„A Tankcsapda akkor jó, amikor azt csináljuk, amit mi akarunk!”: Interjú a Tankcsapdával

A ceglédi Gál József Sportcsarnok egy különleges zenei eseménynek adott otthont a napokban. Hosszú idő után ugyanis ismét fellépett itt a Tankcsapda. Az esemény azért volt különleges, mert Sidlovics Gábor „Sidi” ceglédi zenészként már több mint hét éve tagja a debreceni zenekarnak, mégis csak most jutott el először ide Tankerként. Erről az eseményről, a most megjelenő friss kiadványokról, a jövőről és sok érdekességről beszélgettünk a három rohadék rockcsempésszel!

Hard Rock Magazin: Mozgalmas év van mögöttetek, volt egy „Béoldal” turné, utána „Lukács félévszázad”. Minden koncertszezont ilyen aktívra terveztek?

Sidi: Igazából a ritmust magunknak szoktuk belőlni, valójában ez igen aktív, ahogy mondod. De van olyan, amikor direkt meghúzzuk kicsit a kéziféket. A turnék arról szólnak, hogy ha egyszer elkezdődik, akkor ott nincs lazaság. Igazából – bármennyire közhelyes ez, amit mondok – szeretjük csinálni. „Ha már lúd, akkor legyen kövér”.

HRM: Laci, a tavaszi születésnapodon azt is kaptad ajándékba, hogy vadászrepülővel repülhetsz. Hogy áll ez a projekt?

Lukács: Sajnos még nem történt meg, de ennek nem a pilóta vagy én vagyunk az oka, hanem a Magyar Repülőszövetség és a Magyar Légügyi Hivatal nem adta meg a gépnek a nagyfelújítás után azt a légügyi engedélyt, ami arra szolgál, hogy bárkivel repülhessen ez a repülő. A pilóta repült már vele természetesen, egyébként a gép készen áll, de hivatalosan még nem repülhet. [Az interjú óta megérkezett minden engedély, Laci hamarosan repülhet! - karpatisz]

HRM: A frissen indult Tank TV sok olyan háttértörténetet mutat be, amibe eddig a közönség nem láthatott bele. Tudatosan mutatjátok be ezeken a felvételeken a színpad mögötti életet?

Fejes: Semmit sem csinálunk véletlenül! Olyan nincs, hogy a Tankcsapda zenekar valamit véletlenül csinálna!

Lukács: Volt már olyan, hogy én valamit véletlenül csináltam… (nevet)

Fejes: Ha Lacin múlna, akkor sok minden történt volna csak úgy! (nevet) A lényeg a lényeg, hogy ez ki van találva! Egyszerű: mi a saját csatornáinkat igyekszünk kiépíteni, mi a saját csatornáinkon keresztül akarunk kommunikálni. Ezért nem tartozunk kiadóhoz, se semmihez. Szeretjük a saját kezünkben tartani a gyeplőt. Úgy szeretjük csinálni, hogy a dolgainkat senki se cenzúrázza, senki se mondja meg, hogy kellene ezt csinálni, senkivel se kelljen megalkudni, senki se szorítson be minket keretek közé. Ezért kezdtük el ezt csinálni, hál’ Istennek, az embereknek eddig tetszik. Elég jó a nézettsége és a fogadtatása is. Biztos, hogy folytatjuk és tovább fogjuk ezt a dolgot fejleszteni.

Lukács: A Tank TV abból a szempontból egy jó dolog, hogy azt szeretnénk megmutatni, hogy ez a zenekar emberekből áll. Túl azon, hogy rázzuk a hajunkat a színpadon, pukkannak a lánggépek és sokezer ember énekeli a dalainkat. Pont ezért szeretnénk azt megmutatni, hogy a mi életünk is bárki más életéhez fogható. Nyilván a mi életünk azért más, mert nem pékek vagyunk vagy cipészek, hanem énekesek, dobosok és gitárosok. A szó szoros értelmében véve talán más, de mégis hasonló, mert mi is azt csináljuk, amit bárki más a hétköznapjaiban. Annak viszont nagyon örülünk, hogy nekünk megadatott az, amit a legjobban szerettünk volna. Egyszerűen nagyobb rálátást szeretnénk adni a Tank TV-vel az emberek számára.

Sidi: Ha felmerül bárkiben is a kérdés, hogy mi is az a Tankcsapda, akkor nem kell kutakodni, hanem ott a Tank TV. Abból elég konkrétan kiderül, hogy milyen is a hétköznap szegmense a Tankcsapdánál. Szerintem egy jó rálátást biztosít az embereknek.

HRM: Az eddigi három epizódból nekem azért az lejött, hogy ti nemcsak egy zenekar vagytok, hanem jóbarátok is.

Sidi: Örülünk, ha ez így lejött neked. Azért furcsa is egy kicsit ez, mert mégiscsak forog a kamera, „forog a telefon” nekünk, de igazából nincs kitalálva semmi, nincs megtervezve semmi. Ez már inkább egy családi viszony, ami köztünk van, nem csak baráti. Mi ezt nem is akarjuk letagadni. Nekem ez mindig is a vesszőparipám volt, hogy a „Rockmafia Debrecen” az nemcsak egy hangzatos név, hanem egy létező kapocs közöttünk.

Lukács: Igazból pont ezt akartam mondani, hogy ez a kolor, ami a koncerteken a hátunkon látható, a „Rockmafia Debrecen” nemcsak egy jól hangzó kifejezés, vagy egy jól kinéző logó, hanem sokkal több. Egy kapocs köztünk, ahogy Sidi is mondta. Erről is szól ez a dolog, erről is szól ez a Tank TV.

HRM: A „Lukács fél évszázad” egyik korábbi eseményén, egészen pontosan állami ünnep keretén belül felléptetek a Gellért-szobor lábánál. Az itt felvett buli meg fog valaha jelenni vagy ez csak a TV-ben volt látható?

Lukács: Ez csak egy TV-adás volt, ebből nem tervezünk kiadványt. Nagyképűnek tűnhet, de nagyjából minden koncertet felvehetnénk úgy, hogy azt utána ki lehetne adni. Ha akarnánk, akkor a tegnap esti szigetszentmiklósi bulit is lehetne, akár a kép, akár a hanganyagát. Nem tervezzük a Gellért-szobros koncert megjelentetését. Az, hogy néha-néha van egy ilyen televíziós felvétel, az nyilvánvalóan tök jó, főleg akkor, ha olyan helyen megy le, mint a Magyar Televízió, ahol olyan emberek is láthatják, akik nem feltétlenül rock- vagy Tankcsapda-rajongók.

Sidi: Olyan szempontból viszont jogos a kérdés, hogy ez tényleg egy rendhagyó koncert volt, azért azt mi sem mondhatnánk, hogy ez egy szimpla turnéállomás volt. Azért elég komoly élmény volt arra a tömegre lenézni, azon a helyszínen. Ennyi erővel akár ki is lehetne adni, de…

Fejes: …de csak akkor, ha a mi kezünkben volna a felvétel rendezése. Egy Főnix Csarnok kamerakép felvételét, ha megnézed, vagy egy-egy koncert DVD-t, amit korábban kiadtunk, akkor azokról azért elmondható, hogy igyekeznek közelíteni a nyugati produkciókhoz. Ebben a dologban a tömeg volt a jó, a helyszín meg a Tankcsapda, a felvétel rutinból történt, a rutinból dolgozás iskolapéldája. Ez a dolog tényleg arra jó, amit Laci mondott, hogy az emberek találkozzanak a Tankcsapdával.

Lukács: Erről pont tudok neked mesélni egy aktuális dolgot. A napokban volt egy kapcsolatfelvételem egy külföldi csatornával, ahol az volt a kérdés, hogy mi milyen anyagot tudnánk nekik biztosítani, ahol a Tankcsapda színpadképét meg tudnánk mutatni. Erre kiválóan alkalmas az Arénában felvett DVD. Azt gondolom, hogy azt oda lehet tenni a világ bármelyik másik zenekarának a koncertfelvétele mellé, még úgy is, hogy ez nyilvánvalóan nem annyi pénzből készült.

Fejes: Mindenki tudja, hogy mi tizedannyi költségvetésből dolgozunk, mint a világ élvonala, de abból mindig a lehető legjobbat igyekszünk csinálni!

Lukács: Ha valaki kíváncsi arra, hogy 2018-ban milyen egy magyar rockzenekar, arra az Aréna DVD tökéletes. Ez a Gellért-szobros felvétel sajnos ilyen szempontból nem.

HRM: Kaptatok „javaslatot” arra, hogy a programból maradjon ki a „Magyarország, mi a fasz van veled?” sort tartalmazó dal?

Lukács: Nem, egyáltalán nem! Semmilyen kikötés nem volt!

Fejes: Mi ennél sokkan keményebben tárgyalunk! Mi tényleg azt szeretjük, hogyha a gyeplő a mi kezünkben van. Itt egyoldalú tárgyalás volt, elmondtam, hogy milyen feltételekkel tudjuk vállalni a koncertet. Kell vagy nem? Nincsen B opció! A Tankcsapdánál általában nincs semmilyen B opció.

Lukács: Arra gondolsz, hogy volt-e olyan kikötés a szervezők részéről, hogy mondjuk a Mi a fasz van című dalt ne játsszuk, mert ez mégiscsak egy állami rendezvény?

HRM: Igen, erre gondoltam!

Lukács: Ha ilyen lenne, akkor eleve azt mondanánk, hogy köszi, akkor hagyjuk.

Fejes: Azt is megmondtuk, hogy nem lehet ott semmilyen párt vagy politizálás. Ez a teljes magyarságról, Magyarországról szól! Teljesen mindegy, hogy ki van kormányon, és ha egy ilyen szintű bulit lehet csinálni, akkor meg fogjuk csinálni, de a mi elveink szerint. Nem kötünk kompromisszumot, se politikusok, se kommentelők kedvéért.

Lukács: Ennek a most indult turnénak – aminek a második állomása a mai esti ceglédi buli – a második dala lesz a Sállállállá, ami ha úgy tetszik, egy magyar érzelmű dal. És bár a Tankcsapdának ezen kívül nincsenek ilyen dalai, de ennek a szövege jól mutatja, hogy mi nem egy magyarkodó, hanem „csak” egy magyar rockzenekar vagyunk, a szó szoros értelmében. Bármerre járunk a világon, magyarul éneklünk és örülünk annak, hogy ez politikai hovatartozástól függetlenül működik.

HRM: A zenekarok általában biztonságos keretek között turnéznak. A német állomásokra motorral indultatok neki. Nem volt benne rizikó? Hogy tudtatok erre felkészülni?

Fejes: Sehogy!

Lukács: Erre most hadd válaszoljak én, mert én vagyok hármunk közül az, aki motoron ül, de nem motorozik! Tomi meg Sidi motorosok, én csak egy utas vagyok. Utasként sem gondolom azt, hogy több rizikóval járna motorral menni egy koncertre, mint mondjuk autóval vagy épp repülővel. Hiszen autóbalesetek is vannak, repülőbalesetek is vannak. Nem a közlekedés eszköze a veszélyes, hanem az ember, aki egyébként azt használja.

Sidi: Turné közben az ember benne van egyfajta mókuskerékben. A színpad részét nyilván nagyon szeretjük. De én például nagyon örülök neki, hogy ezzel a motorozással egy kicsit kizökkentjük magunkat. Szerintem ez nagyon jó ingereket adott korábban is, és fog a jövőben is adni a zenekarnak. Turné közben nagyon jó a szeparáció, de abban az értelemben viszont a földön tart, hogy ugyanúgy agyalnunk kell, hogy elég lesz-e a benzin például. Nem jó rutinból csinálni semmit sem. Egyébként még annyit megteszünk a dologért, hogy ne legyen semmi bajunk, hogy Tomival rendszeresen járunk motoros képzésekre. Mind rutinpályára, mind technikai tréningekre és oktatásokra is. Lacit is olyan ember mögé ültettük fel, aki konkrétan…

Fejes: … aki most esett el! (nevet)

Lukács: Jó, de nem velem! (nevet)

Sidi: Nyilván mi sem ültettük volna fel Lacit olyan ember mögé, akiről nem tudjuk, hogy milyenek a motoros kvalitásai. Azért az fontos, hogy megbízható legyen, hogy 2000 km-en keresztül tudjon valakit szállítani.

Fejes: Turné közben csinálunk olyan dolgokat is, ami minket szórakoztat, azért, hogy ne váljon monotonná ez az egész dolog. Ahogy Sidi is mondta, mindenképpen kellenek ezek az impulzusok. Pont most lesz egy érdekes kiruccanásunk, ezt még csak most kezdtük el szervezni. Itt majd egy olyan dolgot is megmutatunk, amit korábban még nem.

Sidi: Mi életvitelszerűen motorozunk, tehát nem úgy, hogy egy-egy fesztiválra begurulunk. Mi márciustól lényegében novemberig motorral közlekedünk. Ez valahol az életünk.

Fejes: Ez nem „imidzs”, hanem ez így alakult!

HRM: Ez inspirációt is adhat egy következő lemezhez?

Sidi: Laciból pont ki is szaladt egy dal ezen a túrán!

Fejes: De nem olyan, hogy „de jó száguldani”, meg „de jó a benzingőz”… Ilyen faszságok tuti nem lesznek!

Lukács: Ilyen szinten nem! De mostanában én is elég sokat ültem a… nem tudom, hogy hívják a motoron az anyósülést. Elég sokat ültem ezen az anyósülésen ahhoz, hogy közben ne dolgozzak. A próbateremben utána megcsináltuk ezt a dalt, és bár nem biztos, hogy végül rajta lesz a lemezen, de igen, elképzelhető.

HRM: Az utolsó etapban végre Cegléd is bekerült a helyszínek közé. Miért kellett ilyen sokat várni, hogy ide is gyertek?

Sidi: Semmi tudatos nem volt benne, egyszerűen csak így hozta a véletlen. A Tankcsapdának, ahogy már említettük, minden dolga nagyon tudatos – az alkotáson kívül persze –, a helyszínek, az időzítés stb. Volt olyan, amikor pont belefért volna, akkor meg a végén 20-30 kilométeres távolságban voltunk végül. Ilyen banális kis hülyeségeken múlott. Nagyon örülünk, hogy idén már végre összejött!

Fejes: Pláne Te!

Sidi: Ők nem! (nevet) De én igen!

Fejes: Az a baj ezzel a csarnokkal, hogy hangosíthatatlan. Korábban már ígérték, hogy lebontják. Elvileg már egy avatóbulinak kellett volna történnie. Úgy már sokkal méltányosabb lenne „Sidi újjászületése Cegléden” címmel egy nagykoncertet csinálni itt Cegléden. Ez a csarnok ilyen szempontból sosem volt a kedvencünk, de a város nagyon is. Nemcsak Sidi idekötődése vonz minket ide. A ceglédi önkormányzatnál is olyan emberek vannak, akik rugalmasak voltak a zenekarral szemben. Beszélgettünk más koncertek lehetőségéről is, lehetséges, hogy sűrűbben fogunk megfordulni erre az elkövetkező időszakban. A mostani csarnokban nem olyan kényelmes egy zenésznek játszani.

Lukács: Olyannyira igaz ez, hogy amikor Krisztián lett a hangmérnökünk, neki az volt a teszt, hogy tud-e itt minket hangosítani. Mondtuk neki, hogy gyere el, és ha itt oké vagy, akkor mindenhol oké leszel. Átment a szűrőn, és azóta már nyolc év telt el.

HRM: Mondhatjuk, hogy Cegléd akkor egy új hazai pálya lesz a Tankcsapdának?

Fejes: Igen, mondhatjuk! Ha az új csarnokot a Tankcsapda nyithatná meg, arra nagyon büszkék lennénk!

HRM: Sidi, most lépsz először Tankerként a ceglédi Sportcsarnok színpadára. A régi jól ismert helyszínre hogy tekintesz vissza?

Sidi: Nyilván nekem rengeteg emlékem van. Annak idején voltak itt mindenféle rendezvények, ahol az akkori zenekarainkkal felléptünk. Szalagavatókon, meg mindenféle bálokon. Ha már fel tudtunk lépni a Csarnokban, akkor az nagy szó volt. Milliószor pakoltunk ott. Volt egy bokszring ott, emlékszem. Amikor felléptünk ott, rengetegszer cígöltük arrébb ezt a ringet. Rengeteg olyan ember jelzett felém, hogy megnézné a zenekart, akit még gyerekkoromból, fiatalkoromból ismerek, azóta viszont nem találkoztunk. Édesanyám a mai napig itt él, szóval ez is egy fontos kötődés nekem, pláne a mostani koncerttel kapcsolatban. Nekem mindenképpen egy piros betűs nap ez a mai.

HRM: Milyen a viszonyod a volt zenekaroddal, a Zanzibarral?

Sidi: Abszolút jóban vagyunk! Amikor először jöttünk ide a Sportcsarnokba a terepbejárásra, akkor rögtön jött is Édesanyámhoz Miki [Steklács Miklós basszusgitáros - karpatisz], itt elkávézgattunk, dumáltunk. Túlzás lenne azt mondani, hogy napi szintű kapcsolatban vagyunk, de szoros a kötelék. Egyébként augusztus 19-én is ők voltak közvetlenül előttünk. Tomi ötlete volt ez is, hogy jöjjön a Zanzibar.

HRM: Nem volt furcsa a testvéreddel látni őket?

Sidi: De! Jó értelemben volt furcsa.

Lukács: Arra gondolsz, hogy ő az igazi Sidi? (nevet)

Sidi: Ja… ő három évvel idősebb. Hátulról fotózgattam őket, érdekes volt. Kimondottan jóban van a két zenekar egymással.

HRM: Beszéljünk egy kicsit az aktualitásokról: Pár nappal ezelőtt vettétek az át új csapatszállító buszt, a Tank Force One-t. Milyen egyedi kívánságotok volt az Opel felé? Mindent beletettek, amit szerettetek volna?

Fejes: Az Opellel már 7-8 éve együtt dolgozunk. Igazából egyre mélyebb a támogatásuk. Mindig elmondjuk, hogy akkor hasznos egy szponzor, ha olyan lehetőségeket kapunk, amit az életünkbe be tudunk építeni. Így jött a MOL is annak idején. Mindenki hétszentségelt, hogy itt van a vége a rock and rollnak, amikor egy olajcég beszáll a rock „bizniszbe”. Szerintem pedig kurvára egyértelmű, mert minden rockzenekarnak szüksége van üzemanyagra, amikor turnézik. Nem értem a mai napig, hogy ezt a párhuzamot miért tartják olyan ördögtől valónak az emberek. Ha valakik úton vannak, azok a rockzenekarok és a zenészek. Régebben is a benzinkúton ettünk-ittunk, ott szocializálódtunk, ezért ez kézenfekvő felület egy úton lévő embernek. Ugyanide tartozik, hogy egyfolytában a buszokban élünk, buszokban fekszünk, kelünk és alszunk. Amikor még nem volt a szállodára pénzünk, akkor még a mínusz fokokban is a turnébuszban aludtunk. Azóta, hogy van egy busz-szponzorunk, a flottánk bővült, és most már három buszból áll, jövőre négyből. Ezen kívül van egy nagy teherautó, ami a technika nagyobb részét és az azt kezelő személyzetet szállítja. Azért is jó, ha van egy autószponzorunk, hogy minél jobb minőségben és biztonságban tudjunk utazni. Megbízható járművekre van szükségünk. Az viszont már más dolog, hogy a kapcsolatunk az Opellel elmélyült, hiszen ők is látják a potenciált a zenekarban. Személyautókkal is szponzorálnak minket. Az ő jóvoltukból tudtuk például tavasszal megajándékozni annak az inkubátoros alapítványnak a képviselőjét, aki Laci korábbi autóját kapta ajándékba. Jó helyre került, jó hasznát is veszik. Ezek mellett azt gondolom, hogy az Opel – ami jó lehet, és ezt jó értelemben véve mondom, nem elsősorban prémium kategóriaként ismert, de mégis – olyan márkát és jelleget képvisel Magyarországon, amiről tudható, hogy egy kifejezetten megbízható minőségről van szó. Mi is büszkén viseljük az Opel-emblémát és ők is büszkén vállalnak minket. Az együttműködésünket mindig megpróbáljuk valamivel megfejelni, ez a Tank Force One pedig arról szól, hogy demonstráljuk kifelé, hogy milyen járművekkel járhatunk. Ez egy bőrüléses tárgyalóbusz. Azt, amit a német technológia ebben a kategóriában tud, az mind benne van ebben az autóban.

Lukács: A körülményeink rengeteget változtak, de alapjában véve ez még mindig arról szól, hogy három srác szeret együtt zenélni, együtt bulizni, együtt berúgni, másnaposnak lenni. Még mindig ugyanolyan öröm tölt el minket, amikor a próbateremben „megtalálunk” egy jó kövér riffet. Igazság szerint, amikor próbálunk és egy-egy ilyen új téma megszólal, és azt látom Tomin meg Sidin is, hogy „na, ez most kibaszott jól szól”, az most is ugyanolyan jó érzés, mint amilyen évtizedekkel ezelőtt volt. Utána aztán lehet ezt már profin is csinálni, de a lényeg az még mindig ugyanaz, mint régen volt.

HRM: A jövő héten, november 21-én [a megjelenés előtt beszélgettünk - karpatisz] jelenik meg a csapat háromévtizedes karrierjét tartalmazó három pendrive. Honnan jött az ötlet, hogy ezúttal digitális, de kézzelfogható is legyen egyszerre?

Sidi: Hát honnan jött volna? Tomitól!

Fejes: Ezekben a buszokban – amikről beszéltünk – már nincs CD lejátszó. Mi kezdtük el korábban a CD piacot megreformálni, mert a kiadók egy ilyen megfásult rendszer tetején gőgösen ülve inkább eltemették a CD-t. Próbálták 3500 és 4500 Ft között értékesíteni őket, az emberek agyát átmosni, hogy ez így jó. Ezek a pénzek aztán persze nem a zenészeknél landoltak, aztán ilyen szempontból kimondhatjuk, hogy sajnos megszűnt a lemezeladás, a promóció is, meg persze a legújabb felvételeket meg már nem ismerték meg az emberek. Régebben úgy volt, hogy ha bármelyik TV vagy rádió játszotta egy számodat, akkor azt ismerték az emberek. Ez így viszont probléma volt, mert te hiába csináltál egy értékes lemezt 10-12 számmal, így maximum 1-2 nóta jutott el az emberekhez. A kiadók közben meg húzták a kéziféket és csak párszáz vagy maximum ezer példányszámot adtak el, pedig korábban 30-40 ezreket tudtak eladni. Mi ezért találtuk ki, hogy nem kiadózunk, hanem 990 Ft-ra letoljuk a lemezárat, bevisszük a MOL-kutakra és így eladunk 30-40 ezret és így igenis azt vettük észre, hogy a következő generációk az új lemezeinknek már az összes nótáját kívülről fújják. Nincs A vagy B oldal, hanem kívülről tudnak mindent. Ebben pont a „Bé-oldal” turné erősített meg minket, ahol a legdurvább vagy legkevésbé ismert nóták szövegét is ugyanúgy tolták, mint bármelyik rádióbarát slágerünket. Ennek az analitikáján megy tovább a gondolkodás a pendrive-val, hogy a mechanikai hanghordozót át kell menteni. Azok az emberek, akik szeretik a zenét, így meg tudnak kapni akár komplett munkásságokat. Az volt a cél, hogy ne a rádiók, ne a szerkesztők döntsék el, hogy hogy mi a fasza, hanem a közönség. Mi nem akarunk függeni semmilyen médiumtól, semmilyen rádiótól – visszatérve a legelejére, erről szól a Tank TV is –, mi a saját csatornáinkon akarunk kommunikálni.

Ez egy kísérlet, hogy megmutassuk, hogy van ez a fajta verzió is. Szerintem tök jó apropó erre a harminc év összegyűjtése. Ha az emberek azt mondják, hogy ez tök jó, akkor valószínűleg lesz folytatása is. Gondolj bele, nem sok olyan beszélgetést hallok, hogy hazamegyek és felteszek egy lemezt és végighallgatom! Sajnos ez a világ már nem errefelé tart. Mi még az a generáció vagyunk, akik az Iron Maiden bakelitek tokjával a kezünkben hallgattunk végig egy lemezt. Ez már nincs, meg fog szűnni, egy teljesen másfajta zenehallgatási szokás alakult ki. Ez nem feltétlenül baj, az emberek rengeteg időt töltenek autóban, szeretnek rádiót hallgatni. Hál’ Istennek a mi műfajunk nem igazán szól a rádióban és így meg is veszik a CD-inket. Mert aki nem akar popzenei adót hallgatni, az inkább vesz egy Tankcsapda CD-t 990 Ft-ért és egy hosszú út alatt meghallgatja akár többször is. Viszont az új autókban már nincsen CD lejátszó! Úgyhogy a pendrive-val próbálunk kommunikálni az emberek felé. Ha ár-érték arányban egy olyat találunk, akkor úgy gondolom, a mechanikai kiadványokat meg lehet menteni. A zenekar és a rajongók között egy fontos kapocs a mechanikai kiadvány, hiába van fent a felhőben, hiába lehet letölteni. Ezeket én is alkalmazom egyébként, de emellett az igazi rajongás tárgyai még mindig a fizikai megnyilvánulások és a relikviák.

Lukács: Az emberek számára fontos a kézzelfoghatóság! Ez régebben egy bakelitet jelentett vagy egy kazettát, aztán később a CD lemezeket. Ugyanebben a sorban igaz egy póló vagy egy koncertjegy is. Ezért volt Tomi ötlete kiváló, hogy kössük össze a modernitást a kézzelfoghatóság hagyományával.

HRM: Mekkora adatmennyiség van egy-egy tárolón?

Lukács: Háromszor tíz éves tematikában van a három pendrive. Ez egy exkluzív, gyűjtőknek ajánlott dolog. Szerintem ez egy jól kinéző formátum! Pontosan nem tudom megmondani, de együtt a három pendrive-on nagyjából 32, majdnem 33 óra zenei anyag van. Ez kicsivel több, mint 450 dalt jelent. Ez egy komoly anyag. A zenekar hivatalosan megjelent anyagait tartalmazza, koncertbónuszokkal együtt, kizárólag audio formátumban!

HRM: Van még itt egy másik dolog, egészen pontosan a Laci nevével ellátott „tüzes víz”. Miért nem a pálinka vagy sör vonalon próbálkoztatok?

Lukács: Figyu, Tankcsapda-sör korábban már volt! Nem is kis példányszámban fogyott a 25 éves jubileum idejében.

Fejes: Nekünk volt először ilyen!

Lukács: Több mint 2,5 millió doboz sört adtunk el! Azért ez egy komoly mennyiség!

Fejes: Egy osztrák főzőmester készített nekünk egy külön ízt. Ez nem egy sima sör volt újradobozolva.

Lukács: Én szerettem azt a sört, sajnálom, hogy nincsen már belőle. Ahogy Tomi elmondásából kiderült, mindig igyekszünk valami olyan dologgal előállni, ami kicsit tágabb értelemben veszi a rock and roll csinálást. Hozzáteszem, ezt nem mi találtuk ki, igazából a KISS már 40 éve kitalálta az összes promóciós terméket.

Fejes: Az, hogy Nyugaton megcsinálták ezt már többen, az OK, de mi sok mindenkit megelőztünk akkoriban a saját sörünkkel.

Sidi: Konkrétan megtörtént az a beszélgetés, amikor a Walking Papers Duff McKagannel játszott Debrecenben, vittünk is nekik egy tálca sört. És ott magyarázta, hogy mekkora ötlet egy zenekari sör, és hogy a kiemelt dátumok rá vannak írva. De ekkoriban még ugye nem volt szó a Gunsról. Pár évvel később aztán kijött a Guns-sör kiemelt időpontokkal a doboz oldalán és akkor azért megmozdult bennünk, hogy hátha tőlünk vette.

Fejes: Ha a Guns N’ Roses kihozza, akkor arra azt mondják, zseniális, ha a Tankcsapda, akkor meg jól megköpködnek érte.

Lukács: Visszatérve a témához, számos olyan termék van, ami a Tankcsapda nevével van fémjelezve. Ez egy nagyon komoly, hosszas előkészítésű és fejlesztésű, saját receptúra alapján készülő, egyébként single malt típusú gabonapárlat. Hivatalosan nem nevezhetjük whisky-nek, ez egy whisky jellegű ital. Ezért is kapta a „Tüzes víz” nevet. Az indiánok hívták így annak idején a whisky-t, de ez már nem titok értelemszerűen. Ez az ital egy Komádiban működő szeszfőzdéből származik. Az ottani mester készítette, rendszeresen teszteltem, hogy éppen milyen ízvilágnál tartunk.

HRM: Ezt akartam is kérdezni, hogy bírtátok a kóstolást?

Fejes: Amikor még friss és hetven fokos volt a whisky, akkor Lacinak a harmadik mondat után kicsúszott a nyelve! (nevet)

HRM: Sidi is kóstolta?

Sidi: Persze, megkóstoltam! Amikor ittam, akkor nagyon szerettem a whisky-t.

Lukács: Mikor megjelenik ez az interjú, már a kutakon lesz ez a pia. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nemcsak azért, mert Tankcsapda, hanem mert tényleg egy értékes dolog lett. A pendrive-hoz hasonlóan ezek a palackok is limitált mennyiségekben érkeznek. Ezekből ennyi van. Aki kapja, marja alapon megy. Ha elfogy, utána nem lesz több. Ráadásul ezt el is teheted későbbre, nem romlik meg. Ha berakod a polcra, akár öt, tíz, de száz év múlva is jó lesz még, nem fog semmit sem veszíteni az értékéből. Sőt!

HRM: Már most lehet tudni, hogy a jövő évben esedékes hazai ünneplés mellett ismét felléptek Amerikában is. A Whiskey-a-Go-Go színpadára lépni mit jelent nektek?

Lukács: Ha minden igaz, akkor már kint van a neten, hogy előző nap meg San Franciscóban játszunk.

Sidi: 2015-ben már volt szerencsénk ilyen csinálni egy turnén, aminek a zárókoncertje a Whiskey-a-Go-Góban volt. Csak akkor elkövettük azt a hibát, hogy túlvállaltuk magunkat, mármint helyszín és idő függvényében. Azon szoktunk röhögni, hogy abból a buliból semmire sem emlékszünk, olyan fáradtak voltunk. De ezt jövőre biztos, hogy sikerül orvosolni.

Lukács: Az a legszebb, hogy a Fejes ugyanabban a budiban szart, ahol Slash! (nevet)

Sidi: Az ilyen jubileumoknál minél nagyobb helyszíneket szeretnek az emberek, ott rögzíteni és kiadni stb… A Tankcsapdának is van, végigmehetünk a listán: ott van a tizenötös, a húszas és a huszonötös is. Most jött a harmincas, aztán jött a kérdés, hogy mivel tudnánk emelni még a dolgot. Szerintem nagyon jó gondolat lett, hogy egy 30 éves jubileumi koncertet csináljunk egy klubban. De ha már klub, akkor hol máshol, mint Hollywoodban a Whiskey-ben, ahonnan lényegében ez a stílus elindult. Természetesen lesznek itthon is ünnepi koncertek, kapásból már ugye a május 3. és 4., a pesti és a budai oldalon is egy-egy. Ez is egy rendhagyó dolog lesz, két egymást követő napon a Duna két oldalán. Ez egy jó indítást ad majd annak a turnénak.

Fejes: Mi már meg is kaptuk a cinket: „Gratulálunk a szervezőknek, nagyon hülyék! Egyik nap az egyik oldalon, a másik nap a másikon. Gratulálunk!” (nevet) Igazi magyar mentalitás!

Lukács: Igen, mert arra gondoltak, hogy mennyire nehéz lesz áttolni a hídon a színpadot meg a motyót! (nevet)

Sidi: De összességében még egy harmadik koncert is kilátásban van, ám arról majd később beszélünk. Több olyan dologgal fogunk jelentkezni a harmincas jubileumi évben, ami nem megszokott. Már most tudjuk, hogy pár embernél ki fogjuk verni a biztosítékot. Jó és rossz értelemben egyaránt. Ne felejtsük el, hogy tavasszal rögzítjük majd az új lemezt, ami ősszel fog megjelenni.

Fejes: A megjelenés a Tankcsapda születésnapjára van tervezve!

HRM: Az eddigi infók alapján erős anyagra számíthatunk. Miben különbözik ez a – még készülő – album az előző lemezeitektől?

Fejes: Abban, hogy a zenekar teljesen hátradőlve csinálja!

Sidi: Azt a hasonlatot szoktam mondani, hogy a zenekarok első lemezei általában véve nagyon jól szoktak sikerülni, mert volt idő megírni.

Lukács: Volt idő, hogy a dalok kiforrjanak és volt arra is idő, hogy szelektálódjanak.

Sidi: Így van, ez most pont így készül. Hiszen így öt év fog eltelni két lemezünk között.

Fejes: Annyival másabb, hogy még bátrabb és színesebb, mert egy első lemeznél még van megfelelési kényszer, nálunk meg már ilyen nincs. Pont úgy történik minden a lemezen, ahogy kell. Nincs benne az, hogy ezt vegyük egy kicsit keményebbre, ezt meg vegyük dallamosabbra, mert így nem fogják szeretni, vagy épp túl sokan fogják szeretni. Ezen a lemezen az lesz, ami hármunknak tetszik.

Lukács: Annyit azért hozzátennék, hogy bár ezek a dalok már kialakultak, de addig, amíg meg nem jelennek, sokat fognak még változni.

Sidi: Remélhetőleg nem basszuk el! (nevet)

Lukács: Nyilvánvalóan nem basszuk el! Csak én is rá akartam erősíteni arra, amit Tomi mondott, hogy szerintem még mi is meg fogunk lepődni a végén.

Sidi: Egy év múlva majd ülünk ugyanitt, visszahallgatjuk és csodálkozni fogunk, hogy mi ez a szar!? Elbasztuk? (nevet) Tavaly tényleg jól állt! Akkor még úgy tűnt, jó lesz! (nevet)

Lukács: Kétségtelen, hogy ha valaki a Tankcsapda dolgait az átlagosnál jobban ismeri, azok számára egyáltalán nem lesz meglepő, hogy lemezről-lemezre egyre szélesebbre próbáljuk tágítani azokat a zenei kapukat, amin belül a Tankcsapda mozog. Ha ez a dolog eddig igaz volt, akkor az új anyaggal kapcsolatban még igazabb lesz. Erre mondtuk azt egy korábbi interjúban, hogy a thrash metaltól a country-ig tarthat ez a szélsőség. Nyilván nem fogunk kő thrash metalt játszani, ahogy old school countryt sem. Tankcsapda-dalokról beszélünk, de ha valaki bele akar hallani thrash metalt vagy countryt, akkor akár azt is belehallhat.

Fejes: A Tankcsapda zenekar nagyon sokféle szálon megy. Elég, ha valaki meghallgatja a legnyálasabb számunkat, vagy akár a leglíraibbat, netán a legdurvábbat, de mondhatnám akár a hörgős betéteket is. Ezeken szoktak a Tankcsapdát kedvelők veszekedni, hogy ekkor volt jó, akkor volt jó. Ezen a lemezen nem lesz sok nóta, de minden nóta jellegzetes lesz, úgy, hogy egymásra nem hasonlítanak majd. Tíz dal lesz körülbelül várható, de azok teljesen más stílusúak lesznek. Az összes íz meg fog jelenni, ami jellemző a Tankcsapdára.

Lukács: Azok a hangzások és hagyományok, amiket ez a csapat anno elkezdett, akár zenei, akár szövegi értelemben, azok egybegyúrva fognak megjelenni. Ebből a szempontból olyan lesz, mint egy „best of” album, csak új dalokból.

HRM: Akkor kimondhatjuk, hogy a szabadság, amit évekkel ezelőtt elkezdtetek, az most fog gyümölcsöt hozni?

Sidi: Így van!

Fejes: Az elejére megint visszautalok, hogy a gyeplő a mi kezünkben van, teljesen átvettük az irányítást. A Tankcsapda akkor jó, amikor azt csináljuk, amit mi akarunk! Az a lényeg, hogy a mi alkotófolyamatunk végén az emberek mit fognak mondani és eddig az a tapasztalatunk, hogy mindig akkor tetszik, ha mindenkinek a véleményét kizárjuk és csak saját magunkra hagyatkozunk. Nemcsak a zenealkotásban, hanem minden másban is.

HRM: Nagyon köszönöm, hogy beszélhettünk!

Fejes: Mi is köszönjük!

Sidi: Köszi!

Lukács: Köszi szépen!

Készítette: karpatisz és savafan
Koncertképek: savafan
címlapfotó: Korcsog Zsoltán
Tank Force One kép: Tankcsapda Facebook-oldal