Cradle of Filth: Hammer of the Witches

írta Hard Rock Magazin | 2015.08.07.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.cradleoffilth.com

Stílus: Black/szimfonikus/gothic metal

Származás: Nagy-Britannia

Dalcímek

Értékelés

Ismét egy új Cradle of Filth album, ismét egy új felállás, ismét ugyanaz a stílus. A kezdeti útkeresést követően a zenekar igen hamar megtalálta a saját hangját és stílusát: sokaknak csak úgy maradt meg a Cradle of Filth, mint „az a banda, amelyikben visít a csávó”, másoknak viszont a kamaszkori lázadás egyik legfontosabb eleme volt. Némelyek viszolyogva léptek hátra a név hallatán, mások rajongásukban még a bandához lazán kötődő horrorfilmet is áhítattal bámulták végig. Én voltam olyan szerencsés, hogy2006-ban láttam a bandát a Szigeten, pont egy olyan korban, amikor fogékony voltam rájuk, de utána – ahogy idősebb lettem –, éreztem, hogy egyre kevésbé tudom komolyan venni a zenekart, ezért egy idő után már csak érintőleges kapcsolatban maradtunk.

Tagadhatatlan, hogy a Cradle of Filth semmi mással össze nem téveszthető márkanév lett mára. Személy szerint én nem irigylem a zenekart ezért, hiszen a skatulya, amit maguk köré építettek, igen szűk, kitörni már nem nagyon lehet belőle, de láthatóan nem is szeretnének. A zene megmaradt továbbra is annak a rendkívül sötét, vámpírromantikával, perverzióval, pogány rítusokkal és vérrel átitatott fortyogó vegyületnek, ami eddig is volt. Aki Cradle of Filth hallgatására adja a fejét 2015-ben, az nagyon jól tudja, miféle vonatra ül éppen fel.

Paul Allender távozása után a banda egyetlen stabil tagja Dani Filth maradt. Aki esetleg annyira elvetemült, hogy figyelemmel követi a banda folyamatos tagváltásait, annak érdekesség lehet, hogy Allender helyére rögtön két új gitáros került, név szerint Ashok és Richard Shaw érkezett, valamint állandó tagként a bevették Lindsay Schoolcraft billentyűst is. Ez az új felállás igyekszik most a ’Hammer of the Witches’ című kiadvánnyal a vérünket venni.

Azt kell mondjam, teljesen meglepett a lemez. Ugyanis nem rossz. Távolról sem. Sőt, kifejezetten jó. Elérték, hogy újra tudjak lelkesedni a zenéjükért. Már rögtön az ízléses borító felhívja magára a figyelmet, ezért a litván Arturs Berzinsh-t illeti dicséret. Egyértelmű az előrelépés az előző néhány borító plasztik világához képest. A szövegekben továbbra is a misztikum, a gótikus, hullaszagú romantika és a pogány hiedelemvilág van terítéken, némi boszorkánysággal és inkvizícióval fűszerezve. Hiába, ők sem fognak már világbékéről dalolni.

A lemezen hamisítatlan Cradle of Filth-világ tárul elénk, immáron végletekig csiszolt és letisztult hangzással, ami remekül passzol a zene hangulatához. Minden apró kis nüansz, amire egy vájtfülű hallgató vágyik, kristálytisztán kihallatszódik az anyagból, ezért nagy piros pont jár. Dalok terén szintén az erősebb felét mutatja az együttes, és kifejezetten felüdülésnek számít, hogy az albumon gyakorlatilag nem hallunk tölteléknótákat, minden dalnak célja és helye van. Jót tett a zenének, hogy már az albumírás során is két gitárban gondolkoztak, mert ez nagyban színesíti a hangzást. Dalszerkezetek szempontjából tisztán hallatszódik, hogy Daniék ezúttal igyekeztek eltávolodni attól a kommersz világtól, amibe sokszor belekóstoltak már, itt ismét jóval komplexebb, nagyobb lélegzetvételű dalokat hallhatunk, ami jól áll a zenekarnak.

Aki egy kicsit ismerős az együttes régebbi munkáival, hallhatja, hogy nem riadtak vissza néhány korábbi ötlet újrahasznosításától, ám ezt messze nem olyan tolakodó módon teszik, hogy zavaró legyen. Az album íve rögtön fentről indul és utána jó darabig ott is marad, sajnos a végére egy kicsit elfárad, de nem annyira, hogy lapos legyen. Mindenképpen kiemelném a Right Wing of the Garden Tryptich és az epikus Hammer of the Witches dalokat. De nem lehet elmenni szó nélkül a Yours Immortaly bombasztikus és sodró albumnyitója mellett sem.

Az együttes zenei eszköztára sajnos igen véges, de véleményem szerint tiszteletreméltó, hogy ennyi év és album után még mindig képesek arra, hogy élvezhető és tartalmas produktumot tegyenek le az asztalra. Ez elsősorban Dani Filth érdeme, de nem szabad megfeledkezni zenésztársairól sem, akik közül Martin Skaroupka dobost emelném ki, ugyanis bitangul dobol az albumon, játékában remekül keveri a régisulis motívumokat a modern elemekkel.

Pontszám: 8