A konceptalbumok koronázatlan királya: Interjú Neal Morse-szal

Már régóta vártam azt a lehetőséget, hogy Neal Morse-szal beszélhessek, hiszen az utóbbi években annyi minden történt körülötte, ami mellett nem mehettem el szó nélkül. Két kiemelkedő minőségű nagylemez mellett elkezdődött egy olyan eseménysorozat is, ahol nem épp a szokványos módon szólaltak meg a szerző önálló lemezei. A második MorseFest kiadvány megjelenése és a ’The Similitude Of A Dream’ európai körútjának kezdete előtt kaptam lehetőséget, hogy elektronikus levélben tegyem fel kérdéseimet a kiváló zenésznek. A válaszok megérkeztek, igaz egy kis csúszással, mert Neal a koncertkörút szoros menetrendje mellett juttatta vissza válaszait.

Hard Rock Magazin: Kezdjük személyes jellegű kérdésekkel. Sok éven keresztül önálló előadóként dolgoztál. Mi vezetett ahhoz, hogy megalapítsd a The Neal Morse Bandet?

Neal Morse: Ez a dolog ott kezdődött, hogy együtt turnéztunk, és én mindig is Mike és Randy társaságában stúdióztam. Amikor Eric és Bill csatlakoztak, akkor először csak a turnén vettek részt, és annyira csodálatosak voltak, hogy felmerült az ötlet, hogy együtt is írjunk, majd stúdiózzunk. Sokat imádkoztam ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de végül is ebből lett aztán a ’The Grand Experiment’. Persze akkor, amikor benne voltunk aktuálisan, nem tudtuk, hogy ez lesz az eredmény. Úgy kezdtük az írást, hogy kivételesen nem hoztam egy teljes albumnyi ötletet. A ’The Similitude Of A Dream’ esetében ez a siker még nagyobb lett. Az hiszem, hogy az Úr a jó irányba vezetett minket!

HRM: Minden évben több kiadvánnyal is kedveskedsz a rajongóidnak. Több mint húsz stúdióalbum után honnan merítesz ötletet? Mi inspirál téged? Elmesélnéd nekünk, hogyan dolgozol?

NM: Valójában többféle módszerem van. Van úgy, hogy reggel úgy kelek fel, hogy egy dallam ott motoszkál a fejemben. Elkezdek dolgozni vele, aztán kiderül, lesz-e belőle valami, de olyan is van, hogy azt mondom „Oké, itt az ideje leülni és írni!”. (Általában így dolgozom.) A másik út pedig úgy működik, hogy egy szobában összeülünk kreatív emberekkel egy hétre. Ezek azok a módok, ahogy én dolgozom, így az ötleteim mindig vezetnek valahová. Az összes ötletemet rögzítem a telefonomra, és így meg tudom mutatni a különböző formációimnak.

HRM: Rövidesen megjelenik a második MorseFest DVD, úgyhogy beszéljünk erről is. Az egész világon egyedülálló eseménynek mondható az a fesztivál, ami 2014-ben elindult. Hogyan született meg a MorseFest? Kik segítettek neked létrehozni?

NM: A legelején annyi volt, hogy a templomunk lelki pásztora kért fel, hogy tartsak egy koncertet ott a templomban. Bonyolult volt mindent leszervezni, hiszen hangosítást és fényeket igényelt a produkcióm. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan is lehetne ezt megvalósítani, mert az atya továbbra is kérlelt. Azt javasoltam neki, hogy legyen ez egy hétvégi esemény, és ha meghirdetjük, akkor a világ bármely tájáról, bárhonnan tudnak majd erre jönni. Végül sikerült megszerveznünk mindent, így 2014-ben eljátszottuk a ’Testimony’ és a ’One’ albumaimat. Aztán egyre nagyobb lett ez a produkció, most már kórussal, ütősökkel és vonóssokkal is dolgozunk, és szerepel már gong, „piano harp” is a produkcióban, ráadásul Phil Keaggy is eljött, és ezt szeretnék így is folytatni.

HRM: A 2014-es fesztivál második napján a teljes ’One’-t eljátszottátok, de a stúdióalbumhoz képest másképpen. Mike Portnoy említette, hogy itt szólal meg az eredeti koncepció szerint a mű. Miért döntöttél úgy akkoriban, hogy néhány dal a történetből csak a bónuszlemezre kerül fel?

NM: Ez egy jó kérdés! Ezt még soha senki sem kérdezte meg tőlem! Valójában nem volt elég anyagunk ahhoz, hogy ismét egy dupla albumot készítsünk. Egyetlenegy dal volt, amit mindenképpen az első lemezre szerettem volna tenni, ami a King Jesus volt, de már csak a bónuszkorongon maradt neki hely. Nagyon örülök neki, hogy az összes dalt végül élőben eljátszottuk.

HRM: A 2015-ös fesztiválon ismét két konceptalbum került terítékre, a ’?’ és a ’Sola Scriptura’. Mennyi ideig készültetek erre? A hangszerelési munkálatokat ki irányította?

NM: Először is meghallgattam mindkét lemezt, és azt kérdeztem magamtól: „Mit is tehetnénk még hozzá?” Ekkor jutott eszembe az, amit a fúvósaink kértek: „Szeretnénk többet játszani!” Ezért utólag írtam ehhez egy teljes kórus és fúvós részt is, amit itt mutattunk be. Giddeon Klein is sokat segített nekem ennek a résznek a kidolgozásában.

HRM: Több olyan dal is helyet kapott ezen a fesztiválon, amik eddig még nem szólaltak meg élőben, gondolok itt elsősorban az 1999-ben megjelent A Whole Nother Trip című dalra. Mi volt az oka, hogy eddig nem adtad elő egyik zenekaroddal sem?

NM: Többször volt olyan, hogy azt éreztem, eljött a megfelelő idő a dal bemutatására, de sajnos akkor nem illett sehová sem. A MorseFest azonban az a terep, ahol olyan dolgokat csinálhatunk, amit egy normál turné keretén belül nem tudunk. Most a ’The Similitude Of A Dream’ turnéja is olyan, hogy nem a megszokott módon koncertezünk.

HRM: Hogyan sikerült Nick D’Virgiliót elcsábítani a fesztiválra? A kilépését követően ő nem vett részt semmilyen formában a Spock’s Beardet érintő eseményen.

NM: Egyszerű volt: megkértem, és igent mondott. Mi korábban is kapcsolatban voltunk, többször tartottunk „klinikát” közösen egy Sweetwater nevű helyen. Mindig is nagy élmény vele együtt zenélni.

HRM: Ha már Spock’s Beard, akkor ugorjunk is át a 2016-os MorseFestre, ahol a főszereplő a ’Snow’-volt. Kitől jött ez az ötlet, hogy a korábbiaktól eltérően egykori zenekaroddal lépjetek színpadra?

NM: A 2015-ös fesztivál után azon gondolkodtunk Chris Thompson [a Radiant Records egykori vezetője - szerk.] barátommal, hogy mivel lehetne még több a produkció. Egy igazán ütős dolgot szerettünk volna összerakni. Miután megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, e-mailben megkérdeztem a többieket, és mindenki igent mondott. Ennyire egyszerűen ment ez is!

HRM: Látni fogjuk valaha DVD-n és Blu-rayen a 2016-os ’Snow’ előadást?

NM: Természetesen, várhatóan az év vége felé jelenik majd meg!

HRM: 2017-ben is lesz MorseFest. Miért a ’Testimony 2’-t választottátok? A ’Lifeline’ nevű anyagod miért maradt ki?

NM: Abban biztosak voltunk, hogy az egyik napon ‘The Similitude Of A Dream’ albumot akarjuk bemutatni. A másik napra több dolog is sanszos volt, de végül azért a ’Testimony 2’ lett, mert eddig a konceptalbumokat vettük elő. Ez a lemez önmagában elég rövid, így ezt a műsort kiegészítjük majd néhány különleges – úgy is mondhatnám, hogy elveszettnek tűnt – dallal.

HRM: Már azt is elárultátok, hogy a szeptemberi fesztiválon veszitek fel az aktuális új lemez, a ’The Similitude Of A Dream’ előadását egy jövőbeli DVD-hez. Miben lesz ez más, mint az aktuális turné állomásai?

NM: Mert a MorseFesten lesz! Hozzá fogunk adni mindent, amit csak tudunk. A turnén már használunk ruhákat, vetítéseket, hogy hiteles legyen az előadás, de itt jön majd a kórus, a vonósok, az ütősök. Egyszóval minden hangszer, amit a MorseFesten látni lehet. Ez az alap, ami ennek az epikus műnek jár.

HRM: Rövidesen indul a ’The Similitude Of A Dream’-et bemutató európai sorozat, de ezúttal csak Nyugat-Európában. Mikor láthatnak majd téged és a The Neal Morse Bandet a magyar rajongók?

NM: Ó, már én is szeretnék hozzátok eljutni, hidd el nekem! Kaptam is felkéréseket, de sajnos a programunkba nem fért bele. Remélem, legközelebb sikerül! Több barátom is él Európának azon a részén, így én is szeretném, ha összejönne.

HRM: Lenne itt is egy személyes jellegű kérdésem. A ’The Similitude Of A Dream’-hez készült egy „hogyan készült” DVD is. Ott láttam azt, hogy a lemez írása közben Mike Portnoyjal volt egy vitátok. Elárulnád nekünk, mi történt ekkor? Mi vezetett ahhoz, hogy kialakuljon ez a nézeteltérés? Azóta minden rendben van kettőtök kapcsolatában?

NM: Minden rendben van! A nézeteltérés csak annyi volt, hogy dupla legyen-e a lemez vagy szimpla. Nekünk úgy tűnt, mintha Mike már korábban eldöntötte volna, hogy csak egy szimpla lemezes albumot szeretne készíteni. Az írás folyamatában még én sem tudtam, de kíváncsi voltam, hogyan alakulnak a dolgok. Bill, Eric és Randy is hasonló véleményen volt, hogy nézzük meg, mi lesz ebből az egészből. A nézeteltérés miatt zsákutcába jutottunk, nem mondhatnám, hogy egyszerű napunk volt. Ezt neveztük el a dokumentumfilmben „Miserable Monday”-nek, aztán jött a „Miracle Tuesday”, ami mindent megváltoztatott.

HRM: Hogy álltok a harmadik Flying Colors-album munkálataival? Mikorra várhatjuk a megjelenését?

NM: A Flying Colorsszal jól állunk, de egyelőre még nem tudjuk, hogy mikor tudjuk befejezni az írását. Annyit azért elárulhatok, hogy egy igazán jó lemezre számíthattok majd. Minden azon múlik, hogy mikor találunk olyan időpontot, ami mind az ötünknek jó.

HRM: A 2014-es ’Kaleidoscope’ óta a Transatlantic hibernált állapotban van. Beszéltetek esetleg arról, hogy közeljövőben ismét együtt dolgozzatok?

NM: Igen, beszéltünk róla, de nem új lemezről volt szó, hanem arról, hogy koncerteznénk ismét. Ez is olyan, hogy látnunk kell, hogyan alakulnak a dolgaink, és ha alkalmas mindenkinek, akkor biztosan történik valami.

HRM: Köszönöm, hogy beszélhettünk!

NM: Én is köszönöm, Isten áldjon!

Készítette: karpatisz