Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD)

írta Bigfoot | 2018.04.20.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: http://www.bethhart.com/

Stílus: blues, soul

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Ha nem számítjuk az énekesnő közös koncert DVD-jét Joe Bonamassával 2014-ből, akkor ez a kiadvány csak a második hivatalos élő album Beth Hart pályafutása során. Pedig ő eklatáns példája azoknak a művészeknek, akik nem a stúdió falai közt, hanem a deszkákon élnek igazán. Tudom, láttam őt három évvel ezelőtt Pakson, azóta is a zsigereimben érzem azt a száz percet. A 2005-ben kiadott ’Live In Paradiso’ elementáris erejű koncertfilm, Bethről szakad a víz, olyan erővel, szenvedéllyel énekel, hogy beleremeg a kultikus amszterdami koncertterem közönsége, a színpad majdnem felgyullad. És még a végére fokozni is tudta, amikor a képünkbe vágta a Zep Whole Lotta Love-ját. Nekem ez volt az első találkozásom vele, azonnal rajongója lettem a már akkor is a kivarrt, de akkor még farmernacis, mezítlábas, vad csajszinak.

Nos, Beth Hart az elmúlt években lenyugodott, leállt a savas utazásokkal, egy kis vallás, egy kis spiritualitás sem áll tőle távol. Ha összehasonlítjuk ezt és az amszterdami felvételt, szembeötlő a különbség, nemcsak megjelenésében, hanem énekében is. Férfiszemeket gyönyörködtető jelenléte a pántos ruhában és a magas sarkú cipőben. Az őserő háttérbe szorult (azért nem teljesen), hangjának finomságait, sokszínűségét kamatozatja, tény, hogy ez is nagyszerű élmény. Nem egy esetben egészen távolról énekel a mikrofonba, játszva a dinamikával is. Talán a hely is erre predesztinálja, hiszen a Front And Center egy 2013 óta futó televíziós zenei műsorsorozat, mely klubkoncerteket mutat be New Yorkban körülbelül egy órában, így a képi anyag rövidebb, mint a hang.  A szériában az évek során fellépett Paul Rodgers, Buddy Guy, a The Rides, Zakk Wylde vagy Joe Satriani is, így Beth Hart e DVD-je is a sorozat része.

Tudatosan megszerkesztett anyag, hiszen populárisabb dalokkal indít, aztán jöhet egy kis vadság, majd akusztikus blokk gitárral, zongorával. Itt válik igazán személyessé ez az amúgy is intim koncert. Hősnőnk leül egy székre, miközben társai az akusztikus gitárokhoz nyúlnak, később maga is a zongorához ül. És hogy még belsőségesebbé tegye az élményt, sokat mesél a dalok közt, örömmel osztja meg élményeit a nem túl nagyszámú közönséggel.

A vége felé egy illusztris vendég is feltűnik a színpadon: a legendás bluesgitárossal, Sonny Landrethszel osztják meg a színpadot. Igazán kedvelem Landreth albumait, ám ezúttal úgy érzem, nem találták meg a közös hangot. Idegenül mozog Beth Hart világában, láthatólag magába zárkózott személyisége nem érvényesül, bár szívélyesen megölelik egymást a közös muzsikálás után. És mivel is zárhatná a fellépést, mint a No Place Like Home balladájával? Talán a legőszintébb, legszívbemarkolóbb melódia az énekesnő pályafutása során.

Azért az a bizonyos letisztultság nem borít el mindent. Beth bivalyerős hangjából, jellegzetes hajlításaiból most is ízelítőt kapunk. Blues koncert ez a javából, hiszen egy kocsmában vagyunk, igaz, nem füstös a hely, nem csörögnek a poharak. Nem sok hangszer szól, ám nem is kell több egy ekkora helyre. Nem sokban különbözik egy szoba-örömzenéléstől, és ettől is jó ez a koncert.

Pontszám: 9