Triász: Elveszett dalok 1-2-3.

írta CsiGabiGa | 2017.04.21.

Megjelenés: 2013/2014/2016

Kiadó: Exkluzív Music

Weblap: www.facebook.com/triaszegyuttes

Stílus: akusztikus rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Hát Józsikám, az úgy történt, hogy a Bélussal dumáltunk éppen a közelgő Béla-napról, amikor megkérdezte, hogy van-e már 'Triász 3' lemezem. Mondom, még az 1-2 sincs. Mer' ha már lúd, legalább legyen pofátlan – ahogy a mondás tartja.

Már az ötlet is baró, hogy adjuk el duett feldolgozásban a közismert dalokat. Mert a duett minden lemez csúcspontja. Ezek a lemezek tehát csúcspontokkal vannak tele. Azért kamuznak is kicsit a csávók, mert nem igaz, hogy csak egy zongora és két torock van benne. Hát a Pálmai Zoltán meg a Gál Gábor, az smafu? A Szűcs Janó meg a Járdány Barna, az semmi? A Demeter Gyuri meg a Gál Péter, az „nyicsevó”? És még sorolhatnám. De ettől eltekintve nagyon rendben vannak ezek a lemezek.

Mondjuk az elsőszülött egy kicsit félénkebb, ott még jobban érvényesül az eredeti elképzelés, a dalok akusztikus vagy szemi-akusztikus feldolgozása. Még csak bottal piszkálgatják a mashupot, mint az alvó oroszlánt. A folyónál / Várj, míg felkel majd a nap párosban csak az utolsó sort mossák össze félénken: „Te csak várj ott lenn a folyónál!” A Valamiben hinni kell refrénjére pedig háttérvokálként éneklik rá a Fagyott világ sorait („Mindig gondoltam rád.”). Ezen a lemezen egyszerűen csak a dalok összeválogatása nagyon jó, a mai napig koncertfavoritok.

Nekem viszont első sörben a mashupok miatt tetszenek ezek az albumok. Sipos Peti másik zenekara, az Irigy Hónaljmirigy kapcsán adja magát az összehasonlítás: míg ott igyekeznek hűen visszaadni a zenét, amit szövegi poénokkal bolondítanak meg, itt a szövegek (többé-kevésbé) változatlanok, és a zenei ötletek sziporkáznak, néhol már egyenesen muzikális ereszd-el-a-hajamba mennek át. Ennek legeklatánsabb – mit szólsz, Józsi, milyen szavakat tudok? – példája az 1958-as boogie woogie klubban Omega-feldolgozás. Én már a 'Különben dühbe jövünk' kórusánál berosáltam, de amikor a végén egy hatalmas blues-orgiába csaptak át (Felszarvazottak balladája / 3:20-as blues / Johnny B. Goode) amolyan HBB-módra, akkor jöttem rá, hogy nem normálisak.

Pedig voltak már erre utaló jelek a második lemezen is. A Vikidál-dalba – Csak a szívemet teszem eléd – beleszőtt Bon Jovi-strófa („Tommy used to work on the docks...”) enyhe utalás a riffek hasonlatosságára. És amikor kaptam a pofámra, mert azt mondtam, hogy a Hooligans is feldolgozászenekar, csak ők nem vallják be? Akkor még nem hallottam a Játszom-verziójukat, mely a We Are The World kezdésével megerősít a hitemben, hogy mégsem hablatyoltam akkora hülyeségeket. A végén a Piál a Föld meg már csak Sipos Peti jutalomjátéka, melybe boldogan kapcsolódik be Kálmán Gyuri, de még Jankai Béla is. Tényleg, Jankai énekel! Többnyire olyan mackósan, mint Presser Pici. A Nagy találkozásban konkrétan azt a szerepet kapta meg. És ha már találkoztak, egy kicsit vigyáznak a madárra is. (Rév)észbontó!

De vissza az őrjítő mashupokhoz: No Woman, No Cry. Az öreg Bob dallamára Janicsák Pista írt magyar szöveget, még a Z'Zi Laborral vezették elő, meg a Zasszonykórussal. Triászék Ájlávjús Rapülők dobképletre tették az egészet, de a végén megint elgurult a gyógyszerük, és Sub Bass Monstertől István a királyon át Ganxsta Zoliig mindent beleadtak, nemcsak apait-anyait. És persze ott van minden rocker álma, a Vágtass velem! Igaz, hogy nem úgy, ahogy ők szeretnék, hanem ahogy a Triász akarja. Katona Klári legrockosabb dalába belegyúrva. Eleinte csak az az egy sor bukkan fel a Mint a filmeken riffjei alatt („Vágtass velem nagy köveken át, vágtass velem!”), mint sellő a habokból, de nem csak úgy habókra, mert egy idő után átveszi a főszerepet, hogy a csúcsponton visszadobja a labdát: „Tépi a szél és mossa eső, Mégis ott marad, mint a filmeken...”. Nem normálisak, mondtam már?

A finom zenei megoldások közé tartozik (biztos sok van, amit észre se vettem, de amit igen, azokon nagyon tudok élvezkedni) a régi Generál-nóta a Charlie-korszakból, a Lehettem volna jazz orgonára átgyúrt változata, és a bakancsos Edda egyik legnagyobb slágerének swing verziója. És ha már Révész sose repül az angyalokkal, legalább megtámogatja Béla egy kis Jumppal. Na, ugorgyunk! Két Révészes Generál-nótát is sikerült összegyúrni (tölteléknek meg beletették ByeAlex kedvesét). Két Demjén-sláger, az egyik ugyan még a V'Moto-Rock időkből, mégis dallamvilágában nagyon passzol egymáshoz: a szomorú és a szertelen, a Miért és a Féktelen éj. Hogy miért pont ez a kettő jutott eszükbe? Tudja tököm, de működik a dolog. A két East-nóta pedig... Már ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy összekeverjék ezt a két „bábeli gyászdalt”, lemezkezdésnek betenni meg pláne merész vállalkozás! Nemrég beszélgettem egy barátommal, hogy az ő kedvence a Szél repítse lelkem, az enyém meg az Elrejtettél a szívedben. Ilyen gyönyörűséges sorokat („Porból lettem - por leszek, de szél repítse lelkem az ég felé.” / „Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben.”) ritkán lehet hallani az elmúlásról, akárki nem is tolmácsolhatja hűen.

Persze a másik két lemezen is rengeteg olyan dal van, ami önmagában, mindenféle „megpiszkálás” nélkül is baba: amikor a P. Mobil újrakezdené, vagy amikor Nyerges Attila énekli, hogy Nélküled. Ismerős? Az MHV üzen a távolból, míg a Pokolgép csak keresi a szót. A Dinamitot nem kell sajnálni, sokkal inkább a Pitt Bullt, amely megrekedt a Kiszáradt folyó partján. És ott a Jack Blades - Deen Castronovo - Doug Aldrich szupergroup, a Revolution Saints dala Sipos Peti magyar szövegével, ami választ ad Vikidál első lemezen feltett kérdéseire, és ezzel kvázi bezárul a kör. Ami nem tetszett, az a második lemez bónuszai. Az rendben van, hogy elmennek haknizni a Sláger TV-be, de ezt miért kellett rátenni a lemezre? A „Sárdy János sírva vígad cigányzeneszóra” kiverte nálam a biztosítékot. Lehet, hogy csak azért, mert apám állandóan a Rózsalevelet hallgatta, így már kiskoromban is azzal kergettek az asztal körül (meg a Szécsi Palival, tudod, hogyha nem volt rajtam drága cucc, alul-fölül. Hehe!). Az új B52 lemez kapcsán viszont nekem is eszembe jutott egy mashup-ötlet, jó lehet a negyedik Triász albumra: amikor hallom a Rádió Rockban a Csak a szél című dalt, én mindig ráéneklem a Cum On Feel The Noize-t. Mit szólsz hozzá, Józsikám? Fájin?

Pontszám: 9