Levin Minnemann Rudess: From The Law Offices Of Levin Minnemann Rudess

írta karpatisz | 2016.07.18.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Lazy Bones Recordings

Weblap: http://www.levinminnemannrudess.com/

Stílus: progresszív/experimentális rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

2013-ban, amikor a trió bemutatkozott, valami miatt elcsúszott mellettem a debütáló kiadvány, amit csak hónapokkal később tudtam figyelmesen végighallgatni. A ’Levin Minnemann Rudess’ korong elsőre nem igazán tetszett, akkoriban értelmetlen jammelésnek tűnt a nagy része. Ahogy a jó bor is beérik idővel, többszöri próbálkozás után én is megvilágosodtam, és bizony igazán értékesnek és élvezetesnek találtam az LMR projekt első albumát. Amint a billentyűs hangszerek varázslója elárulta a nagyvilágnak, hogy ismét ügyködnek valamin, nem volt kérdés, hogy górcső alá veszem a három kiváló zenész második lemezét.

Véleményem szerint a címválasztás ötletes, mert az előző anyag kapcsán már kiderült, hogy bár nem találkozott a három hangszeres egyszerre egy időben és egy helyen, az internet és a modern stúdiótechnika segítségével ezt a problémát át tudták hidalni. Az újdonság esetében a ’From The Law Offices Of Levin Minnemann Rudess’ cím igazi telitalálat. Furcsa egybeesés, de az első és a második lemezen is 14-14 szerzeményt hallhatunk, ám azok, akik még mindig a CD lemezt részesítik előnyben, 3 bónuszt is hallhatnak majd. A kiadványt gondozó Lazy Bones Recordings vezetője a digitális változatot juttatta el számomra, így a három extra tételt sajnos nem ismerem, de sebaj, így is van mit hallgatni.

Az első albumot tüzetesebben megismerve, mindig is hiányérzetem volt, már ami Marco Minnemann gitározását illeti, illetve Jordan Rudess jellegzetes pörgő játékát is sokalltam. Most meglepő módon kiegyenlítődtek a szerepek. Annyira megnőtt a gitártémák szerepe, hogy sokkal egészségesebbnek hat minden egyes mű. Nem túlzás, de a Liquid Tension Experiment hatását is visszahozta bennem ez a formáció, ami leginkább Marco nagyobb szerepvállalásának köszönhető. A dalok olyan értelemben is hasonlítanak a korábban működő négyes szerzeményeihez, hogy rendesen meg vannak írva. Ilyen, számomra kerek, egységes dalok a Back To The Machine, a What Is The Meaning vagy személyes kedvenceim, a Marseille és a Balloon.

Azok sem fognak csalódni a trióban, akik a kísérletező, improvizáló irányba hajló dolgokat is szívesen fogadják. Előfordul, hogy egy basszustémát vesznek elő, és azt járják körbe, de általában ezeknek a kicsit elborultabb, experimentális típusú dolgoknak a felelőse Jordan Rudess. Az ő játékában most az érzem, hogy teljesen szabadjára engedte saját magát, hiszen rengeteg elektronikus és effekt hatású kiegészítést tett a billentyűtémák mellé. A Dream Theater világában egyre inkább letisztuló és konszolidálódni látszó Jordan itt most teljesen szabad kezet kaphatott, és mivel kísérletező környezetben vagyunk, így ez a dolog elfér, de érdekes, hogy a kerekebb dalokban mégis a kimértséget lehet rajta érezni. Tony Levin játéka ugyanakkor hangszerfüggő, mivel Chapmen Sticket leginkább akkor ragadt, amikor az improvizációs oldalát mutatja a csapat, míg a basszusgitárt inkább akkor, amikor szabályosabb, dallamos részeket adtak elő.

Összességében, ha az anyagot vizsgálom, akkor több szempontból is mesteri munka született. A hangzás tisztasága, érhetősége és arányossága számomra a legnagyobb élmény, különösen, ami Marco dobsávjait illeti, továbbá a Jordan Barnes rajza alapján elkészített borító is ötletes. Ha egy Soundcloud-linken található digitális anyag ilyen minőséget ad vissza, akkor a CD lemez várhatóan tovább fokozza majd az élményt.

Pontszám: 9