Lukács Peta: Homo Imperfectus

írta CsiGabiGa | 2017.06.20.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: www.lukacspeta.hu

Stílus: metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Bazsa záró gondolataival kezdem az írásom, mert úgy érzem, amennyire a 'Homo Imperfectus' folytatása a 'War & Peace'-nek, annyira kell, hogy folytassam, illetve megválaszoljam az ott felvetett gondolatokat: „Bármit is indít el ez a lemez, és bármilyen irányba tereli Peta pályáját, egy biztos: választania kell, hogy a szólókarrieren belül gitárhősként halad tovább, vagy egy állandó zenekart hoz létre, ahol egy többé-kevésbé meghatározott stíluson belül érvényesítheti az ötleteit.”

Nos, azt hiszem, Peta választott. De nézzük sorban, mik is a lényeges különbségek a két lemez között. Először is a legfontosabb: a szőrzetét átcsoportosította a feje tetejéről az állára. De a viccet félretéve, míg elmondása szerint az első szólólemez a 15 év alatt felhalmozott ötletek kiadása volt, most az utóbbi egy-két év alatt állt össze a folytatás. A különböző, akár a világ más részein élő (lásd Borlai Gergő) zenészekkel összerakott 'War & Peace' után a lemezbemutatóra összeállt csapat maradt együtt elkészíteni a második albumot. A leglényegesebb azonban, hogy nemcsak elkötelezte magát egy stílus mellett, de a korábbi lemezre összedobált ilyen-olyan témájú dalok helyett egy elég komoly konceptalbumot írt meg.

Ez a koncepció pedig a címben is szereplő 'Homo Imperfectus', a „tökéletes ember”. Hogy hibás a fordításom? Ez nem véletlen. Mert ahogy a dalszövegekből is kiderül, az „I'm Perfect” és az „imperfect” között nagy különbség van ugyan, mégis megférhetnek akár egymás mellett is. A magát tökéletesíteni akaró robot kiborggá válik, és úgy érzi, ez a tökéletesség csúcsa. De ahogy a Majdnem szövege is mondja: „Csak épp embernek lenni nem mer.” Szóval valami mégsem kerek ebben a nagy tökéletességben. A dalok végigvisznek az emberré váláson, a csalódásokon, a szerelmeken, s eljutnak a végső felismerésig, hogy mindennek ára az, hogy a végén meg kell halni.

A nyitány, a Homo Imperfectus úgy indul, mint valami filmzene. A „Das Boot” vagy a „Star Wars” feelingje hatja át az első két percet, majd az egész kezd átmenni valami elektronikus, DJ Tiesto-szerű muzsikává, de mielőtt tovább ugratnék, belecsap a gitár. A lemez zenei stílusa nehezen meghatározható. (Ez jó. Legalább nem másolat.) Belőni persze lehet, talán a Korn-szerű nu metal vagy a Periphery-féle djent lehetett a kiindulási alap, amit aztán Peta a maga képére formált. Szebényi Dani, aki az avataros hard rock-múltja mellett azért pl. Delov Jávor Random Tripjében is szerepelt, osztja rendesen az elektro-sokkot a hangszeréből, a Ganxsta Zolee és a Kartelben naponta edződő Geröly Matyi, és a pont ezért a torzított basszgitáros játékstílusáért megkeresett Hot Beaver-basszer, Horváth „Sexy” Gábor pedig kíméletlenül tolja mindezek alá az alapot. A Majdnem című nótában elsősorban Peta énekhangjára csodálkozhatunk rá, pedig közben ő is iszonyatos kemény riffeket tesz a zenébe. És persze a szólója is utánozhatatlan. (Csak rövid.) Ami érdekes, hogy az énekdallamban viszont időnként elég komoly hard rock hatások érezhetők, méghozzá annyira, hogy a Mitől félek refrénjét hallgatva konkrétan Baranyi Laci jutott eszembe. Úgy tűnik, nem múltak el nyomtalanul a Zefferrel töltött évek. Még a szólót is el tudnám képzelni egy P. Mobil-számban, persze a szinti helyett Hammonddal felvezetve. A hard rock megoldások tetten érhetők a háttérbe kevert színező gitársávokon is (szójáték-mániámat nem visszafogva: a filling lett feelinges), pont ettől lesz érdekes, egyedi az egész, hogy összemossa a stílusok közötti határokat.

Érdekes kettősség jellemzi a lemezt, időnként egyszerűen átmegy Satrianiba. Peta nem tudja levetkezni a gitáros iránti szeretetét, és őszintén szólva ebben jobban ki is tud bontakozni, mint a nyers riffekben, de mint tudjuk, ma Magyarországon instrumentális gitárlemezt készíteni anyagi csőd. Egyszerűen nincs elegendő piaca. Így viszont mégis el tud sütni egy-két hosszabb hangszeres témát az énekes számok között, melyekben inkább visszafogja magát, alárendeli ambícióit a zenének. Hogy miért kellett ezeknek angol címet választani? Azt nem tudom, mindenesetre a Replay és a Without Words elég jellegzetesen a korai Satch-slágerek nyomdokain jár, konkrétan a Summer Song és a Surfing With The Alien ötlött fel bennem hallgatásuk közben, míg a történetben szereplő kiborg szexuális életét csak azért nem tudja nevén nevezni, mert Borg Sex címmel már készült egy hasonló dal Satriani kísérletezgetős kedvű 'Engines Of Creation' lemezén. Így maradt a Robot Sex cím, az ezt követő Beszélj hozzám című dalban pedig Peta lágyabb hangját is megismerjük, hiszen a szex utáni elérzékenyülés hangjait nem lehet a többi dalban megismert reszelős, erőlködős énekhangon prezentálni.

A záró Meg kell halnom beletörődő kántálása az, ami legkevésbé tetszik a lemezen, de értem, hogy a koncepciónak ez is része. Viszont gyönyörű a zongorakíséretre síró gitár!

A szerzői kiadásban megjelent fizikai formátum (CD) elegáns digipak csomagolásban jelent meg, bár minimális infót tartalmaz, és talán nem kellett volna összeragasztani kívülről a fedlapját, mert a bookletet 3-4 próbálkozás után sem sikerült beletuszkolnom, pedig a megszokottól eltérően csupán 11x11 cm-es. (Nekik sem sikerült, a gyári csomagolás celofánját felbontva egyszerűen kiesett az összecsukott borítóból.) Viszont ez a hatoldalas booklet tartalmazza a 6 énekes dal szövegét, ám egy szó nincs a szerzőről, így csak feltételezem, hogy a korábbi lemez (Pacziga Linda) és a 2015-ös próbálkozás (Makroszeizmikus földmozgás - Lombos Márton) dalszövegei után Peta ezúttal magához ragadta a kezdeményezést, ellenkező esetben ugyanis illett volna feltüntetni a szövegírót. (Időközben Peta megerősítette, hogy ő „követte el” a szövegeket is.)

Egyébként nincs gondom a szövegkönyvvel: tartalmasak a dalszövegek, bár néha a forma lehetne gördülékenyebb, de vannak ennél sokkal rosszabbak is a placcon. (Mostanában folyton beleszaladok a rádióban Freddie új számába: „A csodákban téged, téged meg a csodákban kereslek.” Na, ez mindennek a legalja! Azt hiszi, ha megfordítja a szórendet, akkor az ellenkezőjét fogja jelenteni.) Szóval, hajrá Peta! Előre a második Fonogram-díjért!

Pontszám: 8.5