Kristoffer Gildenlöw: The Rain
írta P.A. | 2016.03.30.
Megjelenés: 2016
Kiadó: Melodic Revolution Records
Weblap: http://www.kristoffergildenlow.com
Stílus: Progresszív rock
Származás: Svédország
Zenészek
Kristoffer Gildenlöw – ének, gitár, billentyűk, basszusgitár, nagybőgő, ütős hangszerek
Lars Erik Asp – dob
Paul Coenradie – gitár
Fredrik Hermansson – zongora, szintetizátor
Anne Bakker – hegedű, brácsa, ének
Maaike Peterse – cselló
Vendégzenészek:
Norman Ebicilio – ének
Cees Pouw – harmonika
Theo Teunisen – orgona
Popkoor Zuilen – kórus ének
Rienk Speelman - karmester
Dalcímek
01. After The Rain pt. II
02. Holding On pt. I
03. Seeking The Sun pt. I
04. Seeking The Sun pt. II
05. Worthy
06. Holding On pt. II
07. See it All
08. Peripheral Memory
09. Breathe In, Breathe Out
10. In the Evening
11. It Was Me
12. Drizzle
13. She
14. All For You
15. The Funeral pt. I
16. The Funeral pt. II
Értékelés
Lassú, de szakadatlan könnyezésbe kezdenek október lomhán mozgó acélszürke felhői. Siratják az elmúlt nyár pezsgő fényeit, félik a közelgő tél mély sötétjét. A látóhatáron eggyé válik az elázott talaj és az azt áztató rettenetes felleg. Nem vihar kavarog, csupán csendes eső hullik, de az megállíthatatlanul öntözi a tájat és a télre készülő egyre csupaszodó fákat.
Kristoffer Gildenlöw második szólólemeze egy ilyen rideg, mindent átható, őszi eső metaforán keresztül mutatja be egy demenciában szenvedő ember érzelmeit. Egy olyan kór hatását az emberi lélekre, mely elmossa az emlékeket, sűrű ködbe borítja a múltat, elhomályosítja a jelent, és végül az elkerülhetetlen hideg sötétségbe vezet.
A 'The Rain' komótosan egybekapaszkodó melódiákkal, gyakran puritán egyszerűséggel, és megdöbbentő mélységében mutatja meg az ezzel a betegséggel járó zavarodottságot, bizonytalanságot, magányt és a legvégsőkig kitartó reményt egyaránt. A súlyos témának megfelelően egy igen komoly, gyakran letargikus hangulatú lemez ez, melyben a zongora és az akusztikus hangszerek játsszák a főszerepet, melyeket gyönyörű női ének, kórus és vonós zenekar is kiegészít. Ahogy Gildenlöw első szólómunkáján, úgy ezúttal is nagyszerű zenészek segítik az egykor a Pain Of Salvation alappillérének számító zenészt. De itt nem az számít, hogy a Gazpacho dobosa, Lars Erik Asp üti a bőröket vagy, hogy Fredrik Hermansson ül a zongoránál, hiszen a hangulat megteremtése a cél, melyet tökéletesen elérnek a szereplők. A zene talán az egyik legjobb módja az emóciók megjelenítésének, de az idősödő emberi elme betegségével járó komplex érzelmek hangokba öntése egy egészen más szintű hozzáállást kíván, aminek Gildenlöw tökéletesen megfelelt. Törékeny dallamai bármennyire is fülbemászóak és szellősen tálaltak, a realitást tárják fel egy olyan ember szemszögéből, aki éppen a realitását veszíti el, ezért a végeredmény teljes befogadása nagy elhivatottságot és odafigyelést kíván. De bármennyire is a betegséggel és az elmúlással járó testi és lelki gyötrődés, és annak minden fájdalma, félelme és csúfsága adja a lemez mondanivalóját, valami méltóságteljesség, sőt elegancia is van abban, ahogy ez a lélek lassan elenyészik, ez az érzés pedig végül egy pozitív kicsengést ad a műnek.
Talán mondani sem kell, hogy a 'The Rain' nem való háttérzenének. Az ilyen albumra szokás mondani, hogy hangulatzene, hiszen csak egy bizonyos lelki állapotban érinti meg a hallgatót, és csak is akkor, ha elég időt szánunk neki. Pont ezért a pontozás is nehéz feladat, hiszen vannak napok, amikor egyszerűen nem lehet ennyire mély muzsikát hallgatni, de amikor elérkezik a megfelelő idő, nem lehet szabadulni tőle.
A 'The Rain' a rajongók anyagi hozzájárulásával készült, és Kristoffer hallhatóan jól hasznát vette minden eurócentnek, hiszen a lemez remek minőségben, igényesen és kristálytisztán szól, pont úgy, ahogy egy minőségi produkciónak kell.
Legutóbbi hozzászólások