Josh Smith: Burn To Grow

írta Dzsó | 2018.09.15.

Megjelenés: 2018

Kiadó: M2 Music

Weblap: http://www.joshsmithguitar.com/

Stílus: Blues

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nagy sikerrel mutatkozott be tavaly novemberben a magyar közönségnek Josh Smith, az amerikai bluesgitáros, akinek szeptember 28-án jelenik meg a 10. stúdiólemeze és benne van a sors (meg a német kiadója) keze, hogy a promóciós turné érinti Budapestet is.

Már első hallásra megfogalmazódott bennem, hogy Josh lazán kilépett a blues kereteiből és szívbaj nélkül bújik bele kedvenceinek bőrébe úgy, hogy másolásnak nyoma sincs. Bekapcsolta az időgépet, megjelenik Woodstock szelleme is, bátran kacsint soul, rhythm and blues és jazz irányba egyaránt, telepakolta az anyagot fúvósókkal és női vokállal, miközben megőrizte a saját markáns identitását stílusban, gitárjátékban és énekhangban is. Arra persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy mindez élőben hogyan adható vissza, de a tavalyi power trió felállás nem hagyhat kétséget, hogy meg fogja oldani.

Az album változatossága indokolja, hogy egyesével végigmenjek a dalokon akkor is, ha a magazinunk stíluskátéja nem engedi meg és a szerkesztőnk seggberúg érte.

Már az albumnyitó Half Blues akusztikus bőgőfutama jelzi, hogy várható némi időutazás az anyagban, a címet pedig utalásnak érzem arra, hogy a stílusok között is lesz egy kis cikázás, persze maga a dal is cikázás a bluestól távolodva, csaknem domináns fúvósszekcióval.

Az első cikkcakk a Through The Night yacht popja, amelyben Mark Knopfler és Fleetwood Mac egyaránt kihallható a hangjegyek közül, laza rádióbarát nóta. A Watching You Go soulos kórussal megtámogatott szomorkás dallamai az elszakadás fájdalmát idézik meg, amibe kíméletlenül belegázol egy klassz kis férfias-bluesy gitárszóló.

A That For You Too megint egy fúvósszőnyegen utazó, autóba való R&B dal, effektmentes gitársounddal, irány a 66-os! A Your Love (Is Making Me Whole) az énekesként végig közreműködő Monét Owens soul(ó) produkciója, egyértelmű korai Motown-hatással, ebben a dalban Josh háttérbe vonul, és előre engedi a művésznőt. A Look No Further – sértődés ne essék – Bon Jovi legjobb időszakának melankolikus hangulatát hozza elő, de nemcsak hangulatában, hanem még énekhangban is, erősen rádiógyanús a sallangmentes hard rockos gitárszólójával. A Let Me Take Care Of You számomra az első igazi blues-rock villantás, Josh mély fekvésű énekének és karcos gitárjátékának a főszereplésével, a fúvósok is csak jelzésértékkel színezik a produkciót, az album nagy pillanatai közé tartozik a dal. Azért nem a legnagyobb, mert az a What We Need képében jött el, ami egy igazi delta-hatású virgázós blues klasszikus. Szerintem.

A blues vonal folytatódik a You Never Knew-val, de ebbe már masszívan belesoul a fúvósszekció, amiből kicsit kikönyököl a bariton szaxi, az ilyesmi inkább élőben az igazi, meglátjuk 18-án! A She Survives nekem a korai Pink Floyd elszállt merengését idézi akkor is, ha a jól kidolgozott énektéma és a többszólamú kórus ezt az állítást felülírja. Nagy dallamok, rengeteg érzelem, lebegés, nagyszerű nóta! Az album végére maradt a címadó Burn To Grow, ami egy allegória és csak a lemezborító elejét és hátulját egyben látva bontakozik ki a jelentése, miszerint a pusztulásból bontakozik ki az élet csírája. Nem véletlenül maradt a dal utolsónak, mintegy slusszpoénként megintcsak Josh bluesgitáros oldalát helyezi előtérbe, szigorúan menetelve, de kicsit kurtán-furcsán befejezett tekeréssel zárja le az anyagot.

Alig egyórásra sikerült az élmény, bennem hiányérzetet hagyva, de a hiányérzet csak a mennyiségre vonatkozik, a minőség vitán felüli. Gitár, ének, egyéb valódi hangszerek és valódi zenészek a főszerepben. Mobilappokkal is lehet zenét szerezni 2018-ban, de ilyet biztosan nem!

Pontszám: 9