk gyümölcse ez alkalommal is magáért beszél. Az Abbey Road Studios falai között modernizálták és feljavították az eredeti felvételeket. A 2019-es új hangzás modern és jól értelmezhető. Mindegy, hogy az ember a Spotify adta digitális változatot, vagy épp a CD-t, esetleg a vinyl lemezt hallhatta. Az élmény egyszerűen csodálatos. Persze nem maradtak el az extra felvételek sem, ha már egy jubileumi anyagról beszélünk. A bónusz CD lemezen található extrák legnagyobb része a stúdiófelvételekből lett válogatva. Visszakerülni a pillanat adta varázslatba, nincs javítás, nincs utómunka. A dalcímek mellett található számok sokat elárulnak. Van, ahol bizony a harminchatodik felvételt ismerhetjük meg. Az alapvető különbség azonban: az itt hallhatók az eredeti négyes által meghangszerelt variációkat mutatják meg. Ezek az alternatív változatok, demók egytől egyig különleges csemegék, érdemes megismerni őket. Érzelmi pluszt számomra ezek közül a Something demó változata jelentett. Leegyszerűsítve, a szimfonikus kíséret nélkül is tökéletesen tudott működni a dal.

Lehet ezt még fokozni? Ez alkalommal készült egy 4 CD és Blu-ray audió lemezeket tartalmazó díszdoboz is, utóbbi lemezen magas minőségű digitális fájlokat és sztereó mixet is találhatunk, de a legnagyobb újdonság az 5.1-es változat. Mindez persze egy kemény, könyvszerű csomagolásban. A vinyl lemezek szerelmesei is örülhettek, hiszen a 2019-es új hangkép fekete nagylemezre is rákerült. Különleges rajongóbarát kiadás a képlemez és a bővített tripla lemezen elterülő változat, ahol az extra korongokon az eddig kiadatlan stúdiófelvételekből szemezgethetünk, természetesen LP minőségben. Így minden korosztály megtalálhatta a neki illő és kedves variációt, ebből a lemezből illik, hogy legyen egy példány a polcokon!

The Beatles (1969):

John Lennon – ének, háttérvokál, ritmus-, szóló- és akusztikus gitár, zongora, Moog szintetizátor, ütőhangszerek és effektek

Paul McCartney – ének, háttérvokál, basszusgitár, ritmus-, szóló- és akusztikus gitár, zongora, Moog szintetizátor, ütőhangszerek, effektek, taps

George Harrison – ének, háttérvokál, ritmus-, szóló- és akusztikus gitár, basszusgitár, harmónium, Moog szintetizátor, ütőhangszerek, taps

Ringo Starr – dob, ütőhangszerek, háttérvokál, ének

Vendégek:

George Martin – csemballó, orgona, ütőhangszerek
Billy Preston – Hammond orgona

CD 1: Come Together / Something / Maxwell's Silver Hammer / Oh! Darling / Octopus's Garden / I Want You (She's So Heavy) / Here Comes The Sun / Because / You Never Give Me Your Money / Sun King / Mean Mr. Mustard / Polythene Pam / She Came In Through The Bathroom Window / Golden Slumbers / Carry That Weight / The End / Her Majesty

CD 2 (Sessions): Come Together (Take 5) / Something (Studio Demo) / Maxwell’s Silver Hammer (Take 12) / Oh! Darling (Take 4) / Octopus’s Garden (Take 9) / I Want You (She’s So Heavy) (Trident Recording Session & Reduction Mix) / Here Comes The Sun (Take 9) / Because (Take 1 Instrumental) /  You Never Give Me Your Money (Take 36) / Sun King (Take 20) / Mean Mr. Mustard (Take 20) / Polythene Pam (Take 27) / She Came In Through The Bathroom Window (Take 27) / Golden Slumbers - Carry That Weight (Takes 1–3 / Medley) / The End (Take 3) / Her Majesty (Takes 1–3)