South African Blues: Dan Patlansky, VoluMen – A38, 2016.08.29.

Le a kalappal a hazai Gary Moore Rajongói Klub (Lord Of The Strings) előtt, hogy a gitáros örökségének méltó ápolása mellett más kiváló fiatal húrbűvészek fellépéseit is folyamatosan szervezik. Az amerikai Ryan McGarvey május végén már másodszor lépett fel nálunk, a német Henrik Freischlader november 14-én érkezik hozzánk, nemrég pedig a dél-afrikai illetőségű Dan Patlansky bűvölte el tudásával a nagyérdeműt. Ő is másodszor járt nálunk, hiszen tavaly ősszel Joe Satriani előtt melegítette a hangulatot. Akkor többen mondták, hogy az ő bluesos játéka nem illett Satch instrumentális rockjához.

Még mielőtt Dan színpadra lépett, valami még történt. A szervezők előzenekarnak a magyar VoluMen formációt választották. A tatabányai ötösfogat igazi mai zenét játszott: fogyasztható, ugyanakkor színvonalas produkciójuk elnyerte a zsűri tetszést, bluesos, funkos, jazzes nótáikat magyarul és angolul adták elő, és Peter Gabriel nagy slágere, a Sledgehammer is bekerült a setlistbe. Ez valószínűleg még abból a korai korszakból van, amikor csak feldolgozásokat adtak elő, és ekkor még nem Schweighardt Tamás állt a mikrofon mögött. Kicsit furán hangzott, hogy nem használtak benne fúvósokat, de azt hiszem így is elkapták a dal lényegét. Technikailag embertelen nehéz eljátszani ezt a nótát, és a srácok hitelesen tolmácsolták a fő üzenetet.

Eddig egy ötszámos EP-je jelent meg a csapatnak, de Schwekitől tudjuk, hogy készül az album is. Mindent összevetve egy technikailag felkészült csapat állt fel egy megnyerő, magabiztos, smirglihangú énekessel, akiknek a stílusát én még nem éreztem teljesen kiforrottnak, de szerintem csak idő kérdése, mikor alakul ki teljesen a zenei irány. Várom az LP-t, ez a nyolcszámos műsor engem meggyőzött, hogy érdemes odafigyelni a srácokra.

Setlist:

Ölni kéne / Way Too Loud / Selfies, Tweets And Hashtags / Granted / Will It Go?/ Wake Up Now! / Sledgehammer / Bad Days

Körülbelül negyedórás átszerelés után érkezett az est fő attrakciója. Illetve nem is, mert az átszerelés alatt ő is a színpadon tartózkodott a technikai személyzettel és a többi muzsikussal együtt, aktív részese volt a beállásnak. Sőt, már hamarabb is lehetett találkozni vele, már érkezésemkor fényképek készültek róla a hídnál.

Ami a kísérőzenészeket illeti nem a saját bandájával jött el hozzánk, hanem németországi barátaival: Jonathan Murphy basszusgitározott, Tom Gatza billentyűzött és vokálozott, és Felix Dehmel dobolt. Őszintén szólva semmit nem vettünk észre abból, hogy nem az állandó muzsikusai nyűvik mellette a hangszereket. Nagyon egyben volt az egész produkció, tökéletes volt köztük az összhang. A legszembetűnőbb az volt számomra, hogy Patlansky a lemezekhez képest nagyságrendekkel keményebben szólalt meg élőben. A stúdiófelvételeken – melyek szintén nagyon jók – ezek szerint jócskán visszafogta magát ahhoz képest, amit a színpadon művelt. Három hónappal ezelőtt a másik kiváló gitárosnál, Ryan McGarveynál nem volt ekkora megszólalásbeli különbség a stúdióproduktumok és az élő előadás között.

Úgy látszik, a néhai Rory Gallagher nem egy húrtépőt fertőzött meg a kopott Fender Stratocaster használatával. Ryan McGarvey után Dan Patlansky is egy rendesen elnyűtt, de baromi jól szóló hangszeren játszotta végig a buli nagy részét, de alkalmanként előkerült egy Fender Telecaster is. Szereti a lassú bluesokat, és nagyon jól rájuk tud érezni. Nem egy ilyen nótát nyomott el, a szólókat halkan, átgondoltan pengetve indította, majd átcsapott kegyetlen húrtépésbe. Ilyen szerzemény az új album, az ’Introvertigo’ csúcspontja, a Still Wanna Be Your Man, az est folyamán három másik új szerzeménnyel karöltve ez is elhangzott.

Ő is előszeretettel használta a „csellóhangzást”: ezt a gitárosok úgy produkálják, hogy nem pengetik a húrokat, csak a nyakon fogják le a hangokat, közben finoman tekergetik a potméter gombját. (Hendrix, és különösen Blackmore nagymestere (volt) az ilyen játéknak. Hallgassátok meg a Fools és a Mistreated szólóit.) A végére pedig betett egy olyan effektekkel teletűzdelt feedbackes hangorgiát, amihez hasonlót Jimmy Page produkált a Zep ’The Song Remains The Same’ koncertfilmjében, a Whole Lotta Love-ban vagy a Dazed and Confusedban. Tényleg csak a hegedűvonó hiányzott Dan kezéből. Pár dalt alaposan megnyújtott, hosszú szólókkal szórakoztatta a zsűrit, ami jól reagált a hangszeres betétekre, igaz, a slow bluesok halk részei alatt túl hangosan dumáltak páran, meg csörögtek az üvegek. Három zenésztársának is adott alkalmat, hogy bemutassák tudásukat, bár nekem már a buli legelején nyilvánvalóvá vált a ritmusszekció kiváló felkészültsége.

Dan Patlansky koncertje számomra kiváló nyárzáró mozzanat volt, és újból erősítette hitemet, hogy vannak fiatal gitárosok, akik őrzik a lángot velünk. Nem annyian vagyunk, mint 40-50 éve, de elegen ahhoz, hogy a blues tovább éljen.

Setlist:

Drone / Sonnava Faith / Stop The Messin’ / Bring The World To Its Knees / Loosen Up The Grip / Bet On Me/ Run/ Still Wanna Be Your Man / Fetch Your Spade / Backbite / My Chana / Hold On / Daddy’s Old Gun

Szerző: Bigfoot
Képek: TT
Köszönet a Lord Of The Strings csapatának!