Éveken át tartó buli: Tankcsapda, Phoenix Rt. – Barba Negra Music Club, 2015.12.31.

A zenekarral együtt én is elvesztettem az este folyamán a szüzességemet, már ami a szilveszteri koncertlátogatást/zenélést illeti. 25 éves is elmúlt a csapat, de a srácok eddig még mindig szórakoztak az év utolsó estéjén, idén viszont azt találták ki, hogy 3 egymás utáni napon adott debreceni felvezető bulit követően az évváltás idején is színpadra állnak. Nos, ezt a kuriózumot nem szívesen hagytam volna ki. Már az ünnepek előtt elfogyott minden jegy a bulira, vagyis sokan gondolták úgy, hogy az évet egy jó kis Tankcsapda-koncerttel zárják.

Felvezetésnek az a Phoenix Rt. nyomta laza rockját, akik túl vannak már egy Tankcsapdával közös turnén, és azt gondolom, ennek meg is lett az eredménye. Afféle Blink-182-es vonalat hoznak a srácok, kellően intenzív show-val egybekötve. Nincsenek megilletődve egy ekkora színpadon sem, folyamatos mozgásban vannak – Puss Tamás basszeros persze általában a mikrofonhoz van láncolva, de ha alkalma adódik rá, már távolodik is az állványtól, hogy valahol máshol pózoljon, vagy éppen nyújtogassa a nyelvét a közönségre. Kálmán Ákos gitárosról már anno írtam, hogy számomra kicsit sok volt Debrecenben (amikor szintén a Csapda előtt léptek fel), most viszont már nem volt annyira vészes, megszabadult a nagyon extra és felesleges mozgásoktól, és jobban fókuszált a zenélésre. Persze így is egy fél maratonit legyalogolt a buli alatt…

Vannak zenekarok, akik éltek azzal a lehetőséggel, amit a Tankoktól kaptak azáltal, hogy elvitték őket egy körre, és ezek közé tartoznak ők is – van már egy rajongói mag, amely tolja a szövegeket, és folyamatosan csápol mellé. A számukra rendelkezésre álló időt szépen kitöltötték, és kellően felpörgették a közönséget az év utolsó bulijára.

Izgalmas volt az év a Tankcsapda számára: az utolsó lemezt bemutató turné igen hosszúra nyúlt, bejárták a világ több pontját, játszottak ikonikus és különleges klubokban, itthon pedig letarolták a nyári fesztiválokat, illetve eljutottak olyan hazai helyekre, ahová azelőtt még sosem. Így volt alkalmam látni őket az ősz folyamán Veresegyházán, ami annyiban különleges volt, hogy ilyen kis helyszínen még nem volt szerencsém hozzájuk. Egyedi íze van egy ilyen kisebb koncertnek, de ami nagyon becsülendő a zenekarban, az az, hogy ezeken a helyeken sem adják egy bizonyos szint alá, már ami a látványvilágot és a technikát illeti. Akkor ’Az ember tervez’ 20 éves jubileuma alkalmából a teljes lemezt elnyomták, persze nem egyben, hanem az új lemez számait és pár slágert iktatva a klasszikusok közé. De térjünk vissza a kalóztanyára, ahol picit nagyobb fokozatra váltott a technikai apparát, hiszen egy fényekkel kellően megtámogatott, itt-ott pirotechnikai elemekkel felturbózott színpadképet állított össze a Tankcsapda stábja.

A közönség összetétele elég vegyes volt, ami részben megszokott a Tankcsapda koncertjein, de most gondolom többen is „utánfutóként”, egy nagyobb társasághoz verődve voltak jelen. Persze voltak, akik későn ébredtek, és még a koncert napján is sokan próbáltak jegyet vadászni, sikertelenül. Azt gondoltam, hogy a szilveszteri partynak köszönhetően sok bohókás jelmezt, maszkot, parókát látok majd a közönség soraiban, de nem így lett. Páran voltak csak, akik tényleg az alkalomhoz illő öltözetben jelentek meg, vagyis többnyire egy normál koncert közönsége rajzolódott ki. A pár nappal korábban elhunyt Lemmy emlékét most nem idézték meg egy Motörhead-számmal, mint december 29-én Debrecenben, de egy lemmys póló azért ki volt feszítve a Sidi mögötti hangfalakra.

A program annyiban volt más, hogy az ősz folyamán többször is eljátszott jubiláns lemezt nem tolták el elejétől a végig, talán a vegyes közönség miatt – mert hát tény, hogy az „átlag” koncertlátogatónak nem okoz akkora örömöt egy Hangyafoci, mint mondjuk a klipes nóták. Így egy best of programot kaptunk, pár érdekességgel és különleges számsorrenddel. Rögtön az egyik legnagyobb slágerrel, A legjobb méreggel nyitottak, amire mindenki egyből a színpad elé rohant.

Az első pár számban valami gond volt a technikával: Lukács Laciból alig lehetett hallani valamit, az első sorokban állók a vállamat veregetve jelezték, hogy szóljak valakinek, mert semmit sem hallanak belőle. Én közben próbáltam úgy fotózni, hogy a hatalmas lángoszlopok ne olvasszák a szememre a kereső keretét. A 3-4. szám környékén aztán végre megjött Laci hangja, és onnantól már nem voltak ilyen jellegű problémák. Idén többször is láttam a bandát, és soha nem éreztem semmilyen fáradtságot, kimerültséget; valahol olvastam is, hogy ha ki is vannak, mint a lovak, akkor is igyekeznek nagyon odarakni magukat. Pedig az azért ritka egy hazai bandától, hogy 4 egymást követő napon koncertezzen, esténként közel két órás show-t nyomva. Szépen sorjáztak a slágeres témák, persze közéjük iktatva az új lemez erősebb tételeit. Sajnos a kedvencem pont lemaradt, talán majd legközelebb…

Egy hatalmas ziccert viszont kihagyott a zenekar: azt gondoltam, hogy az éjfél előtti számnak nem is lehetett volna jobbat választani, mint a Számolj vissza címűt, annyira adta volna magát, ha a dalban hallható visszaszámlálás pont éjfélre fejeződik be. Sajnos nem így lett, de ettől függetlenül azért éjfélkor leállt a banda, és meghallgattuk a Himnuszt. Majd pezsgősüvegek kerültek elő egy koccintás erejéig, de még sok Forma 1-es eredményhirdetést kell megnézniük a srácoknak ahhoz, hogy profi módon tudjanak spriccelni.

Azt gondolom, az első sorok nem bánták volna, ha e jeles alkalomból kapnak pár cseppet belőle. Laci picit belekortyolt, majd koccintott a két zenésztárssal, és utána a közönség kapta meg az üveget. Fejes megpróbálkozott a pezsgőlocsolással, de csak szolidan tette mindezt, az alkoholt sosem fogyasztó Sidi pedig eközben a maga gyerekpezsgőjét próbálta kinyitni, de ha jól láttam, az ünneplés végére sem sikerült teljesíteni a küldetést. Hiába, aki nem iszik, nem annyira rutinos ebben (én is megszenvedek, ha nagy ritkán ilyesmire kérnek meg). A diszkrét pezsgőzés után hamar belecsaptak az új év első riffjeibe, és még egy bő fél órán keresztül szórakoztatták a közönséget.

A zenekar a 2016-os évben sokkal kevesebbet fog koncertezni, ez már most látszik, de érdekességekben azért továbbra sem lesz hiány. A kamerák folyamatosan követték a zenekart az elmúlt 1-2 évben, a felvételekből készült filmet tavasszal mutatják majd be, őszre pedig valami különlegeset ígért a zenekar. Majd meglátjuk, mit találnak ki. Mert az biztos, hogy valami formabontóval fognak előrukkolni.

Setlist:

A legjobb méreg / Fiúk ölébe lányok / Egyedül a világ ellen / Gyűrd össze a lepedőt / Üdvözöl a pokol / Nem kell semmi / Sállállállá / Rock a nevem / Koponyák és csontvázak / A Rock & Roll rugója / Füst és lábdob / Szextárgy / California über alles / Köpök rátok / Egyszerű dal / Ez az a ház / Rock & Rollnak hívott / Mennyország Tourist / Azt mondom állj!! / Be vagyok rúgva / Adjon az ég / Rio / Mindig péntek / Örökké pank / Jönnek a férgek / Johnny a mocsokban

Szöveg és képek: Savafan
Köszönet Bakó Csabának!