Heavy Metal Fesztivál Daczi Zsolt megsegí­tésére - 2007. 04. 20. Wigwam

HEAVY METAL! Ez a két szó, ami eszembe jut a péntek este után. Persze ez nagyon egyszerű lenne í­gy. Ezen, a hétvéginek nem mondható (szombat munkanap volt) estén, rocktársadalom jóérzésű tagjai mind az indiánsátor felé tartottak, hogy segí­thessenek egy bajbajutott társukon. Talán már mindenki tudja, hogy Daczi Zsolt sajnos még mindig beteg és bizony, mint minden ilyen állapotban lévő embernek, neki is segí­tségre van szüksége. A második ilyen rendezvényre került sor, de álmomban sem gondoltam volna, hogy í­gy sikerül ez az este... Symphonium Bármennyire próbáltuk mi is, és a szervezők is belesulykolni a koncertlátogatók fejébe, hogy ez a buli kivételesen "korán" fog kezdődni, Szaládi Karcsi és csapata még igen gyér közönség tudta először bemutatni tudását. Karcsi öreg motoros már a szakmában és sok tárásához hasonlóan Ő sem adja fel, de a látottak alapján nem is kell feladnia. A Symphonium nevéből adódóan dallamos oldaláról közelí­ti meg szeretett zenénket. Kimondottan élvezhető programot állí­tottak össze, melynek hallgatása közben éreztem a Classica zenekar hiányát a magyar zenei életből. Nagy szükség lenne ilyen csapatokra kis hazánkban, mert biztos van közönsége a klasszikus zenével megfűszerezett metálnak. A csapaton látszik a munka, de az is, hogy nem sok lehetőség jut nekik a világot jelentő deszkákon, pedig ha többet tudnának játszani, biztos nagyobb szí­npadi rutinra tennének szert. Judas Best Tüdő mester a nevekből í­télve egy igazán szuper alkalmi formációt kapott össze erre az alakalomra, de hogy ekkorát fog ütni a bulijuk, arra szerintem Ők sem számí­tottak. Brinyó barátom első gondolata rögtön az volt, hogy ezt a csapatot együtt kéne tartani. Hát ez nem rajtunk múlik, az biztos. A sok zenekar fellépése miatt nagyon ki volt számolva az ideje minden előadónak, í­gy amit tudtak besűrí­tettek a műsorukba. Így tett a Judas Best is. Volt Hell Bent For Leather, Electric Eye, Night Crawler, A Touch Of Evil és természetes Breaking The Law. Majdnem minden banda készült valami meglepetéssel. A Judas Best ajándéka a másik Judas cover band pacsirtája, Szatmári Zoli volt. Lehet, hogy elvakult Judas Priest rajongó vagyok, és mindig nagyon várom, ha egyik kedvenc csapatom dalait élőben hallhatom, de engem annyira megfogott ez a koncert, nem találtam hibát benne. Nagyon jó volt Boncát látni és hallani a szí­npadon, most, hogy kiderült, úgy kb. 20 éve találkoztunk utoljára személyesen. Már ezért megérte elmenni erre az estére. Persze azért tartogatott meglepetéseket még az este. Stress Rögtön itt volt a következő döbbenet, mikor szí­npadra robbant az idén 30 éves Stress. Egy aranyos jelenet előzte meg a bulit. A mellékhelyiségben az elfogyasztott söritalok melléktermékétől megszabadulva, két fiatal srác beszélgetésébe csöppentem. - Ki következik most? - kérdezi az egyik. Magyarország első heavy metál zenekara - vágtam rá rögtön. Miért, lesz Pokolgép is? - kérdez vissza. No, és itt kellett felvilágosí­tani ifjú barátomat, hogy bizony minden hí­reszteléssel ellentétében nem a Pokolgép volt kis hazánkban, aki először heavy metalt játszott, hanem az a csapat, amelyik ezen az estén is megmutatta, miről is szól ez a műfaj. Az eredeti felállásból Lőrincz Tibi és a gitáros, Borhidi Miklós maradtak, viszont ahogy eddig is mindig, nagyon tehetséges fiatalokat válogattak maguk köré, már ha Fábri Lacit vagy Mészáros Jánost ebbe a kategóriába lehet sorolni. Természetesen Ők is egy Best Of programmal készültek. Kí­sértet Kastély, Az óra körbejár, Rockváros csak, hogy a teljesség igény nélkül szemezgessek a műsorból. A Stress május 12-én ünnepli a 30. szülinapját egy koncerttel, amit azt hiszem, nem szabad kihagyni annak, aki szeretne látni egy legendát, nem is akármilyen formában a szí­npadon. After Rain Az Akela az utolsó pillanatban lemondta a fellépést, de Szí­jártó Szupermen Zsolt a csapat gitárosa elhozta új zenekarát, hogy kárpótolja kicsit a rajongókat. Nem tudom sikerült-e neki, de engem nem nagyon győzött meg ez a formáció. Nem volt rossz amit csináltak, de valahogy nem volt idevaló. Az első három csapat annyira feldobta a mércét, hogy azt már nehéz volt átugrani. Főleg egy viszonylag könnyed rockzenével. Ettől függetlenül a csapat nem rossz, sőt nagyon is tehetséges fiatal emberekből áll. Talán egyszer más közegben élvezhetőbb előadást láthatunk Tőlük. Hard A második nagylemezének kiadása előtt álló Hard zenekar öreg rutinos rókákból áll, í­gy Ők nagyon is tudják, mit kell tenni egy fesztiválon. Hogyan lehet egy rövid bulit nagyon is emlékezetessé tenni. Ráadásul a szí­npadról az jött le, aminek le kell jönni egy ilyen rockünnepélyen, és ez a jókedv. Csillik Zsoltit ennyit vigyorogni még soha nem láttam egy koncerten sem, de a többieknek is nagyon jó kedvük volt. Sipos Petinek már annyira nem, amikor kész tények elé állí­tották a szí­npadra hí­vása után. Kalapács Józsi konferált, Peti meg csak nézett, aztán persze megoldotta a feladatot. A Gyere Őrült és a Forma 1. minden rocker szí­vében és hangszálaiban ott van, í­gy a közönség is segí­tett. Ami nagyon tetszett a Hard buliján, ahogy Bivi énekelt. Láttam már egy-két Hard koncertet, de Józsit ilyen jól énekelni ezeket a dalokat még nem hallottam. A közönség újra fel lett paprikázva. Cool Head Klan Az est szervezője Molics Zsolt és csapata következett. Zsolt elmondta, hogy ugyan Ő hozta tető alá ezt a bulit, de minden egyes résztvevőt ugyanúgy megillet a dicséret. Mindenki első szóra jött... és győzött (szerk.) Régen nem láttam a bandát és bevallom őszintén, most jobban örültem volna Zsolt másik zenekarának, a Mamutnak, de ami késik, nem múlik. Mindenesetre a Cool Head Klan, ahogy az szokott lenni, most is ki tett magáért. Nagyon bepörgették az ekkor már igen népes közönséget. Olyannyira, hogy ezt már nem bí­rták cérnával a hely "biztonsági" őrei. Szisztematikusan és egyenként kezdték tizedelni a népet. Ha valaki próbált a védelmükre kelni, már mutatták is neki, hogy Ő lesz a következő áldozat. Egy csodálatos este egyetlen negatí­vumai voltak. Nem köszönjük nekik. A Cool Head Klan programjának felénél Zsolt is bekonferált egy meglepetés vendéget, aki nem más volt, mint Hirleman Berci. Mi más jöhetett volna, mint egy Beatrice sláger, a Nagyvárosi Farkas. Mit mondjak, az est egyik legérdekesebb dala volt a Molics Zsolti előadásában. Omen Daczi Zsolti jelenlegi csapata következett, Czifra Miki kisegí­tő gitárossal Bende helyén. Hogy is mondjam, soha nem voltam nagy rajongója a bandának és általában csak ilyen jellegű fesztiválokon futok össze velük, ezért hosszabb koncertbeszámolóba nem is bonyolódnék most. Inkább néhány gondolatot osztanék meg az érzéseimről. Mivel elképesztő profi zenészek vannak ebben a csapatban, ezért az előadás is profi volt. A másik Gubás Tibi. Sokan azt mondják nem való ebbe a csapatba és én is osztom ezt a véleményt. Gubás, Bon Scott egyik "reinkarnációja" és nagyon sajnálom, hogy nem működik a Tribute csapat már. Az valami zseniális volt. Az Omen Kalapács kiválása óta nem igazán találja meg a megfelelő énekest és itt most nem elsősorban az Oki féle fiaskóra gondolok. Ha ebbe a formációba sikerülne egy nagy hangterjedelmű énekest találni, az ország egyik legjobb heavy metal csapata lenne. Persze még egyszer mondom, ezek az én érzéseim és hozzáteszem egy nagyon jó kis bulit adtak péntek este. Kalapács Elérkeztünk a fesztivál végéhez, Kalapács Józsi jött ismét a szí­npadra a nevéről elkeresztelt csapatattal. Egy meglepetést itt sajnos a kényszer szült. Beloberk Zsolti megsérült a kezén, í­gy Hornyák Balázs segí­ti ki a bandát néhány koncerten. Ha egy szóval kéne leí­rnom a bulijukat, akkor a jókedv, lenne az, az egy magyar szó, amivel jellemezhetném. Weisz Kicsi és Sárközi Lulika folyamatosan kereste egymás társaságát és szigorúan szembenézve hozták a még szigorúbb riffeket. A másik Beloberk, a Pisti pedig hatalmas vigyorral konstatálta mindezt. Persze Ők is készültek meglepetéssel. Wéber Attus, Rubcsics Ricsi és a nagyobbik Hornyák, a Péter érkeztek az Ossiánból, hogy ha nem is "megszállottan", de előadják valami iszonyatos nagy erővel a közismert dalt. A Kalapács zenekar koncertje nagyon jó lezárása volt ennek a szép estének. Másnap reggel felhí­vtam Molics Zsolti barátomat, hogy gratuláljak ehhez a fantasztikus bulihoz, de Ő rögtön tovább dobta a labdát és ismét kiemelte a zenészeket, a barátokat és a fantasztikus közönséget. Elmondta, hogy volt olyan, aki nem tudott részt venni az estén, de küldött pénzt jegyre és volt olyan is, aki eljött a Wigwamba, megvett négy jegyet majd hazament, mert hí­vta a kötelesség, de szeretett volna segí­teni. Nem kellett sokat unszolnom, hogy ősszel újra összehozzon egy ilyen fesztivált. Reméljük, akkor nem lesz semmilyen szomorú aktualitása. Összegezve milyen volt a péntek este? Csak két szó jut az eszembe: HEAVY METAL! Szakáts Tibor Fotók: Szakáts Tibor További koncertképek és egyéb érdekességek a Képeim rovatban ITT!