Angra: Ømni

írta Hard Rock Magazin | 2018.02.18.

Megjelenés: 2018

Kiadó: earMUSIC

Weblap: https://www.angra.net

Stílus: progresszív metal

Származás: Brazília

Dalcímek

Értékelés

A brazil Sao Paulóból származó Angra nem ma kezdte az ipart. A zenekart 1991-ben André Matos énekes alapította Rafael Bittencourt gitárossal. Ezután átestek az ilyenkor szokásos tagcseréken és 1993-ban jutottak el bemutatkozó lemezükig, amely ’Angels Cry’ címmel jelent meg. Ezen az anyagon már Kiko Loueriro gitározott. A zenekarhoz 2013-ban csatlakozott Fabio Lione (ex-Rhapsody), majd kicsivel később megjelent a 'Secret Garden' című lemez, amelyet mindenhol kiváló kritikákkal illettek és a zenekar belépett a legsikeresebb korszakába. Sajnos ebben a felfokozott időszakban Kiko Loureiro elhagyta a bandát, mert visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a Megadethtől. Laikusként azt hittem, hogy ezzel befellegzett a bandának, de szerencsére keményebb fából faragták őket, és leakasztottak egy tehetséges fiatalembert Marcelo Barbosa személyében, aki az Almah zenekarból lehet ismerős, és hasonlóan jól bánik a hathúrossal, mint elődje. Véleményem szerint a 2015-ben megjelent 'Secret Garden' albummal egy új korszakba lépett a csapat. A korábbi albumokhoz képest a mai Angra zenéje sokkal kiforrottabb, modernebb, mint a korai években. Merészebben nyúlnak a stílusokhoz, modernebb oldalról közelítik meg a tőlük eddig megszokott zenét. Megszólalásban is alkalmazkodnak a mai kor elvárásaihoz, iszonyú erővel dörren meg a lemez, köszönhetően a mega-producer Jens Bogren munkájának. Persze ez szerencsére nem azt jelenti, hogy agyonkompresszált, programozott lenne a hangzás, csak annyi történt, hogy a megfelelő kezekbe került az anyag és így megkapta azt a hangképet, amit megérdemelnek a dalok.

Az Ømni konceptalbum. Minden dal egy-egy kis sci-fi novella. A történetek különböző helyeken játszódnak, azonos időben. A cselekmény lényege, hogy 2046-ban egy mesterséges intelligencia rendszer megváltoztatja az emberi észlelést és a felismerést. Ez egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi a tudatos kommunikációt a jelenlegi és a jövőbeli emberi lények között. A történeteket különböző karakterek mesélik el, mint például ősember, harcos vagy időutazó.

Az album egy szélsebes power metal himnusszal indul, a Light of Transcendence képében, ami akár egy Rhapsody-lemezen is megjelenhetett volna. Fabio dallamvezetése markánsan emlékeztet korábbi bandájában végzett munkájára. Ezt már egy sokkal fifikásabb darab követi Travelers of Time címmel, ahol már átveszi az uralmat a progresszív metal. Rengeteg témából és hangulatból egy egységgé kovácsolt dal, ami akár az egész lemezt elvihetné a hátán. A harmadik dalban jön ez első meglepetés, ami eddig még nem volt az Angra történetében. A fekete özvegy képében megjelenik Allisa White-Gluz, aki az Arch Enemyben megszokott módon köszörüli hangszálait a gonosz szerepében, kiváló ellentétet állítva Fabio karakterének.

Kiemelném még a The Bottom of My Soul dalt. Az érdekessége abban rejlik, hogy végig Rafael Bittencourt énekel. Engem a hangkaraktere és az éneklési stílusa mindig Hansi Kürschre emlékeztet. El tudnám képzelni akár végig őt a mikrofonnál. Újabb meglepő fordulatként egy dal erejéig visszatér az ex-gitáros is, a War Hornsban Kiko Loureiro hihetetlen gitárszólóját hallhatjuk, a klipforgatásra sajnos már nem tudott eljönni, így ott a többiek imitálják le ügyesen a játékát.

A nagy durranást a végére hagyják. Az címadó tétel első része (Ømni – Silence Inside) egy meglehetősen sűrűn hangszerelt darab. Igazi progresszív power remekmű, tele szólókkal, hangulat- és stílusbéli váltásokkal, ami ennek ellenére nem esik szét, hanem kerek egésszé ötvöződik. A második része (Ømni – Infinite Nothing) pedig egy teljesen szimfonikus dal. Ha az ’Ømni’-ból valaha film készülne, akkor tuti ez lenne a főcímdal.

Pontszám: 9