ARCH ENEMY - DOOMSDAY MACHINE
írta Philosopher | 2005.11.06.
Megjelenés: 2005
Kiadó: Century Media Records
Weblap:
Stílus: Thrash-death
Származás: Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az 1999-ben napvilágot látott Burning Bridges album óta elkötelezett híve vagyok egy olyan zenekarnak, amely volt elég bátor és vegyítette a Malmsteen-i neoklasszikus gitárvirtuozitást a végletekig durva death metallal. Az említett albumró a Pilgrim örök kedvencem marad. Azóta is folyamatosan figyelemmel kísérem az együttes munkásságát, és elégedettséggel hallgatom éppen aktuális albumaikat. A kétezer-ötös év egy újabb remekművel bővítette gyűjteményemet. Az album egy lassúbb instrumentális számmal nyit, amit Gossow kisasszony által ördögien elhörgött ízig-vérig Arch Enemy nóta követ (Taking Back My Soul). Azonnal felismerhető a zenekar, a hangzás, az elképesztő gitárfutamok. Az Amott tesók szinte zsigerből húzzák elő a jobbnál jobb szólisztikus részeket, amik végig ott vannak vagy a háttérben, vagy legelöl, letaglózva a hallgatóságot. A harmadik szám (Nemesis) valami hihetetlen lendülettel kezd! Furcsa hibrid keveréke ez a thrash-death-classic vonalnak. Egyszerűen elképesztő! Angela itt is bestiálisan énekel! Nőtől szinte már hihetetlen teljesítmény ez. Bár a szám közepén az elcsépelt "all for one, one for all" sort azért kihagyhatták volna, de kárpótlásként a szám közepére egy taroló dzsi-dzsi szőnyeget raktak. A szám végére még persze odafért egy megadallamos szóló, majd visszatér a kezdő motívum néhány másodpercre. A következő tétel (My Apocalypse) nagyon mélyen indul, amolyan Bolt Thrower szerű. Ebben a tételben végre valami figyelemre méltóbb is történik a dobok mögött, ugyanis ezeddig csak a hagyományosnak (elvárhatónak) mondható "alapokat" hozta a dob, de most törzsi jelleggel azért kapnak a tamok rendesen! Angela is a mélyebb hörgőjét vette elő ebben a számban, ami ugye nem is rossz dolog, hiszen ezen művek egyik gyenge pontja általában az egyhangú "ének". A szám felét ügyesen megtörik a srácok, és egy elszállósabb, nyugodtabb részt csempésztek az amúgy is hömpölygősebb számba Az ötös tétel (Carry The Cross) már-már glam-esen kezd, egész addig érzem ezt, amíg be nem lépnek a ritmusgitárok. A verse rész lassú, lehangoló (talán a címhez méltóan), csak a refrénre gyorsul kicsit be, amolyan Deicide módon. Igazából én ezt a számot simán lehagytam volna az albumról. Szinte semmi sem történik benne (természetesen a jól kidolgozott szólón kívül). Aztán a valamivel több, mint 4 percnyi unalom után jön a I Am Legend/Out For Blood egy Iced Earth szerű nyitánnyal. Tisztára harcias, feszes riffelés! Most ez már a sokadik szám, aminél úgy érzem, hogy talán némi szintiszőnyeg óriásit tudna dobni mind a hangzáson, mind a hangulaton. A szám közepe amúgy tiszta thrash-death, a "kapkolódósabb" fajtából. Ebben a számban is azért bőven kap a dobszerkó, ami mindenképpen pluszként írható a csapat javára. A szám végét itt is zseniálisra írták meg. Annyi biztos, finiselni nagyon tudnak! Következő tétel, Skeleton Dance. Itt bizonyára rám gondoltak, mivel kicsit keleties lüktetésű mind a kezdet, mind a verse. Itt is a jól bevált thrash-death keveréket használják. Döngölős, bólogatós, nagyon súlyos tétel ez. Nálam eddig ez a favorit. Furcsa mód az első szóló eléggé hátra került, szinte ki sem lehet venni belőle semmit, csak ilyen effektszerű prüntyögéssé alacsonyodott le a háttérben. Persze a második szóló már a helyén volt...és így tovább, és így tovább... Lehet, hogy a megítélésemre rányomja a bélyegét az is, hogy legutóbb, amikor a csapatnak Pesten kellett volna szerepelnie, Gossow kisasszony megintcsak beteg volt, így helyettük a Morpheussal kellett beérnem és ugye náluk nem gityózik egy Amott sem...szóval, számomra nem ez a legmeggyőzőbb Arch Enemy korong. Kevesebb talán a neoklasszikus, virtuóz megmozdulás, a dallamok sem lettek most annyira kidolgozva, viszont dübörög a thrash-death riffelés. Gossow kisasszony teljesítménye nagyon egysíkú, még a megeffektezett mikrofon sem tudja Johan Liiva fölé emelni. Tehát vannak nagyon jó és kevésbé előnyös oldalai is a lemeznek, minden esetre én úgy gondolom, aki kedveli a zenekart, ebben az albumban sem fog túl nagyot csalódni
Legutóbbi hozzászólások