Styx: The Mission
írta P.A. | 2017.08.13.
Megjelenés: 2017
Kiadó: Blackbird Studios
Weblap: http://styxworld.com
Stílus: progresszív rock
Származás: USA
Zenészek
Tommy Shaw – gitár, ének
James Young – gitár, ének
Chuck Panozzo – basszusgitár
Todd Sucherman – dob
Lawrence Gowan – billentyűk
Ricky Phillips – basszusgitár
Vendég:
Will Evankovich – szintetizátor, gitár
Dalcímek
01. Overture
02. Gone Gone Gone
03. Hundred Million Miles from Home
04. Trouble at the Big Show
05. Locomotive
06. Radio Silence
07. The Greater Good
08. Time May Bend
09. Ten Thousand Ways
10. Red Storm
11. All Systems Stable
12. Khedive
13. The Outpost
14. Mission to Mars
Értékelés
Épp ideje volt egy új Styx-korongnak, hiszen a 2003-as 'Cyclomara' óta csak egy feldolgozáslemez, a 'Bing Bang Theory' gördült le a chicagói banda gyártósoráról. De a 'The Mission'-t nem csak a Styx-elvonási tünetek enyhítése céljából érdemes megfülelni, hanem azért is, mert egy olyan progresszív rock album, ami eddig nem jellemezte a bandát. Első blikkre persze klisének tűnhet egy sci-fi történetre felhúzott konceptalbum ebben a zsánerben, de Tommy Shawék elegáns könnyedséggel őrzik meg a zenekar jellegzetes rádióbarát melódiáit izgalmasan szabott, modern megjelenésű új dalaikban.
A 'The Mission' a nem is oly távoli jövőben, 2033-ban játszódik, és egy Marsra igyekvő misszió viszontagságait ölti muzsikába. Anélkül, hogy leírnám a teljes történetet, azonnal egyértelműen hallatszik, hogy egy ilyen grandiózus vállalkozás minden emberi érzelmét megpróbálták megjeleníteni a dalokban. Mivel a hatfős legénység visszatéréséról a Földre szó sincs, így nemcsak az utazással járó büszkeség, hősiesség és veszély bemutatása kerül terítékre, hanem a szereplők magányossága, a szeretteik elvesztéséből táplálkozó bánat és a küldetés horderejéből – az emberi faj túlélése – fakadó felelősség roppant súlya is. A rengeteg emóció felvillantására összesen alig több mint 40 percet szánt a zenekar 14 dalon át, így sok tétel igen rövid, mintegy átkötő jelleget kapott csupán, ami talán zavaró lehet azoknak, akik 4-5 perces slágereket vártak. Ugyanakkor – mivel a történet jól felépített és könnyen követhető – így a szerzemények is jól illeszkednek egymáshoz rövidségük ellenére is, és nem törik meg a lemez ívét. A Styx amúgy is a konceptlemezek nagymestere, amit itt is bizonyítanak, hisz az egész mű letisztult, átgondolt és remekül kivitelezett. Tommy Shaw és James Young gitárjátéka bámulatos, a laza rock'n'rollt épp olyan könnyedén adagolják, mint a játékos progresszív rock szólókat vagy a szomorkás akusztikus akkordokat. De a dalok alapjait adó ritmusszekciót is csak dicsérni lehet, főleg Todd Sucherman dobos feszes és briliáns játékát.
A 'The Mission' – jóllehet nem vonultat fel akkora slágereket, mint ahogy mondjuk azt a 'Paradise Theatre' vagy a 'The Grand Illusion' tette – egészében hallgatva semmivel sem marad el a Styx legnépszerűbb lemezeitől. Külön öröm, hogy nem is a múltból próbál újrahasznosítani, hanem minden ízében friss és modern, egy olyan intelligens, igényes progresszív rock muzsikát kínál, amit mondjuk a Marilliontól vagy a Spock's Beardtől várnánk.
Legutóbbi hozzászólások