Szerelmes dalok éjszakája: Doyle, Hollywood Groupies – Dürer Kert, Room041, 2017.02.15.

Nálunk járt egy legenda, mivel Doyle Wolfgang von Frankenstein gitárost legendának tartom. Nem azért, mert virtuóz játékával, lejátszhatatlan szólóival elkápráztatja a konzervatóriumot végzett zenészeket, hanem mert egy Misfits nevű bandában zenélt és alkotott.

Előadásmódja és megjelenése egyedi évtizedek óta. Szuggesztív hegyomlás. Játéka magával ragadó, hiszen aki látta őt színpadon egyedi készítésű „félelmetes” hangszerével, nem felejti el. Kidolgozott izmait nem ma szerezte, és remélhetőleg még sokáig tartja jelenlegi formáját.

A Misfits neve minden punk- és metalkedvelő előtt ismert, igaz – mint esetemben is – a Metallica-feldolgozások sokat segítettek igazán ismerté válniuk a világban. Cliff Burton, a Metallica legendás bőgőse is magán viselte a Misfits-koponyát. Először rajta láttam ezt a jelképet.

Ha legenda játszik valahol, akkor általában ott tömeg van és hatalmas érdeklődés. Ennek tudatában indultam neki ennek az estének is. Sietve igyekeztem a helyszínre, elvégre a férőhelyek erősen korlátozottak, így a fotózás igazi kihívás lesz. Nulla fényre, tömegre készültem, hiszen a „Room 41” terem 200-300 ember befogadására alkalmas. Nem is értettem, miért ide szervezték. Kezdés előtt érkeztem jócskán, nem kockáztattam. Amikor elkezdett játszani az előzenekar, aggodalmam megváltozott. Nem tűnt el, csak átfordult.

Mialatt az olasz Hollywood Groupies tolta a rock & rollt, már másért aggódtam. A hölgy gitáros (Kelly) és a srácok (Ace - gitár és ének, Condor - basszusgitár, Mirko - dobok) professzionálisak voltak. Érzéssel és jól nyomták a bulit, melyen a ’From Ashes To Light’ albumukat igyekeztek népszerűsíteni. Tökéletes összhangban voltak az előre merészkedő közönséggel, mind a négy fővel... Viccesnek tűnik, de ott nem éreztem annak. Igyekeztem számba venni mindenkit a teremben, de sajnos a biztonságiakkal együtt sem jutottam el 40-ig. Így már azért aggódtam, hogy Doyle fellépésére megtelik-e a hely.

Mire Doyle a színpadra lépett, teltház nem lett, de 100 felett voltunk jócskán. A formáció egy rövid európai turnéra jött, és mint utánanéztem, inkább kisebb helyeken játszottak. Az „Abominate World Tour 2017” keretében hazánkban tett látogatás rövid, de ütős volt.

Doyle Wolfgang von Frankenstein a gitárjátékával, Alex Story pedig az éneklésével vitte el a bulit. Brandon Pertzborn dobos és Brandon Strate basszusgitáros tisztességgel tette a dolgát, de a két karizmatikus figura mellett nem sok esélyük volt, mert a figyelem az első két tagon maradt végig. Ők viszont – ahogy a profikhoz illik – úgy zúztak, mintha több ezer ember előtt lennének.

Mindkét zenekar előtt maximális tiszteletem, hiszen ez a legnehezebb műfaj szerintem. Látni a minimális érdeklődést, ezt mágis lesz.rni, és tolni, ami kifér a csövön. Doyle minden szám után hangszert cserélt, Alex pedig igazi őrült a szó pozitív értelmében. Áradt belőlük az energia. Alex hangja kiváló, igazi tökös frontember, hangszíne és mozgása kiválóan passzol a Misfits-dalokhoz. 

A koncerten a saját és Misfitsszámok vegyesen váltották egymást. Nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy az utóbbiak indították be a nagyérdeműt. Emlékeim szerint ezeket tolták az arcunkba: Abominator, Headhunter, Where Eagles Dare (Misfits-feldolgozás), Green Hell (Misfits-feldolgozás), Last Caress (Misfits-feldolgozás) Die, Die My Darling (Misfits-feldolgozás). A felsoroltaknál több Doyle-dalt játszottak, nem mindegyiket tudtam beazonosítani. Maximumon pörögtek, a lényeg a hangulat és a lelkesedés volt, abban pedig nem volt hiba. A program ha egy órát kitöltött, akkor lehet, hogy sokat mondok, ráadásul a kommunikáció is igen limitált volt a közönséggel, viszont annál szórakoztatóbb. A zúzósabbnál zúzosabb dalokat Alex a következőképen vezette fel: „a következő egy szerelmes dal lesz, ha akartok, táncolhattok rá…”

Így volt ez az utolsó Misfits-szerzemény előtt is. Letolták a Die, Die My Darlingot, majd egy rövid „Good Bye” és ennyi. Hiába pattant fel a színpadra a közönségből egy rajongó és ordibálta a lekapcsolt mikrofonba, hogy vissza, valamint hiába tapsoltunk hosszan, ez sem segített. Ha esetleg a Misfits átruccan Európába Glenn Danzig mesterrel, nem hinném, hogy mi leszünk a célország…

Szóval, nálunk járt egy legenda, és gyakorlatilag senkit sem érdekelt. Ennyi.

Szöveg és képek: TT
Köszönet a New Beatnek!
További képek ITT