Kedvenc lemezeim – Whitesnake: Slide It In (35th Anniversary Edition)

1983 fordulópont volt a „Fehérkígyó” karrierjében, több szempontból is. Először is felbomlott a zenekar klasszikus felállásának tartott David Coverdale - Jon Lord - Ian Paice - Mickey Moody - Bernie Marsden - Neil Murray hatosfogat, Paice, Marsden és Murray távoztak a formációból. Helyettük Cozy Powell jött dobolni, Colin Hodgkinson basszusgitározni és Mickey Moodynak Mel Galley lett a társa a gitárduettben. A másik jelentős változás a stílusban történt. Eltávolodtak – de nem teljesen – az előző albumokon jól megszokott blues-rock zenétől. Az 1984 januárjában kiadott ’Slide It In’-re még mondhatjuk, nagyjából ezt a zenei vonalat követte, ám egyes helyeken már felfedezhetők annak a zenének az elemei, amit David Coverdale és „népi zenekara” az 1987-ben megjelent lemezen favorizálnak.

Cozy Powell érkezésével lényegesen keményebb, döngölősebb lett a ritmus, mint előzőleg. Ian Paice-nek több finomság van a játékában, a dobjáték változatosabb az ő közreműködésével. Eszemben sincs Cozy Powellt degradálni, mert ő is egy nagyhatású, ha úgy tetszik, stílust teremtő dobos, azonban ahol ő lecsap, kő kövön nem marad.

Ugyanakkor slágerorientált lemezt írtak, hiszen több dal is ment a rádiókban, vagy akár a zenei csatornákon klip formájában. Az énektémák megjegyezhetők, olyanok, melyek a dallamközpontú amerikai zenének megfelelnek, azért az a bluesos zenei alap felismerhető a korábbi lemezeikről.

Nyilvánvaló volt Coverdale szándéka, be akart törni az amerikai piacra, ám egyesek szerint az album hangzása és felállása nem volt kompatibilis az újvilági elvárásokkal. Első lépésként megszabadult Mickey Moodytól és Colin Hodgkinsontól. Jött John Sykes gitározni, és visszahívta Neil Murrayt basszusgitározni. Ők ketten ismét felvették a maguk részeit és az egész albumot újrakeverték. Meg is lett az eredménye, kétmilliót adtak el belőle csak az Államokban.

Meghallgatva mindkét változatot, nem értem, mi a baj az album brit verziójával. Erőteljesen szól, sőt szerintem jobban is, mint az amerikai. Az említett dob például nem olyan élesen, szinte túlvezérelve, sokkal természetesebb a hangzása, mint az újvilági verzióban, még úgy is, hogy tudjuk, Powell tényleg gyilkolja a hangszert. Néhány hangszeres részt nem számottevően, de megváltoztattak. Summa summarum, az én füleimnek jobban bejön a brit verzió. Egyébként ezt nem sokkal a megjelenés után – indiai préselésben – hazánkban is lehetett kapni a lemezboltokban.

Ez év elején az album betöltötte harmincötödik születésnapját, ennek örömére többféle verzióban is megjelent. A legfontosabb és a legbővebb egy hat CD-ből álló kollekció, plusz egy DVD: ezen az eredeti brit és amerikai keverések mellett egy mai verziót is kapunk, továbbá egy autentikus koncertfelvételt, demószalagokat, valamint egy DVD-t, Jon Lord utolsó Whitesnake-fellépésével, ráadásként egy könyvet is sok korabeli fényképfelvétellel. Természetesen – mondani sem kell – LP formátumban is kiadták.

A jubileumi ünnep mellett jegyezzük meg, ez egy szomorú albuma is a Whitesnake-nek, hiszen az eredeti alkotógárda fele: Jon Lord, Cozy Powell és Mel Galley már odaátról figyelik az eseményeket. A két éve kiadott ’1987’ album harmincéves jubileumát is hasonló bőségű csomaggal ünnepelték meg, mely a formáció történetének (üzletileg) legsikeresebb lemeze lett.

A ’Slide It In’ hidat képvisel a Whitesnake korai és széles körben elért sikerszériája közt. Hogy zenei szempontból valóban olyan jelentős album-e a banda pályafutásában, erről megoszlanak a vélemények. Az amerikai újrakiadás és az azt követő sűrű személyi változások után válságba jutott a csapat, kellett egy kis idő, hogy magukra találjanak. 1987-ben azonban felértek népszerűségük csúcsára.

Whitesnake (1984) – UK:

David Coverdale – ének
Micky Moody – gitár
Mel Galley – gitár
Colin Hodgkinson – basszusgitár
Cozy Powell – dob
Jon Lord – billentyűs hangszerek

Whitenake (1984) – USA:

David Coverdale – ének
John Sykes – gitár
Mel Galley – gitár
Neil Murray – basszusgitár
Cozy Powell – dob
Jon Lord – billentyűs hangszerek

CD 1 - US Mix (2019 Remaster): 01. Gambler / 02. Slide It In / 03. Slow An' Easy / 04. Love Ain't No Stranger / 05. Give Me More Time / 06. Standing in the Shadow / 07. Hungry for Love / 08. All or Nothing / 09. Spit It Out / 10. Guilty of Love

CD 2 - UK Mix (2019 Remaster): 01. Gambler / 02. Slide It In / 03. Slow An' Easy / 04. Love Ain't No Stranger / 05. Give Me More Time / 06. Standing in the Shadow / 07. Hungry for Love / 08. All or Nothing / 09. Spit It Out / 10. Guilty of Love / 11. Need Your Love So Bad (Single B-Side) / 12. Gambler (7" Eddie Kramer Mix 1983) / 13. Guilty of Love (7" Eddie Kramer Mix 1983)