Lethe: The First Corpse On The Moon

írta P.A. | 2017.03.26.

Megjelenés: 2017

Kiadó: My Kingdom Music

Weblap: https://www.facebook.com/LetheProject

Stílus: experimentális metal

Származás: Norvégia/Svájc

Dalcímek

Értékelés

„A Lethe olyan, mint egy utazás az emberi elme sikátoraiban álmokon, rémálmokon, paranoián, mentális összeomláson és belső sötétségen keresztül, oda ahol nincs vallás, se fantázia, se színjáték, csak a való élet, a valódi tapasztalatok és a valóságos horror.” Olvasható a zenekar Facebook-oldalán, de bármennyire is drámainak vagy túlzónak tűnik ez a gondolat, mégis a legjobb összefoglalása annak az élménynek, amit Tor-Helge Skei (Manes) és Anna Murphy (Ex-Eluveitie) kollaborációja nyújt.

A 2012-ben életre keltett formáció első lemeze – 'When Dreams Become Nightmares' – egy határokat nem ismerő alkotás lett, mely bátran merített a metal, a trip-hop és a pop egyes válfajaiból, és egy olyan sötét és mély atmoszférát árasztott, ami még a legdurvább szélsőséges muzsikák között is ritkaság. A most megjelent új dalcsokornak nemcsak ezt a fénytelen, szívszorító hangulatot sikerült megidéznie, hanem ennél sokkal többet is. Tor-Helge Skei akár egy ravasz varázsló, gátlások nélkül keveri ki egyedi zenei alapjait sűrűn kavargó riffekből, masszív falakat képző effektekből és fifikás dobtémákból, míg Anna Murphy költői soraival és igéző hangjával csempész ezekbe valódi érzelmeket, így adva azoknak átható tartalmat. De a kettejük közti egyensúly az, ami valódi dalokká kovácsolja ezeket a váratlan ötletekből, zajokból és zörejekből álló hanghalmazt, ami valójában lenyűgöző teljesítmény annak fényében, hogy mennyi minden történik a lemezen. Ahogy említettem, ez egy metalosabb megközelítésű album, így majd minden tételben dominál a gitár, hol egy zord riffel, hol valami megkapó melódiával, és erre telepszik rá a megannyi zajos effekt, ami magában is rendkívüli kreativitásra utal, de ez még csak a kezdet, hiszen mindemellett feltűnik rap, zongora, hegedű és fúvós hangszerek is a nagyszámú vendégek tolmácsolásában. A sok rétegből felépített daloknak bizony kell idő, hogy leülepedjenek, de megéri elbíbelődni a koronggal, hiszen jutalmul egy mély és érzelemgazdag alkotást ismerünk meg, melyben az emberi emóciók olyan tárháza kerül feltárásra, amivel viszonylag ritkán kell szembenéznünk mindennapjainkban. A rideg reménytelenség és a dermesztő magány keveredik itt perzselő dühvel, megfoghatatlan elvágyódással, melegséget árasztó esztétikummal úgy, hogy a végeredmény mégis megmagyarázhatatlanul természetesnek hat.

Nem mindenkinek való ez a muzsika, és nemcsak azért, mert lehetetlen skatulyába helyezni, hanem mert hangulatában annyira erős, hogy nem alkalmas mindennapi hallgatásra vagy éppen háttérzenének, de az a réteg, akit ez megérint, hónapokig képtelen lesz szabadulni tőle.

Pontszám: 9