Kedvenc lemezeim – Blackberry Smoke: Little Piece Of Dixie (2009)

Ha southern rockról van szó, mára a Blackberry Smoke csapata megkerülhetetlenné vált. A legendás zenekarok mellett szinte borítékolható, hogy ők lesznek azok, akik hamarosan az elődök nyomdokaiba lépnek és ugyanolyan pozíciót fognak betölteni a déli államok zenei palettáján mint a mostani „nagy öregek”.

A Charlie Starr, Brit Turner, Richard Turner és Paul Jackson - és a későbbiekben csatlakozott Brandon Still billentyűs - által alapított Blackberry Smoke karrierje Atlantából indult az ezredforduló környékén és már első ’Bad Luck Ain't No Crime’ című albumuk megmutatta, hogy egy nagyon tehetséges csapattal állunk szemben. A bemutatkozó korong hangzása - gondolom pénzhiány miatt - még elég nyersre sikeredett, de végeredményben pont ez a nyersesség a varázsa a lemeznek, és már ez is kitermelt néhány slágert, amik sokszor ma is a fellépéseik szerves részét képezik. A szüntelen koncertezés meghozta gyümölcsét és egyre nagyobb ismeretségre tettek szert, illetve sokszor a nagy példaképekkel való turnézás is tett arról, hogy a nevüket szélesebb körben is megismerhessék azok, akik fogékonyak a southern/country stílusú zenékre. A bemutatkozó album után hat évet kellett várni a következő korongra, és azt kell mondjam, nagyon jót tett az anyagnak a hosszú érlelés, mivel egy hibátlan, töltelékdalok nélküli lemez készülhetett így el a ’Little Piece Of Dixie’ képében. Már a cím és a tetszetős borító is jól mutatja, hogy mire számíthatunk a bő háromnegyedes órás albumon.

Mindjárt az első, a Good One Comin' On című dal meggyőzi a hallgatót a maga laza indításával és tempójával, amiben helyet kapott nem kevés déli gitárhangzás is. A csak erre a műfajra jellemző zenei megoldás pedig egy feelinges szólóval lett megtámogatva, hogy aztán a szám vége felé a tempó ismét visszatérjen a kezdeti értékre. Ezek után viszont nincs megállás, hiszen sorban jönnek a kiváló gyöngyszemek, azonnal feltűnik, hogy a lemez mennyivel másabb megszólalású, mint a ’Bad Luck Ain't No Crime’, finomabb, de mégis megdörrenő maradt. Az albumon szerepel két olyan dal, amiről nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a nagy példakép, Lynyrd Skynyrd repertoárjában is elférnének, nevezetesen a Bottom Of This és a Who Invented The Wheel című számokról van szó. Különösen az utóbbi hozza magával a Never Hide Your Southern Pride életérzést, szinte lehetetlen nem elképzelni hallgatása közben egy végtelen mezőt a naplementében, miközben a konföderációs zászlót lengeti a lágy déli szellő. Ugyanide tartozik a másik rebel himnusz, az Up In Smoke is, egy nagyon gyors tempóval, valamint kiváló gitárszólóval és refrénnel, amiről mindent elárul, hogy a koncerteken állandó vendég a setlistben. Természetesen nem feledkeztek el a slágeres vonalról sem - annak ellenére, hogy ez valahol mindegyik dalra elmondható -, így az első lemezen Sanctified új átdolgozást kapott, immár Sanctified Woman elnevezéssel. Jó kis pörgős déli szám fülbemászó refrénnel és bitang jó hangzással. Hasonló erényekkel büszkélkedik a lemez másik slágere, a Shake Your Magnolia is, ami egy marha jó gitárszólóval van megfejelve. Persze mi másról szólhatna két ilyen dal, mint a nőkről, valamint utóbbi a párkapcsolatok nehézségeiről.

Kifejezetten a vidéki emberről mesél a Pray For The Little Man, a maga country-s hangzásával és akusztikus gitárjaival, ez a szám akár a Blackberry Smoke Simple Manje is lehetne. A lemez vége felé kapott helyett a Restless című remekmű, ami leginkább azt a vonalat képviseli, mint az Up In Smoke, csak kicsit talán súlyosabb hangvételben, persze ez az értékéből semmit nem von le, nagyon jó gitártémák és egy frenetikus szóló jellemzi ezt is. A Freedom Songnál tökéletesebb zárást pedig nem is találhattak volna az albumhoz a srácok, hiszen ez a dal szövegében is a déli életérzés nyújtotta szabadságot képviseli a maga soraival: Put me on a highway, the interstate, a dirt road to anyplace. A második felét egy hosszú és ízes gitárszóló tarkítja, hogy aztán tökéletes lezárást adjon egy tökéletes lemezhez. Összegzésként csak annyit mondhatok, hogy az eddig megjelent albumok közül talán ez sikerült a legjobban, ugyanis a rajta lévő dalok olyan egységet alkotnak, amiben nem lehet kivetnivalót találni, bármikor könnyen hallgatható az anyag, akár autós utazáshoz is ideális választás lehet, sőt talán a végtelen poros országúton lehet elmélyülni a legjobban az értékeiben.

A korongon bónuszként helyet kapott a Yesterday's Wine című countrynóta is Jamey Johnson és George Jones vendégszereplésével, ami egy kellemes hangulatú szerzemény, iszogatós estékhez tökéletes aláfestő zene a maga lágy country hangzásával és selymes refrénjével. Ez viszont már előrevetíti azt, mely a következő két lemezen – ’The Whippoorwill’, ’Holding All The Roses’ - történik, vagyis hogy a southern rock mellett a country stílusú dalok is feltűnnek. Ilyen szempontból tehát a ’Little Piece Of Dixie’ mindenképp egységesebb az utódainál, még annak ellenére is, hogy az utolsó két album szintén kitermelt nem egy nagy slágert a zenekar kontójára, mégis ez lett a legkönnyedebb mind közül. Különösen a ’The Whippoorwill’-en kapott helyet egy-két nehezebben hallgatható téma, bár lehet, hogy csak nekünk európaiaknak tűnik annak. Ha valaki ismerkedni akar a Blackberry Smoke zenéjével, akkor ajánlatos ezzel a lemezzel kezdenie, hiszen egy perc üresjárat sincs rajta, csakis feelinges déli zene egy csipetnyi countryval fűszerezve, ami bármikor könnyed és kellemes hallgatnivalót biztosít a southern rock szerelmeseinek.

Szerző: Kidlacee

Számlista:

1. Good One Comin' On
2. Like I Am    
3. Bottom Of This      
4. Up In Smoke          
5. Sanctified Woman
6. Who Invented The Wheel
7. I'd Be Lyin'
8. Prayer For The Little Man
9. Restless      
10. Shake Your Magnolia      
11. Freedom Song
12. Yesterday's Wine (bónuszdal)

Tagok:

Charile Starr - gitár, ének
Paul Jackon - gitár
Richard Turner - basszusgitár
Brit Turner - dob