Feszes riffek, sörszag és mosh pit: Exodus, Sodom, Death Angel, Suicidal Angels – Barba Negra Music Club, 2018. 12. 02.

Az idei tél, de talán az idei év egyik legfontosabb estéjéhez érkeztünk el ezen a borongós vasárnap délutánon. A thrash metal műfaj jeles képviselői tették tiszteletüket újra kis hazánkban az MTV Headbangers Ball Tour keretén belül. A vártnak megfelelően zsúfolásig megtelt a terem, egy négyzetcentiméternyi hely sem maradt szabadon.

A koncertet több okból is nagyon vártam. Az egyik, hogy a tavalyi hasonló méretű ünnepélyről (Testament, Annihilator, Death Angel) nagy bánatomra sikerült lemaradnom, a másik, hogy a Sodom nevű germán thrash intézményt még eddig sohasem sikerült elcsípnem élőben. A harmadik pedig, hogy az Exodust eddig még sohasem láttam ugyanazon évben kétszer. Ezen gondolatokkal a fejemben léptem át a klub küszöbét, a hidegben töltött néhány perces várakozást követően.

Érkezésemkor épp a görög Suicidal Angels csapott a húrok közé. Idén már őket is másodszor sikerült elkapnom, tudtam tehát, mire számíthatok. A márciusi bulihoz képest (amikor a Satyricon vendégei voltak) a menü nem sokat változott, tulajdonképpen ugyanazt a műsort hallhattuk egy kurtább formában, viszont sokkal jobb körülmények között.

Mind a színpadi jelenlétük, mind a hangzás terén sokkal többet tudtak mutatni magukból, látszólag ők is jobban érezték ezt a környezetet. A matiné idősáv ellenére szinte teltház előtt játszottak, és a közönség is jobban vevő volt a szikár germán vonalas csépelésükre. Ez az igazi közegük, valószínűleg sok új rajongót is szereztek. Nagyon kellemes kis nyakizom-melegítő bált láthattunk tőlük.

Capital of War / Bleeding Holocaust / Front Gate / Eternally to Suffer / Bloodbath / Seed of Evil / Moshing Crew / Apokathilosis

A görögök után az élőben mindig gyilkos Death Angel következett. Az ő koncertjüket vártam talán a legjobban, azon egyszerű okból, hogy még csak másodszor sikerült találkoznunk. Az első alkalom pedig már kezd a felejtés homályába veszni (a cseh Masters of Rock fesztiválon volt valamikor a kétezres évek közepén). A 2016-ban megjelent ’The Evil Divide’ lemezüket rongyosra hallgattam, nagyon betalált. Szerintem a diszkgráfiájuk egyik kiemelkedő alkotása. A koncert a tőlük megszokott módon végig száz százalékon égette a kalóriát. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy ebben a korban hogyan lehet ennyi energiát beletenni abba az egy órába. Minden tagon látszott, hogy élvezi a színpadon töltött idő minden másodpercét. A muzsikusok együtt lélegeztek, grimaszoltak.

Rob Cavestany hozta a tőle megszokott, csak rá jellemző intenzív mozgáskultúrát és az eszement szólókat. Mark Osegueda énekes is egy energiabomba, egyike a legintenzívebb előadásmóddal felvértezett frontembereknek a színtéren. Bólogat, pózol, szaladgál a színpadon megállás nélkül, és mindeközben hibátlanul hozza a sikolyokat, üvöltéseket. Ez a színpadi jelenlét ragályosnak bizonyult, mert a közönség is hasonló módon viselkedett a buli egésze alatt. Az első másodpercektől a show végéig ki is tartott a lendület. Repkedtek a rőzsék és az emberek. A buli hevében két fiatal srác még a színpadra is feljutott és megmutatták, hogy van még remény, vannak még suhancok, akiket ez a fajta kíméletlenül intenzív zene hoz lázba. A technikusok kicsit későn kapcsoltak, így a srácoknak volt idejük egy pacsizásra is.

Evil Priest / Left for Dead / Claws in So Deep / Mistress of Pain / The Ultra-Violence – Thrown to the Wolves / Kill as One / The Moth 

A San Franciscó-i veteránok után következett az este egyik főbandája, a Tom Angelripper basszusgitáros-énekes vezette germán harci alakulat, a Sodom. A második lemezük arculatára formált, teljesen feldíszített színpadon sűrű füstbe burkolózva csaptak bele az 1987-ben megjelent ’Persecution Mania’ album intrójába (Procession to Golgotha), majd a Judas Priest örökséget magán hordozó nyitóriffel operáló Christ Passionnal folytatták.

A nemrégiben módosult felállás első magyarországi koncertje volt ez, újra a frontvonalban Blackfire-rel (Frank Gosdzik) aki ezen az említett 1987-es lemezen mutatkozott be először a bandával. Habár az egybegyűltek hatalmas rokonszenvvel és ovációval fogadták a brigádot, számomra csalódás volt. Mivel még soha nem láttam ezelőtt élőben a bandát, így nincs viszonyítási alapom, de sajnos szembetűnő volt, hogy Blackfire sokszor belebotlott a témákba. A szólói szögletesek voltak (a Remember the Fallen szólója szinte már fájt), a riffek pedig darabosak. A Tom másik oldalán pengető Yorck pedig annyira jellegtelen volt, hogy szinte észre sem vettem az egész buli alatt.

Tom hozta a tőle elvártat, mondhatni gonosz Lemmyként viselkedett. Jellegzetes hangjával és lazaságával vezényelte le a koncertet. Vicces jelenet volt, amikor egy horvát zászló landolt a színpadon, amit Tom a díszletre akasztott. Azt hiszem, hogy nem ez volt a megfelelő helyszín erre a műveletre. Blackfire kapcsolt, próbálta menteni a menthetőt, de erre nem a bolgár zászló lett volna a legalkalmasabb. A színek ugyan stimmelnek, csak a sorrend nem. No de nézzük el ezt nekik, mert biztosan nem Sheldon Cooper 'Móka és Zászlók' vlogján szocializálódtak. Szóval már értem a legendás mondást, amit az első szerződésük előtt mondott Manfred Schütz az SPV kiadó képviseletében: „Srácok, ti annyira rosszak vagytok, hogy rengeteg lemezt fogtok eladni." Bár nem a dalokkal volt itt a gond, hanem az előadásmóddal, aminek az oka a túl sok pohár is lehet. Remélem, legközelebb sikerül kiköszörülniük a csorbát.

Procession to Golgotha / Christ Passion / Outbreak of Evil / Partisan / Sodomy and Lust / Agent Orange / Blasphemer / Conflagration / Tired and Red / Remember the Fallen / Bombenhagel

Ezek után megváltás volt az Exodus feszes profizmusa. Mivel az egyik kedvenc thrash metal bandámról van szó, el is várom tőlük minden alkalommal a hibátlan előadást. Csalódnom nem kellett, újra buldózerként hajtottak át rajtam, a buli végére kifacsartak, mint egy citromot. A júliusi programhoz képest csak pár dalt cseréltek ki, így elég nagy átfedés volt a két műsorban. A nyitó mesterhármas Bounded By Blood / Exodus / And Then There Were None lendületes, tempós kezdő riffjeire a darálóban is elszabadult a pokol, Souza mesternek nem kellett felszólítani a rajongókat egy kis tornaórára, a zene ritmusára kinek a nyakizmai, kinek az egész teste mozgásba lendült. Ezek után azt hittem, hogy egyben fogják végigtolni a debütáló lemezt, de sajnos nem így történt.

Itt jegyezném meg, hogy azt egy kicsit sajnálom, hogy ennyire hanyagolják az újabb kori lemezeiket. A klasszikusok mellett szívesen meghallgatnék akár a ’The Atrocity Exhibition… Exhibit A’ vagy az ’Exhibit B: The Human Condition’ albumokról is dalokat, amiket sajnos méltatlanul mellőznek, pedig ezek a művek is a műfaj kiemelkedő lemezei közé sorolhatók. Örültem, hogy előkerült a ’Fabulous Disaster’ címadója, melynek köpködős refrénjétől miden alkalommal lendületbe jövök. A visszatérő album Blacklist dalát pedig akár napokig tudnám hallgatni gyors egymásutánban. Magasan a kedvenc Exodus-dalom.

A zenészeket nem kezdem el méltatni újra, mert már megtettem a nyári beszámolómban. Sokat azokhoz a sorokhoz úgysem tudnék hozzátenni. A gitárosok hihetetlen elánnal és pontossággal gyűrik a hangszereiket, Zetro pedig irigylésre méltó lendülettel, végig hatalmas vigyorral vezényel. Igazi egyéniség, aki frontembernek született. Meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy lázba hozza közönségét, mert mindenki a tenyeréből eszik. A Toxic Waltz és Strike of the Beast klasszikus kettősével búcsúztak. Majd újra előkerült a két suhanc, akik már a Death Angel koncertjén is megmutatták magukat. Lee átadta egyikőjüknek a gitárját (ezt a szerepet én is szívesen bevállaltam volna) Zetro pedig a mikrofont, hogy így is felejthetetlen élményt szerezzenek nekik. Zetro pár mondatban méltatta is őket, hogy ők a metal jövője. Majd egy közös kép után a srácok bevetették magukat a tömegbe.      

Bounded by Blood / Exodus / And Then There Were None / Body Harvest / Impaler / Fabulous Disaster / Metal Command / Piranha / A Lesson in Violence / Blacklist / Motorbreath (Metallica Cover) / The Toxic Waltz / Strike of the Beast

A hangzás minden bandánál remek volt, ezért köszönet a pultban dolgozóknak. Feszes riffek, sörszag és mosh pit jellemezte legjobban ezt a vasárnap estét. Nálam a Death Angel és az Exodus vitt mindent. Újra egy gőzmozdony erejével tiportak el. Bizakodom abban, hogy lesz még folytatása ennek az akciónak, mert ahogy a teltházból is látszik, óriási sikere van. Vannak még bandák, akiket össze lehet hozni egy közös európai körre. El tudnék képzelni például egy Kreator - Overkill – Destruction – Forbidden – Heathen összeállítást is. Bármi szóba jöhet, mert ár-érték arányban nagyon megéri nekünk, rajongóknak is.

szerző: Losonczi Péter
fotó: A Suicidal Angels és a Death Angel Facebook-oldala, az Exodus-képek a nyári düreres koncerten készültek (Bands Through The Lens - Dürer Kert).
Köszönet a Hammer Concertsnek!