Engel: Abandon All Hope

írta TAZ | 2018.05.31.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Gain Music

Weblap: www.engelnation.com

Stílus: modern melodikus death metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Örömmel vettem kézbe az Engel új albumát, mivel mostanában nem igazán került elő nálam dallamos death muzsika, ennek pedig több oka is van. Elsősorban az, hogy a műfaj nem éppen most éli virágkorát, a mai felhozatalban sokszor annyira kiszámíthatóak a húzások, hogy kifejezetten rossz hallgatni egy-egy lemezt. (És akkor még nem is említettem a zászlóshajónak számító In Flames mélyrepülését, aminek talán csak a banda új és igen fiatal rajongói örülnek.) Egyik legnagyobb kedvencem az utóbbi időszakból a Mercenary 2013-as ’Through Our Darkest Days’ lemeze (mondjuk ez is öt éve volt...), mely hemzseg az adrenalinduzzasztó riff-dallam párosoktól, de ezt a lécet nem ugrotta meg nálam egyik banda sem mostanában.

Ha ismeretlen volna az Engel neve, akkor annyit segítek, hogy annak a Niclas Engelinnek a nevéhez fűződik, aki manapság inkább az In Flames szekerét tolja előre. A háttérből egyébként az Engelt is kormányozza, amolyan művészeti vezetőként. Érdekes a szerepkör, meg az is, hogy az interjúk nagy részét ő adja, mindezt úgy, hogy sem a promófotókon, sem a turnékon nem szerepel (vagy csak nagy ritkán), ráadásul az sem tiszta, hogy milyen mértékben vette ki a részét az új lemezből. Akárhogy is történt, sikeres a közös munka, hiszen a csapat továbbra is működik, és ötödik lemezét dobta ki május elején ’Abandon All Hope’ címmel.

A 2007-es debüt, az ’Absolute Design’ idején elsősorban azért figyeltem fel a bandára, mivel Mikael Håkansson basszer itt folytatta pályafutását az Evergrey után, úgyhogy felettébb kíváncsi voltam, mire jut karizmájával egy másik gárdában. Nos, nem sokra, hiszen hamar távozott, ráadásul a csapat már ekkor úgy szólt, ahogy azt Engelin mester elképzelte, szinte percre pontosan lebontva. Érdekes kis egyveleg jött össze az albumon, hiszen a jól megszokott göteborgi stílus mellé bekerült egy jó adag indusztriális (vagy inkább nu metal?) hatás is, ez pedig rögtön kiemelte a csapatot a sok hasonszőrű zenekar közül. Az ezt követő ’Threnody’-val talán még magasabbra tették a lécet, ráadásul pont ezen található a zenekar egyik himnusza is, a Sense The Fire, amit előszeretettel játszanak manapság is a koncertek tűzijátékaként. Ezután viszon beszürkült a csapat zenéje, ráadásul Engelin mester sem vett részt aktívan a bandában az In Flames miatt, sőt Magnus Klavborn énekes is távozott.

Nehéz volt olyan karakteres hangot találni, mint amilyen ő volt, de Mikael Sehlin személyében profi váltás érkezett, akivel első albumukat 2014-ben adták ki ’Raven Kings’ címmel. Ez egy igen jó arányokban kimért dalcsokor, ami nem fárasztja feleslegesen a hallgatót, és mindössze 38 perc után köszön el anélkül, hogy olyan dolgokkal operálna, amikkel nem tud. Azonban néhány kiemelkedő pillanattól eltekintve sajnos egykaptafa albumot tett le az asztalra a banda, úgyhogy alaposan fel volt adva a lecke ezúttal.

Ami az ’Abandon All Hope’ lemezt illeti, nem sok olyan dolgot találunk rajta, amit ne hallottunk volna tőlük korábban. Továbbra is üdítő Mikael hangja, mely kicsit nyersebb, mint elődjéé, azonban sokkal nagyobb tartományokat jár be. Zeneileg kissé visszafordultak a korai lemezek világához, mindezt pedig modernebb csomagolásba burkolva tálalva. Visszavág a leginkább az első albumon tetten érhető indusztriális él, mellé pedig több elektronikus megoldás is befurakodik a dalokba, melyek a modern riffekkel nagyon jó elegyet alkotnak. Egyik leginkább említésre méltó pillanat a Book Of Lies végén feltörő Machine Headet idéző döngölés, ami a néhol Lacuna Coilra hajazó Across The Abyss-szal mindig mosolyt csal az arcomra. Kellemes a Death Reversed kissé djentes riffelése is, az viszont igen sajnálatos, hogy kevesebb slágerszerű dal van a lemezen, pedig a ’Raven Kings’-en több ilyet is találhattunk, elég csak például a Your Shadow Haunts You-ra vagy a Fading Lightra gondolni.

A gitárok ugyanakkor tompábban szólnak, a doboknak pedig igen nagy szerep jutott a hangzás kialakítása során, ami egyáltalán nem tűnik természetesnek és arányosnak. Ha már negatívumok, akkor az sem szerencsés, hogy sokat merítenek az új In Flames kommersz világából, mellyel vélhetően az a szándék, hogy szélesebb közönséghez is eljussanak. Ilyen a címadó balladázása, valamint az As I Fall melankóliája, ami meglehetősen mű és nem őszinte. Szerencsére azért a dög nem veszett ki a dalokból, csak kissé átalakult és sokkal emészthetőbb formában van jelen. Úgy is mondhatnám, hogy egy-egy durvulás után ellensúlyként jön némi billentyűszőnyeg vagy szirupos dallam, hogy mindenki elégedetten dőlhessen hátra.

Mindennek ellenére kellemes album az ’Abandon All Hope’, az pedig dicséretes, hogy mertek változtatni és valami újjal előrukkolni. Azonban több ütősebb dal nem ártott volna.

Pontszám: 7