Gyorsabb bontani, mint építeni: Within Temptation, Powerwolf, Tankcsapda – FEZEN, Székesfehérvár, 2016.08.05. (3. nap)

Idén pont azt a napot néztem ki magamnak a FEZEN kínálatából, amit nem érintettek a zenekari lemondások; de a jóisten talán úgy gondolhatta, nehogy már jó legyen nekünk is, így a legkaotikusabb nappá alakította. Többször jártam már a MÁV pályás eseményen, így csak picit volt furcsa, hogy most a közelben alakították ki a fesztivál területét, bevonva az eddig másként használt övezetet. Az új placc jobban hasonlít egy fesztiválhoz, a régi mégiscsak egy „sima” focipálya volt az épített keretek közé szorítva.

Már a Powerwolf-dedikálásra leértem, és a sátor előtt szép kis sor várta Germánia Farkasait, akik állták is a rajongók rohamait. A dedikálás után volt időm feltérképezni a területet, és örömmel tapasztaltam, hogy a kajaválaszték mennyisége pozitív irányba változott, viszont a már jól megszokott és bejáratott étkeket árusítók is újra megjelentek. A koncertek előtt még megnéztem a Within Temptation-dedikálást is, ahol a sátor előtt már kígyózó sorok vártak a hollandokra. Volt is ebből kalamajka, mivel mindenki szeretett volna közös képeket készíteni a bandatagokkal, csakhogy amikor izgul az ember, akkor a technikai érzéke elhagyja. A közös szelfikben több alkalommal is Sharon és a zenekar tagjai segítettek a delikvenseknek. Emiatt – és a nagy tömegnek köszönhetően – nem mindenki ért be a sátorba a kiírt időpont végéig, és mivel a zenekarnak más kötelezettségei is voltak, így a biztonságiaknak kellett közbeavatkozni, hogy ne legyen nagyobb balhé.

Akkor nem tudtam, hogy a nap valódi headlinere a Powerwolf lesz, és ezt az összegyűlt tömeg sem gondolta. Lassan hazajárnak, amivel nincs is semmi probléma, hiszen mindegyik koncertjük élvezetes és profin kivitelezett volt. Amivel gondom van, hogy évek óta szinte semmit nem változott a program gerince, és a poénok is ugyanazok az átkötő részeknél. A kettéosztott közönségénekeltetés, és a Werewolves előtti „hú-ha”-zás is ugyanolyan. A számok ellenben kiválóak, a színpadi mozgás és jelenlét továbbra is példaértékű, a közönséget is nagyon gyorsan beindítják, és végig fenntartják a figyelmet. De sokkal merészebben is belenyúlhatnának a programba; az első lemezt teljes egészében hanyagolták és az egész jól sikerült ’Lupus Dei’-t is csak egy tétel képviselte.

Természetesen érthető az új lemezek erőltetése, pláne egy fesztiválon, de annyit jártak már itt, hogy nyugodtan be lehetne vállalni egy változatosabb szettet is. Pár évvel ezelőtt a Sabatonnál éreztem hasonló megtorpanást, amikor anélkül is meg lehetett írni egy beszámolót, hogy az ember ott lett volna. Ők léptek egyet előre, mind a programot illetően, mind vizualitásban (tank, színpadkép, pirotechnika), és azóta újra kíváncsian várok egy-egy újabb Sabaton-koncertet. Nagyon remélem, hogy az Epicával közös turnén egy megváltozott és merészebb Powerwolfot látunk Pesten!

Amúgy a Greywolf tesók új, kézzel készített, és egyedileg rájuk szabott gitárjai nagyon pofásan néztek ki. Tökéletesen beleillenek a kosztümök világába, de mégis mindkettőnek az egyéniségére szabták a designt. Falk Maria Schlegel két billentyűállványa is jó ötlet volt, amikor anno kitalálták, mert ki is használja őket, ezzel is életet lehel az általában statikusabb hátsó régióba, mivel a billentyűs-dobos párosok ritkán szoktak mászkálni a színpadon. A koncert vége felé megérkezett a vihar előszele, és a hatalmas Powerwolf-molinót úgy lengette a szél, hogy a dobos Roel Van Heldent majdnem beterítette, szinte a feje felett lengedezett. Mindent egybevéve ez megint egy élvezetes és jó buli volt.

Setlist:

Blessed & Possessed / Coleus Sanctus / Amen & Attack / Sacred & Wild / Army of the Night / Resurrection by Erection / Armata Strigoi / Let There Be Night / Sanctified With Dynamite / Werewolves of Armenia / Kreuzfeuer / All We Need Is Blood / In the Name of God / We Drink Your Blood / Lupus Dei

A Rockpart eseményeiből okulva a vihar közeledtével a szervezők már a németek után kiírták a kivetítőkre, hogy azt a tájékoztatást kapták, hogy nagy vihar várható, és a közönség biztonsága érdekében azonnal be fogják szüntetni a fesztivált, ha a katasztrófavédelem úgy ítéli meg a helyzetet. Normális esetben a Within Temptation roadjainak alig fél óra bőven elég lett volna a színpad átépítésére, ehelyett a színpad bontásába kezdtek. A hátsó és oldalsó molinókat az ipari alpinisták gyors tempóban lebontották, és a hátralévő két zenekar segédei összedolgozva kezdték el visszabontani a színpadképeket. Ugyanis azt az ukázt kapták, hogy semmilyen magas vagy függőleges tárgy nem maradhat a színpadon, mivel akkora vihar érkezhet, mely nemes egyszerűséggel lefújná azokat onnan. A kivetítők ekkor már úgy lebegtek, hogy félő volt, mikor repülnek el. Azokat is leeresztették a földre a biztonság érdekében. Amit órákon át építettek a technikusok és színpadépítők a kezdés előtt, azt most a WT és a Tankcsapda emberei alig 45 perc alatt lebontották. Hatalmas munkát vittek végbe a szakemberek, tökéletes összhangban szedték szét a színpadot, le a kalappal előttük! Szóba került az is, hogy esetleg elmaradnak a koncertek, a hollandok már az akusztikus hangszereiket készítették elő egy esetleges unplugged bulihoz, majd a szervezők a zenekarra bízták a döntést, akik úgy döntöttek, hogy egy látványtól mentes, rövidített programot nyomnak. A katasztrófavédelem illetékesei úgy kalkuláltak, hogy a máshol hatalmas károkat okozó, esővel megspékelt vihar fél tizenkettőre érhet Fehérvárra, addigra be akarták zárni a fesztivált a személyi sérülések elkerülése végett. Az így megmaradt időn osztozott a Within Temptation és a Tankcsapda. A Tankok még át is adtak a hollandoknak a saját idejükből, hogy ezt ők nem használták ki, az a zenekar menedzserének döntése volt. A közönséget tájékoztatták, hogy a két buli meg lesz tartva, amint vihar-kompatibilissé teszik a színpadot. Az viszont tény, hogy a programkurtításról nem tájékoztatták a közönséget. Nem mintha ez bármin is változtatott volna.

Többször volt szerencsém teljes pompájában látni a Within Temptationt, és azt kell mondjam, látványban nagyon odateszik magukat a hollandok. A csúcs nálam a pár évvel ezelőtti Masters of Rock fesztiválos fellépésük volt, attól lehidaltam. Annyira tökéletesen egészítették ki a ledfalon vetített videók a koncertet, a fények annyira jól voltak megkomponálva, hogy számomra a mai napig közel etalonnak számít az akkori buli. Mindig emelte a koncertjeik minőségét, hogy nem egy csupasz színpadon léptek fel, hanem állandóan valami újdonsággal turbózták fel az éppen aktuális turnét. Erről a hazai rajongók is megbizonyosodhattak még 2014-ben a Pecsában.

Viszont egy nagy veszélye van ennek az erős vizualitásnak: a zenekar jobban visszahúzódhat, statikusabbá válhat, mivel annyira látványos az egész, hogy ezek az apróságok fel sem tűnnek, illetve a sok mozgás talán már túl sokká is válhat a többi látványelemmel együtt. Első alkalommal még 2004-ben láttuk a bandát egy bécsi fesztiválon, valamikor a kora délutáni sávban, de már akkor is odatették magukat látványban. De időben talán akkor játszhattak ilyen (rövid) programot, mint itt a Fezenen. Azóta a zenekar ázsiója hatalmasat ugrott, és több ezres arénákat töltenek meg, illetve fesztiválok headlinerei. Furcsa is volt őket ennyire puritán és alig megvilágított közegben látni, de az utóbbi koncertjeik közül talán ezt élveztem a legjobban.

Érezhették ők is, hogy a biztonságot adó látványelemek nélkül nekik kell hozzáadni azt a pluszt, hogy a megszokott minőséget kapja a közönség. Ennyire mozgékonynak én még nem láttam a zenekart, szinte már powerwolfi mennyiséget szaladgált a 3 gitáros, és Sharon is sokkal többet mozgott. Hangja tökéletes formában volt, és kedvessége sem szenvedett csorbát az idegőrlő várakozás alatt. Nem volt többszöri átöltözés a koncert alatt, csak az utolsó Mother Earthre kapott magára egy kendőszerű rongyot. Persze a hangzásnak nem tett túl jót a vihar, vitte mindenfelé a hangokat annak függvényében, hogy éppen mikor, mekkora erővel és honnan fújt a szél, de amikor pár pillanatra kitisztult a kép, akkor egész jól szólt, legalábbis ott, ahol álltunk. Sajnos alig több mint 30 perc után véget ért a buli, pedig ezt sokáig bírtam volna még nézni. Kuriózum volt a koncert a zenekarnak, akik nagyon odatették magukat, de azt gondolom, hogy a közönség sem fogja elfelejteni a bulit. Az mindent elmond a programról, hogy másnap majdnem háromszor annyi számot játszottak, mint itt.

Setlist:

Our Solemn Hour / Faster / In the Middle of the Night / Fire and Ice / Stand My Ground / Sinead / Mother Earth

Nagyon gyors átpakolás után máris a színpadon termettek a Tankok, akik egy kisebb buliba vagy egy művelődési házba is több technikát pakolnak a színpadra, mint ezen az estén. A Tankcsapda ha valahol fellép, megadja a módját, és a körülményekhez képest megpróbálja maximálisan kihasználni a rendelkezésre álló teret. Készültek is a srácok nagyon, a pirotechnikai berendezések már napközben felsorakoztak a színpad elején, majd dolguk végezetlenül el is tűntek a teherautó mélyén.

Lukács Laciék a megszokott fesztiválprogramoktól eltérően az új lemez dalait helyezték előtérbe, a rövidített programnak a régebbi tételek estek áldozatul. Laci is kevesebb felkonfot nyomott, nem akart a zene rovására szövegelni, hálás is volt a közönség a gyors egymásutánban tolt dalokért. A látvány hiányát a szintén próbálták kompenzálni a srácok, csak nekik nehezebb dolguk volt, mivel a háromból két ember is kötött pozícióban van. Így Sidire hárult a feladat, hogy odategye magát, amit becsülettel teljesített, többször is a közönséghez közeli kifutón játszott az első sorok legnagyobb örömére. Lukács is megfordult párszor ezen a helyen, de neki ugyebár elsősorban a mikrofonnál akad tennivalója.

Az új lemez erejét jól jelzi, hogy a nem kimondottan Tankcsapda-fanatikusok is énekelték a sorokat, és ezekre a dalokra is nagy beindulás volt. A hangzás náluk annyival volt jobb a hollandokhoz képest, hogy csak 3 hangszert vitt szanaszét a szél, illetve a közönség is teljes hangerővel tolta az ismert sorokat. Közel egy hónap múlva lesz az egyetlen pesti fellépése a zenekarnak, bízom benne, hogy az időjárás akkor kegyes lesz hozzánk, és újra teljes pompájában láthatjuk a Tankokat.

Setlist:

Rock and rollnak hívott / Fiúk ölébe a lányok / Be vagyok rúgva / Sallallalla / Koponyák és csontvázak / A zene betemet / Mennyország tourist / Füst és lábdob / A rock and roll rugója / Egyedül a világ ellen / Köpök rátok / Rock a nevem

Idén nyáron ez már a harmadik olyan metalos rendezvény volt, ahol az égiek valamilyen módon beleszóltak a programba (miért haragudnak ránk ennyire?). Volt egy szerencsétlen baleset miatti lemondás, a Rockpart egyik napjának nagy részét törölni kellett a szakadó eső miatt, most pedig a viharos szél miatt kellett megkurtítani a programot. Jelen esetben szerencsések voltunk, hogy egyáltalán megtartották a műsort, így egyedi, emlékezetes koncertet adott a nap két headlinere. Megértem, ha sokan csalódottan távoztak a nap végén, de sajnos az open air rendezvények egyik veszélyességi faktora az időjárás, amibe sem a zenekaroknak, sem a szervezőknek nincs beleszólásuk. Ezen az estén a színpadi technikusok profi munkájának köszönhetően nem maradtak el koncertek, így senki sem utazott fölöslegesen Székesfehérvárra.

Szöveg: Savafan
Fotók: Mahunka Balázs, Savafan
Köszönet a FEZEN szervezőinek és a Tankcsapda menedzserének!
További fotók ITT