„Szeretem Magyarországot és a magyar embereket”: Interjú Simone Simonsszal (Epica)

Az Epica folytatta a 2014-ben megkezdett utat, és az új ’The Holographic Principle’ albummal is a grandiózusságra fókuszáltak, ugyanakkor ezt új elemekkel is fűszerezték, hogy a végeredmény némi egyedi ízt is kapjon. Az album megjelenése – és természetesen a januári magyar koncert – kapcsán lehetőségünk nyílt Simone Simons énekesnővel egy kicsit beszélgetni, és ha már így alakult, akkor nemcsak az új lemezre, hanem más irányú ambícióira, illetve családjára is kitértünk. A hajtás után kiderül, hogyan fogadja fia, ha Epica-dalok dübörögnek otthon, illetve megtudhatod, melyik a kedvenc magyar édessége a holland pacsirtának.

Hard Rock Magazin: Szerinted mivel nyújt többet az új album, mint az előző ’The Quantum Enigma’?

Simone Simons: Először is, az egész produkció sokkal nagyobb, amit például az is jellemez, hogy összesen 27 dalból válogathattunk, másrészt az eddigi legköltségesebb albumunkról van szó, mivel kizárólag élő hangszereket használtunk. A legutóbbi lemezzel ellentétben itt nemcsak a vonósok hallhatóak élőben, hanem a fafúvósok, az ütőhangszerek, a szitár és a különféle gitárok is.

HRM: Az előző lemez inkább filozofikusabb megközelítésű volt, míg ezúttal a science fiction irányába mentetek el. Te hogy látod?

SS: Ennek az albumnak is van egy elég erős filozofikus oldala, de összességében a szövegek szerintem ismét elég spirituálisra, filozofikusra és valóban kicsit tudományos-fantasztikusra sikerültek. Egyébként Mark az, akihez közel áll ez a világ, én inkább olyan filozófus alkat vagyok, az iskolában is nagy rajongója voltam ezeknek az óráknak. Én vagyok bandában a szövegírás másik oldala és spektruma. Hogy mi a valóság, az mindig is egy nagy kérdése volt az életnek. Mi pedig megpróbáljuk a lehető legjobban megválaszolni ezt a virtualitáson keresztül olyan szemüvegekkel, amiket az áruházakban kapni. Amit ezekben látunk, nagyon valóságosnak tűnnek, de mégsem azok, így felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet azzal a világgal, amiben élünk. Ez valóság vagy sem?

HRM: Az új Epica-logó egy saját farkába harapó kígyót ábrázol. Van ennek valami jelentése a jövőre nézve?

SS: Tulajdonképpen ez az Universal Death Squad című dalra utal, amiben van egy olyen sor, hogy „I am forever, the snake devouring it’s tail. In search of eternity.” Ez valamilyen szinten kapcsolódik a gyilkos robotokhoz, amiket mi alkottunk, és végül saját döntésükké válik, hogy gyilkoljanak vagy sem, úgyhogy alapvetően megharaptuk magunkat azzal, hogy megalkottuk ezeket a robotokat, mivel átvették tőlünk az irányítást. (nevet) Szerettük volna lecserélni a logót, és mivel Isaac elég ügyes ezekben a grafikai dolgokban, előállt ezzel az ötlettel.

HRM: Egyébként pont ebben a dalban érzem azt, hogy az eddigi legmagasabb énektémáiddal kell megbirkóznod. Ebben is újítottatok, hogy feszegetitek a határaitokat?

SS: Igen, itt valóban elég magasan éneklek. (nevet) Tulajdonképpen az volt a cél, hogy kicsit változtassunk az énekstílusomon. Ritmikusabb, sokkal inkább szinkronban van a gitárokkal, magas és mély, popos és rockos, szóval elég sokrétű.

HRM: Azt mondják, szülés után a hölgyek kiteljesednek, és sok mindenben jobban produkálnak. Érzel bármilyen változást immáron édesanyaként?

SS: Természetesen, de nem feltétlenül az éneklés terén, hanem mint ember. Az egész életed megváltozik, amikor gyermeked születik. Gyönyörű, de egyúttal nagyon intenzív is. (nevet) Sokkal jobban élvezem az életet, mint régebben, de ugyanakkor fájdalmasabb is az összetartozás miatt, amikor például turnézni kell.

HRM: Köztudott, hogy az Epica-dalokat a srácok írják, de hogyan szállsz be ebbe a kreatív folyamatba te? Van esetleg olyan dal, aminek az alapjai hozzád köthetőek?

SS: Sosem írtam egyetlen Epica-dalt sem, azonban mindig elmondom a véleményem a szerzeményekkel kapcsolatban, például ha nem tetszik mondjuk egy dallamív. Ilyenkor komolyan veszik a srácok a javaslataim, és változtatnak az eredeti elképzelésükön. Szóval nem vagyok ennek a folyamatnak aktív részese, de mindig van valamilyen visszajelzésem, a többi hasonló jellegű feladat pedig a producerünk, Joost van den Broek munkája.

HRM: Egyébként vannak ilyen jellegű törekvéseid? Gondolok itt a saját dalok írására, esetleg egy szólólemezre valamikor a jövőben.

SS: Már évek óta gondolkodom a szólólemezen, de miután édesanya lettem, és az Epica eléggé elfoglalttá vált, így ezt az ötletet eltettem. Amikor otthon vagyok, akkor nem akarok estig dolgozni, csak pihenni és a családommal tölteni az időt. Talán ha az Epica kicsit lassítana – amire nem sok esélyt látok –, akkor több időm maradna a szólóprojektemre. Egyébként nem hinném, hogy a metalszakmát különösen érdekelné, mivel inkább lenne egy popos vagy jazzes dolog, de mindenképpen valami egyszerű.

HRM: A zenekar jelenleg elég erős tényező az európai metal életben. Érzitek ennek a felelősségét?

SS: Nem igazán, mivel mindig keményen dolgozunk és elég produktívak is vagyunk, amit bizonyít, hogy két és félévente van egy új lemezünk. Mindennek tetejébe sokat turnézunk, ugyanakkor mindig megbizonyosodunk arról, hogy jó minőséget adjunk ki a kezünkből, legyen szó a dalokról vagy az előadásainkról. A rajongóknak tetszik a zenénk, az Epica pedig egyre sikeresebb, úgyhogy ez nagyszerű.

HRM: Gondoltad volna a kezdetekkor, hogy ilyen sikereket értek majd el az elkövetkezendő évek alatt?

SS: Az elején természetesen fogalmam sem volt, de később aztán támadtak olyan megérzéseim, melyek fényes jövőt jósoltak. A rengeteg munka mellett a szerencsén is sok múlik, ugyanakkor néha meg kellett küzdenünk különféle viszontagságokkal, szóval a siker az nem egy olyan dolog, ami csak úgy az öledbe hullik, meg kell érte dolgoznod. A kezdetekkor azonban volt egy nagyon jó lemezkiadónk, aki támogatott minket anyagilag, így elég fiatalon is tudtunk turnézni, ezek a faktorok pedig mind közrejátszottak abban a sikerben, amit elértünk.

HRM: Rengeteg banda operál vendégzenészekkel, hogy így emeljék a lemez színvonalát. Ti nem gondolkodtatok ebben sohasem?

SS: Nem, mivel nem érezzük ennek szükségét. De ha jobban belegondolok, akkor például az intróban Coen kislánya is énekel, és tulajdonképpen ennyi közreműködés elég is. (nevet) Komolyra fordítva a szót, itt a teljes szimfonikus zenekar, akik végig hallhatóak az albumon, szóval voltak itt vendégek rendesen.

HRM: A holland énekes hölgyek jelenleg a világ élvonalába tartoznak. Érződik az Hollandiában, hogy ennek hatására egyre több lány próbál meg énekesként érvényesülni?

SS: Elég nehéz erre válaszolni, de az biztos, hogy a holland metalbandák nagyon népszerűek manapság. Ha valakit ezek a zenekarok inspirálnak, akkor először azzal kezdi, hogy kipróbálja a tehetségét a neki szimpatikus stílusban, Hollandia pedig egy olyan ország, ami elég széles kínálattal bír, bátran lehet mondani a female-fronted csapatok hazájának is.

HRM: Hogyan tudod összeegyezteti a turnézást a családi élettel?

SS: Elég nehéz, de szerencsések vagyunk, mert van egy nagyszerű családunk, aki kisegít minket. Az biztos, hogy ha ők nem lennének, akkor sokkal bonyolultabb dolgunk volna.

HRM: Otthon amúgy szoktál Epica-dalokat énekelni a fiadnak?

SS: Nem igazán szereti az Epica-dalokat, mert tudja, hogy a zenekar miatt nem vagyok mindig otthon, ez pedig szomorúvá teszi. Ha megpróbálok neki videókat, dalokat mutatni, akkor általában kikapcsolja, szóval nem egy metalrajongó. (nevet) A zenét egyébként szereti, ha meghall valamit, akkor táncol, ha pedig megváltozik a zene, akkor egy újféle mozdulatsort mutat be. Nagyon aranyos.

HRM: Öltözködés szempontjából sok rajongód próbál meg követni. Nem érzed emiatt úgy, hogy utat kell mutatnod, és figyelned arra, hogy mikor mit veszel fel?

SS: Igazából azokat a ruhákat, amiket a színpadon viselek, nem hordanám, hogyha mondjuk vásárolni mennék el. (nevet) Nem mondom, hogy ezekben kellene járnia bárkinek is, de természetesen mindig észben tartom, hogy rengetegen figyelnek koncert közben. Ha visszagondolok, hogy miket viseltem, amikor elkezdtük az Epicát… nos, azok nem a megfelelő öltözetek voltak. Elég fiatal voltam, azokat a ruhákat most biztos nem venném fel. (nevet)

HRM: Ha már szóba került az öltözködés, akkor az is nagyon érdekelne, hogy a színpadi ruháidat ki tervezi? Vagy esetleg te válogatsz össze mindent a fellépésekhez?

SS: Nagyon sok ruhát vásárolok és alakítok át, de van olyan, amit én tervezek Ingeborg Steenhorsttal közösen, akivel már jó pár lemez óta dolgozunk együtt. Szeretnénk, hogy a zenekari öltözékek passzoljanak egymáshoz, hiszen ez is része az Epica megjelenésének. Számomra egyébként nagyon élvezetes dolog kiválasztani, mit viseljek a koncerteken, de az erre való felkészülés is, a vásárláson a smink elkészítésén át egészen a frizuráig bezárólag. Az aktuális turnéra már megvan, hogy miket fogok magammal vinni, azonban van olyan ruha, amit csak a forgatásokon és a fotózásokon használtam, mivel elég kényelmetlenek. Régebben elkövettem azt a hibát, hogy felvettem egy olyan ruhát koncertre, ami a fotózáson szép és kényelmes volt, azonban a színpadon folyamatosan az járt a fejemben, hogy mi a fenéért ez van rajtam. (nevet) Attól féltem, hogy elszakad rajta valami, illetve ha valami komolyabb énekelnivaló van egy dalban, akkor nem árt, ha a lábaiddal is biztos alapokon állsz és meg tudod támasztani a hangot, azonban kényelmetlen szerelésben egér méretű lépésekkel toporogni nagyon bután néz ki.

HRM: A férjed, Oliver, illetve a Reményi Ede Szimfonikus Zenekar révén is van bőven kapcsolatod Magyarországgal, ahogy az Epicának is. Hogyan tekintesz hazánkra, és elfog-e bármiféle különleges érzés, ha hozzánk jöttök koncertezni?

SS: Szeretem Magyarországot és a magyar embereket, ráadásul a vezetéknevem is kapcsolódik az országhoz, mivel felvettem Oliver családi nevét, úgyhogy a színpadon Simone Simons, azonban a teljes nevemen Simone Simons Palotai vagyok. Az apósom budapesti, Oliver félig, a fiam pedig negyed részben magyar, valamint szintén Palotai. Nagyszerű dolog, hogy tovább tudjuk vinni ezt a nevet. Budapestet egyébként nagyon kedvelem, otthon érzem magam, amikor ott járunk. Később, ha a fiunk nagyobb lesz, akkor elmegyünk nyaralni a Balatonra is.

HRM: Hamarosan útra indultok az új albummal, a turnénak pedig januárban budapesti állomása is lesz. Mit üzensz a magyar rajongóknak a koncert előtt?

SS: Először is köszönöm szépen [magyarul – szerk.] a támogatásotokat! Reméljük, sokan eljöttök a koncertre, és imádni fogjátok az új albumot, amin sokat dolgoztunk, és amire nagyon büszkék vagyunk. Örülök, hogy ismét visszatérhetünk Magyarországra, valamint remélem, hogy sikerül begyűjteni a koncert előtt egy kis kürtőskalácsot, mert nagyon imádom, különösen a fahéjasat. (nevet)

Készítette: TAZ
Köszönet a segítségért Savafannak!