Beth Hart & Joe Bonamassa: Black Coffee

írta Bigfoot | 2018.01.28.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: https://jbonamassa.com/ ; http://www.bethhart.com/

Stílus: blues, soul

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Joe Bonamassát és Beth Hartot az Isten is egymásnak teremtette – természetesen zenei értelemben fűzöm gondolataim. Külön-külön is fület gyönyörködtető a pályafutásuk, de amikor együtt mennek a stúdióba vagy állnak színpadra, megszűnik a világ. Persze a könnyebb végéről fognak bele közös feladatukba, hiszen már a harmadik olyan album jött ki tőlük, ahol feldolgozásokat játszanak, ám csinálja valaki utánuk!

Beth a soul, Joe a rock alkotórészeit viszi be a produkcióba, és mindkettejük fegyvertárában ott a blues. Valahogy ez a megközelítési mód, amikor közös produkciót hoznak össze. Beth így mesélt a közös munkájukról: „Egyszer Jeff Beck egy csodás gondolatot osztott meg velem: »Ha kényelmesen érzed magad, mint művész meghaltál.«  Az egyik ajándék, amit kaptam Joe-tól munkánk során, hogy mindig kényelmetlenül érzem magam – persze jó értelemben.”

Nos, ez a kényelmetlenség folyamatosan jelen van az albumon negyvenöt percen keresztül. A nyitódal (Edgar Winter szerzeménye), a Give It Everything You Got feszes fúvós szekciója, Beth óriási erejű éneke és Joe Hendrixet idéző gitárszólója betölti a teret, legyen az bármekkora. Erre mondják, erős kezdés, nehéz az ilyet tartani egy album hosszában, ám a párosnak sikerül.

Persze ehhez az is kell, hogy elővegyenek pár ismert örökzöldet. Ilyen a címadó is. Ezt a negyvenes években született szerzeményt leginkább Ike & Tina Turnerhez kötik, Ray Charles megtalálta a nótát,  Humble Pie is elővette, vagy két évvel ezelőtt a Rival Sons is így tett legutóbbi lemezén.  Amúgy már rengetegen eljátszották és a duó változata nem olyan nagyon tér el a már ismert verzióktól.  A másik jól ismert szerzemény a Sitting On The Top Of The World blues standard, melyet sokan Howlin’ Wolfnak tulajdonítanak, ám ő is csak feldolgozta, maga a dal valamikor a harmincas években született. BB King és a Grateful Dead is műsorra tűzte, Ray Charles ebből sem maradt ki.  A legismertebb feldolgozást a Cream követte el 1968-ban, ehhez képest alaposan meghangszerelték, sőt dallamosabbá tették saját átiratukat.

Beth nagy idoljai, Etta James (Damn Your Eyes) és Ella Fitzgerald (Lullaby Of The Leaves) is részei lettek e dalgyűjteménynek, nem titkoltan azért is születnek meg ezek az albumok, hogy a szereplők bemutassák gyökereiket is. Blues, jazz, soul – mindegy mit kell Bethnek énekelni, mindent tökéletesen hoz, azt csinál a hangjával, amit akar. Joe gitárjátékáról ugyanezt lehet elmondani – széles a skála, amit ő is tud.

A kísérőzenészek sora jól ismert Joe albumairól. Nem kockáztatott, itt is bevetette már jól kipróbált zenészeit, és ezúttal sem fogott mellé. Mahalia Barnes, Jimmy Barnes lánya nem sokban marad el Bethtől énektudásban (ezt már tapasztaltuk), most is a háttérből emeli a produkció fényét. Reese Wynansnek, Stevie Ray Vaughan billentyűsének is fontos szerep jut, és él is vele! Fantasztikus blues szólókat hoz a Hammondon. Vibrál az egész anyag, mintha totál élőben vették volna fel a stúdióban, koncerten is biztos ugyanígy fognak megszólalni a dalok. 

Pontszám: 9.5