Beth Hart: Live At The Royal Albert Hall (DVD)

írta Bigfoot | 2018.12.07.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: https://www.bethhart.com/

Stílus: blues-rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Úgy látszik, az énekesnő felgyorsult az élő felvételek kiadását illetően, hiszen a tavalyi ’Front And Center’ után újabb koncertalbummal jelentkezett. (2014-ben pedig Joe Bonamassával közösen adta ki az amszterdami Paradisóban lezajlott buli felvételét.) Nem is akárhol készült ez a hanganyag, hiszen Beth Hart a londoni Royal Albert Hallban lépett fel, ott, ahol tényleg a legnagyobbak koncerteznek. Bonamassa már 2009-ben készített itt egy kiadványt, Eric Clapton karrierje során több mint kétszáz koncertet adott itt.

Elkerülhetetlen a párhuzam a tavalyi lemezzel. A ’Front And Center’ koncertjét intimebb környezetben rögzítették, visszafogottabban játszik a zenekar, és Beth Hart sem engedi magát annyira szabadjára. Viszont most a hely is inspirálhatta az előadókat, hiszen egy rendkívül dinamikus, szenvedélyes előadást hallunk. Beth szívét-lelkét kiteszi, nemcsak énekben, hanem a dalok közti kommentárokban is személyes tapasztalatait osztja meg a néppel, legyen az drogfüggősége, a bipolaritása, az otthon melege, Isten jelenléte – tulajdonképpen a dalok is ezekről a témákról mesélnek.

Már a kezdés mindent visz, az As Long As I Have a Song kíséret nélküli énekverziójával – eredetileg zongorakíséretet játszik alatta Beth – előre jelzi, hogy itt a zene segítségével egy kétórás érzelmi vihar várható. Lágyan, halkan, hangosan, kiabálva – mindent kiad magából, kicsit úgy, mint Janis Joplin tette lassan ötven éve. Kevés hozzáfogható énekes rohangál a bolygón, aki ennyire szívből és lélekből énekel.

Hosszan beszél több esetben is, egy alkalommal elsírja magát, méghozzá a 2003-as album, a ’Leave The Light On’ címadója előtt, ezt férjének, Scottnak és jó barátjának, menedzserének, David Wolffnak ajánlja. Zenésztársai – a névsor ugyanaz, mint tavaly – is jobban elemükben vannak. Jon Nichols nagyon ízes, bluesos szólókat enged el, nem hiányoznak a hard rockos gitártépő témák sem. A ritmusszekció is színes, nem csak az ütemet biztosítják, és ez alól nem kivétel a második lemezen felcsendülő akusztikus-zongorás blokk sem. Sok esetben egy koncert leül, ha a közepére berámolnak egy csendesebb szettet, ám itt erről szó nincs. Beth éneke izgalmas, bárhogyan is bánik hangjával, akármilyen kíséretet is használ, csak ez van a fókuszpontban. És nincs hiány lassú bluesban sem, a zárótételben, a drámai Caught Out In The Rainben is minden érzelem ott fészkel, tanítani lehetne.

Az a csodás ebben az énekesnőben, hogy a színpadon rendkívül eredeti módon visszaadja életének vidám vagy tragikus pillanatai. És mi, a hallgatók ott vagyunk vele együtt a dolgok közepében, átéljük, tapasztaljuk, elhisszük azokat.

Kimondhatjuk, egy életműkoncertet kagylózhatunk, hiszen egészen a korai időkből, az 1996-os ’Immortal’ albumról is felcsendül egy szerzemény és a legutóbbi stúdióalbum, a nagyszerű ’Fire On The Floor egyes részeit is halljuk, ám ezt inkább a végén. Meglepően sok a dal a ’Bang Bang Boom Boom’-ról, valamint a ’Better Than Home’-ról. Ez utóbbi talán a legszemélyesebb Beth Hart-album. Itt egyébként egy kissé populárisabb zenei elemeket alkalmazott, nekem annyira nem is tetszett a lemez. Persze nem hiányozhatnak a dalok, melyeket Joe Bonamassával rögzített eredetileg, bár napszemüveges, öltönyös gitárnyúzó csávó most nem penget mellette. 

Pontszám: 9.5