Slayer: Repentless
írta Hard Rock Magazin | 2015.09.24.
Megjelenés: 2015
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: http://www.slayer.net
Stílus: Thrash metal
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Szeptember 11-én megérkezett a Slayer legújabb albuma, a ’Repentless’. A dátum közel sem volt véletlen, hiszen köztudott, hogy a kaliforniai mészárosok szeretnek jelzésértékű napokat megjelölni az albummegjelenéseikhez. Gondoljunk csak a 2006 hatodik hónapjának hatodik napján világra szabadított 'Christ Illusion'-ra, illetve már a 2001-es ’God Hates Us All’ is kilencedik hó 11-ére volt datálva… Bár reméljük, az csak véletlen egybeesés volt.
Kifejezetten nehéz feladat objektíven kezelni ezt az alkotást, hiszen már csak két alapember maradt a bandában. A két éve elhunyt Jeff Hanneman helyére az Exodusból érkezett Gary Holt és a thrash műfajban sok zenekar által (Exodus, Testament stb.) foglalkoztatott Paul Bostaph dobos társaságában vették fel a ’Repentless’-t. Mind a ketten régi ismerősei a csapatnak, hiszen 2011 óta Gary segítette ki őket a turnékon, amíg Jeff gyengélkedett. A hosszú távú kooperáció ekkor már sejthető volt, hiszen köztudott, hogy halála előtt Jeff nem igazán volt jó állapotban. A dalszerzéssel nem volt gondja, azonban a gyors riffekkel meggyűjt a baja. A másik zenész, Paul is többször megfordult már a csapat háza táján, vele három lemezt is készítettek 1994 óta. Kerry Kingre így most súlyos felelősség hárult, hiszen gyakorlatilag a lemezanyag 99%-át kellett kipréselnie magából úgy, hogy közben letörölje a fikázók arcáról a gúnyos mosolyt.
Ezek után talán nem véletlen, hogy az új album némiképp rokonítható a’94-es ’Divine Intervention’-nel, hiszen ott is Kerry dominál és Paul ül a bőrök mögött. A tényleges lemezanyag alig kétpercnyi instrumentális hangulatébresztő után a már előzetesen nyilvánossá tett címadó dallal startol. Nem túl érzelgős csapat lévén ez talán az egyetlen momentum, mely emléket állít a gitárosnak. Teszi viszont ezt a „jeffi világnézetet” teljes mértékben visszatükrözve. Ehhez a számhoz készült egy iszonyat brutális videó is. Észveszejtő sebesség, agresszió, Tom Araya üvölt, mint akit nyúznak – hamisítatlan Slayer! A későbbiekben ennyire gyors dalokkal már nem találkozunk, de aggodalomra nincs ok. A váltásokkal teli Take Control, vagy akár a lassan, de biztosan őrlő Cast The First Stone kimagasló szerzemények. Mesteri módon tudták fenntartani az egyensúlyt a „régisulis”, thrashesebb témák (Atrocity Vendor, You Against You) és a borús, szinte mérgező dalok között, mint amilyen a When The Stillness Comes. Külön ki kell emelni a Piano Wire-re keresztelt számot; ez Hanneman utolsó műve, azonnal felismerhető egyedi dalszerzői stílusa.
A hangszeres játékot kritika nem érheti. Bostaph (Dave Lombardo híján) a lehető legjobb választás a zenekarba. Játékának minden másodperce élvezetes, színes és változatos. Gary Holt dalszerzőként nincs bejegyezve az albumon, viszont bizonyos szólókért ő felelt. King elmondása szerint ezek őt is nagyban inspirálták. Váltott szólóik pengeként hasítanak az agyunkba. A produceri munkát Terry Date végezte, és őt is hatalmas dicséret illeti, hiszen sikerült egy dinamikus, erőteljes megszólalást biztosítania a csapatnak. A lemez szövegvilágáról annyit, hogy megmaradtak a már bevált fordulatoknál. Ők a düh, a vér, a háború, a bosszú, a sorozatgyilkosok, az áldozataik és a démonok világában mozognak otthonosan. Ennek köszönhetően a lemezborító is a klasszikus időket idézi, a képi világ magáért beszél.
Legutóbbi hozzászólások