Vanden Plas: Chronicles of the Immortals - Netherworld II (Path 2)
írta TAZ | 2015.11.15.
Megjelenés: 2015
Kiadó: Frontiers Records
Weblap: http://www.vandenplas.de/
Stílus: Progresszív metal
Származás: Németország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Andy Kuntzék tavaly februárban megjelent kétfelvonásos konceptanyagának első része nagyon tetszett, így jókat is írtam róla, de végül kicsit távolságtartó módon abban maradtam a nagy ívű opusszal, hogy a második eresztés után fogom csak bátrabban pontozni. Nos, most kábé ugyanazt írhatnám le, mint akkor, hiszen egyáltalán nem kerültem közelebb a megoldáshoz, kis túlzással a ’Chronicles of the Immortals - Netherworld II’ szinte teljesen hasonlít az első részre. Az a nagy helyzet, hogy jól sarokba szorítottak a srácok!
Mint ismeretes, a német fantasy író, Wolfgang Hohlbein ’Chronicles of the Immortals’ című művét feldolgozva hozták össze a ’Bloodnight’ elnevezésű rockoperát, ami pár éve több teltházas előadást élt meg a kaiserslauterni színházban. A nagy sikeren felbuzdulva (illetve azon, hogy Hohlbein hatalmas Vanden Plas-rajongó) úgy döntött a csapat, hogy a rockoperát kicsit átszerkesztett változatban, stúdiólemezen is megörökítik. Ennek második része került a boltokba nemrég és nem meglepő módon a német precizitásnak, valamint a tehetséges zenészeknek köszönhetően a magas színvonalat megtartották ezúttal is. De milyen áron? Nos, úgy, hogy közel sem lett túl változatos a folytatás, hiszen minden, ami elcsattant korábban, most újból előkerül. Szokatlan módon (a sztorit ismerve érthetően) rögtön a közepébe csapnak a német proggerek az In My Universe-zel, ami egy energikus és sokszínű tétel: a kórus, a rengeteg billentyűs effekt, Stephan Lill nagyszerű gitármunkája, valamint Andy tanítanivaló és érzelemgazdag éneke is a helyén van. Majd az elszállósabb, filozofikusabb hangnemet megütő Godmaker’s Temptation után jön a lemez egyetlen direkt, igazán élvezhető dala, a Stone Roses Edge, mely kísértetiesen hasonlít hangulatában, valamint az albumon elfoglalt helyét és fontosságát tekintve az elsőlemezes Godmakerhöz, ráadásul ehhez is készítettek klipet a germánok.
Ezután viszont elgurult a gyógyszer a srácoknál, hiszen az egész koncepciót nézve a leghosszabb számok érkeznek sorban, elsőként egy 13 perces monstrum, majd pedig 7 perc alatt meg sem állnak a mesélésben. Az az érzésem, hogy az anyag trackekre, víziókra, számokra (vagy mindegy minek nevezzük) való felosztása csak kvázi jelzésértékű, hogy a mindenkori zenebarát ne álljon értetlenül az anyag előtt. Ez inkább egy hamisítatlan rock/metal opera, amit nem ebben a formában kellett volna kiadni, így nagyon terjengős és a vizuális rész nélkül megterhelő hallgatnivaló. Szó nincs arról, hogy ne minőségi zenét kapnánk a két lemezen, mert ha a Vanden Plas életművéből valaki megkérdezné, mit ajánlanék, akkor minden bizonnyal a két korong közül valamelyiket beválasztanám a listába, hiszen méltóképpen reprezentálja, mit tudnak ezek a kivételes képességű német zenészek. Az viszont szinte biztos, hogy nem emelkedik majd a ’Chronicles of the Immortals’ egyik része sem a kedvenceim közé.
Legutóbbi hozzászólások