Paul Gilbert - Get Out Of My Yard
írta garael | 2007.05.18.
Megjelenés: 2006
Kiadó: Mascot Records
Weblap: www.paulgilbert.com
Stílus: Instrumentális rock
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Azt hiszem, nagyon csekély azoknak a művészeknek a száma, akik olyan életpályával rendelkeznek, mint Paul Gilbert. 1982-ben, 16 évesen már a Guitar Player magazin hasábjain szerepel, 1988-ban, egykori bandája, a Racer X második albumára (Second Heat) már az USA-n kívül is felkapta a fejét a szakma. 1989-ben az ex-Talas, ex-David Lee Roth Band basszusgitárosával, Billy Sheehan-nel megalakítják a Mr. Big zenekart, mellyel 1992-ben a "To Be With You", a "Green-Tinted Sixties Mind" és a "Just Take My Heart" dalokkal a felkerülnek a slágerlistákra és a szakmai elismerés után a financiális siker is megvalósul. A Mr. Big sosem tudta többé felülmúlni ezt az eredményt, Paul Gilbert 1997-ben megvált a tagoktól, utódjaként Richie Kotzent ajánlotta Sheehan számára. Valószínűleg a Mr. Big-es évek után többen elfordultak Gilbert-től, számomra viszont ekkor vált igazán érdekessé zenei ténykedése. Tetszett ugyanis a pályáján jelentkező stílusbeli kettősség. Szólókarrierbe kezdett, irányvonalként a pop alapú rockzenét célozta meg, két évvel később pedig újraélesztette Racer X zenekarát is, ahol technikás gitárjátékára alapozva irtózatos metalt játszottak. Gilbertet illetően a tudást sosem lehet megkérdőjelezni, mégis egy idő után úgy éreztem, mintha lanyhulna a Racer X metalja, szólóalbumait pedig, a nyugodt, Beatles-hatású popzene helyett, többnyire a kísérletezős modern rock uralta. Ez idő tájt csupán rajongói pletykákból lehetett következtetni, hogy a váltást, a változást magánéleti problémái is előidézhették. Most viszont e téren is minden a legnagyobb rendben, és ezúttal valami olyasmivel állt elő, amivel korábban sosem: instrumentális lemezzel. A lassan egy évvel ezelőtt megjelent "Get Out Of My Yard" sikere azóta is töretlen: Európában a Mascot Records eladási listáján a legkelendőbb albumok közé tartozik, így szükség volt a folytatásra is, a kiadó nemrégiben adta ki a "Get Out Of My Yard" DVD-t, Gilbertet bevették a G3 turnéba Joe Satriani és John Petrucci mellé és többek szerint a "legüdítőbb" koncerteket adta a másik két úriember mellett, és talán az sem véletlen, hogy hosszú idő után most jött össze az európai turné is. A "Get Out Of My Yard" simán felveheti a versenyt a klasszikus instrumentális albumokkal, ami szerintem annak köszönhető, hogy nem csupán a gitárjátékra helyeződik a hangsúly, hanem nagy gondot fordítottak magukra a nótákra is. Új szólóalbuma alapvetően a rock műfajában született, mégis számtalan más stílust is érint. Mindjárt a kezdésnél a "Hurry Up" és a "The Curse Of Castle Dragon"-ban a klasszikus zene hatásait lehet érezni, a "Twelve Twelve" és a "Full Tank" tempójuk miatt egy kicsit blues-os érzetűek, a "Rusty Old Boat"-ban pedig van egy kis funk. A többi rockszerzemény Gilbert lelkivilágát tükrözi, elsősorban humorát, jó kedélyét ("Straight Through The Telephone Pole", "My Teeth Are A Drumset"), néhol a szép harmóniaváltások kerülnek előtérbe ("Radiator", "Marine Layer"), vagy a technika ("The Echo Song"), de hallgathatunk mesternek ajánlott darabot ("Three E's For Edward"), és egy mesterien rögzített eredeti klasszikust is (Haydn Symphony No. 88 Finale). Azt, hogy technikailag melyik a legagyafúrtabb szerzemény, inkább döntsék el azok, akik valóban ismerik a gitározás csínját-bínját, viszont - mint a zenében örök szépség és dallampárti - ki kell, hogy emeljem a "Radiator"-t. A "Radiator"-t hallgatva erősödik meg az emberben igazán, hogy Paul Gilbertet nem csupán az vezérli, hogy gyors játékával elkápráztasson bennünket. Minden egyes akkord, harmónia, még a lélegzetnyi szünet is arra enged következtetni, hogy itt sokkal többről van szó: a zene szenvedélyes szeretetéről!
Legutóbbi hozzászólások